A győri strand- és
termálfürdő múltjáról
A folyók jóvoltából a szabad fürdőzés évszázadokon át adott
volt a győriek számára. Már a római és a török időkben valószínűsítik a város
területén a zárt fürdők működését
is.
Az első világháború után jelentkezett nagyobb igény egy valódi medencés fürdő megépítésére,
mivel 1918 után Győrben fellendült a sportélet, evezősök, úszók készültek
országos versenyekre. Az 1920-as évek elejétől egyre erősebb hangok jelentek
meg a helyi sajtóban, melyek strandfürdőt, állandó uszodát követeltek. Egyes
cikkek Révfalut célozták meg a
majdani fürdő lehetséges helyszínéül, ezt a területet alkalmasnak találtak
komplex nyaralótelep kialakítására is.
Fabódés,
deszkamedencés strandfürdő:
A Győri Hírlap 1925. szeptember 16-án tudósított a városi törvényhatóság
döntéséről, miszerint Győr 51 millió koronát különített el a költségvetésből a
fürdő építésére, állandó uszoda létrehozására.
A cikk már a következő évre ígérte (legalábbis remélte) az
uszoda felépítését, amely azonban egyelőre váratott magára. Még 1927-ben és az 1928-as
sajtóban is csak az e célra elkülönített pénzről olvashatunk. A gazdasági
világválság hatását közben Győrben is érezni lehetett.
A város 1929-ben létrehozta a Fürdőügyi Bizottságot, melynek feladata a győri fürdőkérdés
tanulmányozása, illetve egy mélyfúrású és meleg forrású kút lehetőségének
vizsgálata volt.
A Dunántúli Hírlap 1930. március 14-én
megjelent száma szerint két lehetőség mutatkozott az uszoda építésére: az
egyik, a drágább megoldás azt jelentette, hogy a korábbi példákhoz hasonlóan
vasbetonra épített deszkamedence épülne, a másik tervezet szerint modern,
állandó verseny és közfürdőzésre is alkalmas medencét építenének.
Szerencsére a városvezetés belátta, hogy Győrnek kell egy
valódi uszoda, így 1930. március 23-án már
arról tudósított a Dunántúli Hírlap, hogy eldöntötték az épített medencés uszoda
megvalósítását, amely akár a téli fürdőzést is lehetővé tenné.
Azonnali terveket sürgettek, és még az országos
úszószövetség elnökét is elhívták terepszemlére. Az uszoda tervezésével
kapcsolatban több tervező neve felmerült, végül Hajós Alfréd, a „világ elismerten legnagyobb uszodaépítő tekintélye”,
az újkori olimpia bajnoka mellett döntött a győri városvezetés. Az új uszoda
helyszínéül a Cziráky teret jelölték
ki.
Dunántúli Hírlap,
1930. április 10.:
Dunántúli Hírlap,
1930. április 25.:
Ezzel párhuzamosan elkezdték szervezni a próbafúrásokat a
mai uszoda környékén, mivel az előzetes geológiai mérések szerint a mélyben
akár 50-60 fokos hőmérsékletű víz is lehet.
A Hajós Alfréd
által tervezett medencés uszoda egy 50x18 méter méretű nagymedencéből és egy
lubickolóból állt, kiegészítve öltözőépületekkel, kazánházakkal. A tervekben
szerepelt még egy műugrásra alkalmas medence is, de a talajviszonyok miatt és
költségkímélés céljából ez utóbbit elhagyták.
Dunántúli Hírlap,
1930. május 03.:
Dunántúli Hírlap,
1930. május 07.:
Az építkezés 1931 áprilisában kezdődött meg, gondosan
megválogatott győri vállalkozókkal. A kivitelezést sürgette az a tény, hogy
Győr minél hamarabb be akart kapcsolódni az országos vízi sportéletbe. Már
július hónapra úszóversenyt hirdettek a helyi úszóknak, augusztus 20-ára pedig
úszókongresszussal egybekötött országos úszóversenyt terveztek, melyre a kor
jeles bajnokait is várták.
