A régi győri gőz- és
kádfürdők
A gőz és kádfürdő vízgyógyintézet
az 1910-es évek elején. (A képeslap Komondi Miklós gyűjteményéből való.)
Az 1800-as évek második felétől a győri sajtóban
rendszeresen találkozhatunk a gőz- és kádfürdők hirdetéseivel. A Borbíró-Valló féle városépítészeti
monográfia szerint az Apáca utcai
gőzfürdő középkori eredetű, helyén állt egykor a Szent János lovagrend fürdője. A fürdők használatának népszerűsége
ugyan az évszázadok során többször változott, de elmondható, hogy ezeknek
tisztasági, de még inkább gyógyászati szerepük volt.
A szerzetesek a kórházaik (ispotályaik) mellett gyakran
működtettek fürdőket is. A győri középkori fürdőkkel kapcsolatosan szórványos
adatok kerültek elő: ezek szerint az akkori város területén két fürdő
létezéséről tudunk.
Az egyik a Jeruzsálemi
Szent János-rend keresztes vitézeinek (János lovagoknak, ill.
johannitáknak) fürdője, a másikat – melyet
káptalani okiratok említenek – László
vasvári prépost ajándékozta a győri káptalannak 1484 és 1498 között. A Bedy Vince által felkutatott források
szerint ez utóbbi fürdőház a török megszállás, a vár kétszeres ostroma és a
gyakori tűzvészek idején (feltehetőleg az 1594-es ostromban) elpusztult.
Szintén Bedy Vincétől
tudjuk, hogy a Jeruzsálemi Szent János Lovagrend
győri házát a 13. század elején alapították – nevét nem ismerjük –, amely
1209-ben már állt, de közvetlenül 1216-ban említik először, amikor Pethe mester volt a rend főnöke. Templomuk
a Győrből Nyúl felé vezető úton állt. Tehát a johanniták rendháza és ispotálya
nem a városban, hanem nagy valószínűséggel a Pándzsa hídja, Baráti és Kismegyer térségében lehetett.
„Győrött nyilvános fürdője is volt a rendháznak, melyről
1238-ban emlékezik okiratunk. E fürdőnek kútja, melyből forrásvíz bugyog elő,
ma is megvan az Apáca utcában, a nyilvános gőz- és kádfürdőben” – írja Bedy Vince Győr katolikus vallásos életének múltja című kötetében.
A káptalan fürdőházáról Villányi
Szaniszló: Győr-vár és város helyrajza… című kötetéből tudhatunk meg
többet. A káptalan először maga kezelte, majd bérbe adta. 1505-ben Mihály fürdős nyáron heti 25 dénárért,
télen 100 dénárért vette bérbe. 1514-ben a káptalan hat fürdőkádat vett a
fürdőházhoz 2 ft 40 dénárért. 1515-ben ismét Mihály borbély veszi bérbe a
fürdőt azzal a kikötéssel, hogy a két káptalani jövedelemkezelő – cselédjeikkel
együtt – díjtalanul használhatja azt.
Villányi Szaniszló:
Győr-vár és város helyrajza…; Győr, 1882. p.
29.:
A Villányi Szaniszló
által közölt telekkönyvekből is előkerültek fürdőkkel kapcsolatos adatok. Az
1617. évi telekkönyv szerint az Erzsébet
utcában álló magyar iskola épülete mögötti telken – melynek a bejárata a Szt. Móric utcában volt – a kórház közfürdője volt található, amely
a német katonai kórházhoz tartozott. Az
1703. évi telekkönyv ezen a telken pedig N.
Riderer Bertalan fürdős emeletes sarokházát említi. Az épület emeletén 3
szoba, 1 konyha, 2 bolt (ez alatt a XVI. században bolthajtásos szobát vagy
egyéb helyiséget értettek), 1 kamra kapott helyet, a földszinten 4 szoba, 1
konyha, 1 bolt, 1 nagy pince és bolt, valamint 1 kút volt.
Borbíró-Valló: Győr város
építéstörténetek I. melléklete, amely az 1617-es telekkönyvnek megfelelő
állapotokat mutatja:
Borbíró-Valló: Győr
város építéstörténete című kötetének II. melléklete, az 1703-as telekkönyvi
állapotoknak megfelelően készített térkép részlete:
A Rómer Flóris Múzeum
gyűjteményében fellelhető egy szokatlanul ékes, többszínű mázas sávval
díszített kisméretű kancsó. A győri bencés rendház régiség gyűjteményéből
került a Xántus János Múzeumba. Az
1878-as gyarapodásjegyzékből kiderül, hogy a győri gőzfürdő épületének
alapjából került elő. Tomka Gábor az
Arrabona 44/1-es számában részletesen
leírja a kerámiakancsót, melynek használatát a győri Apáca utcai fürdőhöz köti.
Az 1800-as évek második felétől a győri gőz- és kádfürdők
működéséről a helyi sajtóból kaphatunk ízelítőt. Megírták az újságok, amikor a fürdők
gazdát és bérlőt cseréltek, ezekről a címtárakból is tudomást szerezhetünk: az 1857-es győri címtár szerint a
belvárosban két gőz- és légfürdő volt. A Pántz
féle a Fehérvári út 7. szám alatt
és a Bauer által üzemeltetett az Apáca utca 353. szám alatt.
Az első nagyobb hirdetést a Győri Közlönyben olvashatjuk. Ebben Bauer Rezső értesíti a közönségét, hogy az Apáca u. 353. sz. alatt lévő gőz-
és kádfürdőt 1862. december 21-től megnyitotta. A fürdő nyitvatartásáról,
használatának áráról is ezúton szerezhettünk tudomást. A gőzfürdő a férfiak
részére kedd, szerda, péntek, szombat reggel 6-12-ig és hétfő, csütörtök reggel
6-9-ig volt nyitva, a nők pedig minden hétfőn és csütörtökön (az ünnepnapokat
kivéve) reggel 9-10 óráig használhatták. Ugyanitt meleg kádfürdőt vehettek
minden reggel 5 órától este 6 óráig. Egy gőzfürdő ruhával 50 kr, egy meleg
kádfürdő ruha nélkül 70 kr volt, a fürdőruha használatáért 10 kr-t kellett
fizetni.
A fürdők hamar népszerűek lettek, pár év múlva a helyi lap
már arról tudósított, hogy Özvegy Bauer
Rezsőné gőzfürdője egyre több látogatót vonzott (Győri Közlöny 1866. január
14. p. 15.).
Néhány évvel később, ugyancsak a Győri Közlöny hasábjain Steiner
József arról értesíti a közönségét, hogy Ódor István a Győr belvárosi, Apáca
utca 359 sz. alatt lévő gőz- és kádfürdőjét bérlőként átvette, és 1868.
október 3-án megnyitja az érdeklődők előtt. A gőzfürdő reggel 6-tól 12 óráig, a
zuhany- és kádfürdő pedig este 8 óráig látogatható. A gőzfürdő bérletára 12
alkalomra 4 ft, a kádfürdő 12 alkalomra szóló bérletének az ára pedig 4ft 20kr
(I. oszt.), valamint 3 ft. 60 kr. (II. oszt.). Egy alkalomra szóló jegyet is
lehetett váltani: a gőzfürdő használatáért 50 kr-t, a kádfürdőért 40 kr-t vagy
35 kr-t kértek attól függően, hogy milyen szolgáltatást vett igénybe a kedves
vendég I., ill. II. osztályon (Győri Közlöny 1868. október 4., 12. évf. 79. sz.
p. 318.).
Az 1870. május 19-i újság arról tudósít, hogy Steiner József gőzfürdő-bérlő a saját,
valamint Ida nevű lánya vezetéknevét
Kővárira magyarosította. A
névváltoztatásra az 1870. évi 7520. számú belügyminisztériumi rendeletben
kapott engedélyt.