Május közepén tartották az uszoda bokréta ünnepélyét, melyre
illusztris vendégeket és bajnokokat, köztük ifj. Horthy Miklóst és Hajós
Alfrédot is meghívták. A program része volt a KIOSZK rádiótermében tartott állófogadással egybekötött
sajtótájékoztató a közönség számára, ahol az építkezés lépéseit is bemutatták.
Dunántúli Hírlap,
1930. május 16.:
Dunántúli Hírlap,
1930. május 19.:
A győri medencés uszoda 1931.
július 6-án nyílt meg, mely fekvése és technikai megoldása miatt is
egyedülálló volt az országban. Hajós
Alfréd tervező azt nyilatkozta, hogy a Cziráky-emlékműtől
még impozánsabb és egyedi hangulatúra sikerült az uszoda. A medencéket a Duna
vizével töltötték fel, és bonyolult eljárással gondoskodtak annak
fertőtlenítéséről, cseréjéről és melegítéséről. Az öltözőkön kívül a pihenni
vágyókat büfé, konyha és közös étkező-, napozóterasz várta.
A versenyúszásra, vízipólózásra és a hűsítő strandolásra
egyaránt alkalmas uszoda felszerelése és szolgáltatásai a győriek minden
igényét kielégítette. Az első avatóversenyt július 9-én tartották, majd
augusztusban újra jeles úszók versenyeztek, és ekkor rendezték meg az első
vízilabda-mérkőzést is Győrben. A hatalmas érdeklődésre való tekintettel
mindenkit az elővételi jegyvásárlásra bíztattak a szervezők.
Dunántúli Hírlap,
1930. június 28.:
A nagy sikerű sportesemény és a rendben lezajlott
úszókongresszus után a győriek életvitelszerűen kezdték használni az uszoda
nyújtotta előnyöket.
Győri strand 1933.
(Fortepan/11802):
Vidám fürdőzők 1943.
(Fortepan/43522):
Napozás a győri strandon
1943. (Fortepan/43521):
A győri városvezetés felismerte a létesítmény adta
lehetőségeket, ezért elkezdték kidolgozni Győr fürdővárosi propagálását.
A második világháború Győrt ért bombázásai az uszodát sem
kímélték, gránáttalálatot kapott, szétlőtték a klórozó berendezést, megsérültek
az öltözőszekrények. A háború után két évig halódott a vízi élet, majd 1947-ben
a medencés uszodát a három éves terv keretében újjáépítették. A szétlőtt
berendezések felújításával párhuzamosan parkosítottak, számbavették az
elkövetkezendő évek bővítési lehetőségeit.
A második világháború
utáni első reklám hívja a fürdőzőket:
Látkép a
Cziráky-emlékművel:
A medencés uszoda 1949-ig a város közüzemeként működött,
később önálló vállalat lett, 1953-tól pedig a Víz- és Csatornaművekhez csatolták. Az évenkénti karbantartáson és
a kisebb átalakításokon kívül eredeti állapotában működött az uszoda, majd
1962. május 1-től az első termálkút vizét, amely 2000 m mélyről feljutó
gyógyhatású víz volt, bevezették a gyermekmedencébe. S hogy a gyerekekhez ne
maradjanak hűtlenek, még ebben az évben társadalmi munkával építettek egy új
termálmedencét, így visszakaphatták a lubickolót is a kicsik. A termál az
uszoda tőszomszédságában, a Rába és a Duna torkolatánál épült fel.
Az új termálfürdő:
A langyosabb víz, az eggyel több medence vonzotta a
látogatókat, kitolódott a fürdési szezon is. A megnövekedett forgalom miatt több
kabinra, nagyobb parkosított területre volt szükség, valamint új játszóeszközök
felállítására. A strandfürdő bővítési tervét 1965 januárjában tették nyilvánossá,
melyben újabb termálkutak fúrása és két új medence megépítése is szerepelt. A
tervek októberre meg is valósultak, Győr a régió kiemelkedő fontosságú
fürdővárosa lett. A siker nem maradt el, már külföldről is egyre többen
érkeztek a gyógyhatású víz miatt. Az Országos Közegészségügyi