Győri Közlöny 1870.
május 19. p. 3.:
A fürdőket a nyári és téli idényre rendszeresen felújították,
újbóli megnyitásukról a nagyközönség szintén a helyi sajtóból szerezhetett
tudomást. 1874. november 6-án Kőváry
József arról tájékoztatta vendégeit, hogy a Győr belvárosi, Apáca utcában lévő kádfürdőt télre új
bádogkádakkal szereltette fel (Győri Közlöny 1874. november 6.). A férfiak és a
nők különböző időpontokban használhatták a fürdőt. 1876 novemberében a helybéli
gőzfürdő tulajdonosa úgy intézkedett, hogy a téli idény alatt minden kedden
délután csak nők használhatják a fürdőt (Győri Közlöny 1876. november 5. p. 3.).
1877. április 29-én a Győri
Közlöny 35. számában Kővári József
bejelentette, hogy visszaadta gőzfürdő bérletét (p. 3.):
1877 januárjában az Apáca
utcai gőzfürdőt Stadler Károly 8000
forintért vette meg. A régi fürdőt teljesen át akarta építetni, és azt a kor
igényeihez igazodva kívánta berendezni. Az épület átalakítási munkálataival Pántz Józsefet bízta meg. Az építészeti
munkák megkezdése miatt a fürdőt előreláthatólag május elejétől augusztus
végéig tervezték bezárni.
Stadler Károly
(forrás: Petz Lajos: Győr város zenei élete. Győr, 1930.):
Végül az Apáca utcai
gőzfürdőt 1877. április 17-én kedden, az építkezések miatt bezárták. A Győri Közlöny 1877. augusztus 2-i
számának 1. oldalán megjelent elnöki jelentés újságcikkében olvashatunk arról,
hogy a „megszüntetett gőzfürdő helyiségében használatban volt gőzkazán helyett
a most épülő új helyiségben egy kialakított jobb kazán fog alkalmaztatni,
melynek vizsgálatáról, a használati engedélyéről a szabályszerű ideiglenes
bizonylat a kazán megtörtént befalazása után kiadatni fog …”.
A közérdeklődésnek megfelelően az építkezésről rendszeresen
tudósított a napilap, majd az 1877. október 21-i számban olvashatunk arról, hogy
Stadler Károly az Apáca utca 353. sz. alatti régi
gőzfürdőt felújítva, a férfiak és nők részére elkülönített helyiségekkel újból
megnyitja.
Győri Közlöny, 1877.
október 21. p. 5.:
A felújítás után még ugyanazon év novemberében már a
megemelt árakról értesülhetett a közönség. Egy alkalomra szóló jegy 60 kr, 10
alkalomra szóló bérlet 5 ft, egy alkalomra szóló kádfürdő ára 40 kr volt.
A fürdők népszerűségét mi sem bizonyította jobban, mint hogy
felhívást kellett közzétenni a napilapban azért, mert a gőzfürdő jegyeit
hamisították.
A vendégek többsége férfi lehetett, mivel 1885. október
elsejétől a fürdő használatát a nőknek hetente
csak két alkalommal tette lehetővé a tulajdonos.
A reklámok a fürdő régóta közismert gyógyhatására hivatkoztak.
A pesti vegyészeti intézet részéről már 1827-ben, majd 1884-ben a magyar
királyi vegykísérleti intézet vezetője, Tóth
Gyula és dr. Lisznyai Elemér,
Budapest fürdőorvosa bizonyították a fürdő vízforrásának gyógyhatását. Erről a Győri Közlöny 1890. március 30-i számában
a fürdő tulajdonosa így ír:
Az 1890-es évek végére egyre több fürdő volt a városban, ahogy
ez az 1893-ban megjelent útikönyvből is kiderül:
Az említett útikönyvben a fürdőket az egészségügyi intézetek
között sorolják fel:
Az útikönyv térképmellékletén a fürdők helye is jól látható:
az Apáca utcai 10-es számmal, a Városház utcai 11-es számmal jelölve.
1894. április 14-én elhunyt Stadler Károly gőzfürdő tulajdonos, akit április 17-én nagy részvét
közepette eltemettek. Halála után a fürdőt az örökösei tovább üzemeltették.
Győri Közlöny, 1894.
április 19. p. 4.:
Az 1908-as győri
almanach már arról tanúskodik, hogy Klojber
József kezében volt az Apáca utcai
fürdő, melyről részletes leírást olvashatunk a kötetben:
Az 1909-es győri
címtárban azt olvashatjuk, hogy Klojber
József az Apáca utcai fürdőt Első győri gőz- és kádfürdő
vízgyógyintézetnek nevezte:
A gőzfürdő tulajdonosai jótékonykodtak is: a Dunántúli Hírlap 1914-ben arról
tudósított, hogy Klojber József
gőzfürdőjében a katona-kórházak részére naponta 12 fürdőjegyet bocsátott ingyen
rendelkezésre.
A fürdővel kapcsolatos következő adatunk 1936 novemberéből való,
amikor is az Apáca utca 28. szám
alatt található gőzfürdőt Tóth
fürdőbérlő vette át, aki a fürdő látogatottságát árleszállítással kívánta felélénkíteni.
A fürdő valószínűleg folyamatosan működhetett 1947-ig, ami a győri címtárban
lévő hirdetésből valószínűsíthető.
Győri Hírlap 1936.
november 6. p. 3.:
A már említett fürdőkön kívül még több győri gőz- és
kádfürdőről szerezhettünk tudomást a helyi sajtóból.
1858. szeptember 30-án nyílt meg a Fehérvári utcai Szodtfried
Mátyás házában az a gőzfürdő, melyet Pántz
József üzemeltetett. A fürdőnek rövid időn belül több bérlője is volt,
többek között Beöthy Károly, 1859
októberétől Szűcs Mihály, majd Göntzöl Károly, végül 1863-tól Horváth Károly.
A győrszigeti fürdőházban Tóth György működtetett fürdőt 1862 óta.
Heymann József Hidegvíz-gyógyintézete a Teleky utca 44. szám alatt volt a Győri Közlönyben 1888. március 4-én
megjelent hirdetés szerint.
Az 1893-ban megjelent győri kalauzból ismerjük Pretterer Károly melegfürdőjét és Hidegvíz-gyógyintézetét, amely a Városház utcában működött.
Az Apáca utcai fürdőt egy ideig a Vízmű is üzemeltette, de ez kicsi volt a lakosság igényeihez
képest. Emiatt szükségessé vált egy nagyobb fürdő megépítése: 1951-ben gőz-
és kádfürdő épült a régi belvárosi temető helyén, a mai Bisinger sétány keleti végénél Wagner
építészmérnök tervei alapján.
Bedő Mónika
Felhasznált irodalom:
Bedy Vince: Győr
katolikus vallásos életének múltja. Győr, 1939.
Borbíró-Valló: Győr
város építéstörténete. Győr, 1956.
Cziglényi László: A
győri fürdők, In: Győri tanulmányok 3. Győr, 1974. p. 107-134.
Kalauz Győr város és
környékén. Bécs, 1893.
Petz Lajos: Győr város
zenei élete. Győr, 1930.
Tomka Gábor: Egy
reliefdíszes délnémet kancsó a 16. sz. század közepéről. In: Arrabona 2006.
44/1. p. 567-578.
Villányi Szaniszló:
Győr-vár és város helyrajza, erődítése, háztelek- és lakossági viszonyai a XVI.
és XVII. században. Győr, 1882.
Az újságcikkek a Győri
Közlöny és a Győri Hírlap, továbbá a Dunántúli Hírlap számaiból származnak: D.H.
1914. nov. 14. p. 2.; Gy.K. 1877. jan. 14.; 1877. ápr. 8. p. 2.; Gy.K. 1877.
ápr. 15. p. 3.; Gy.K. 1877. nov. 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése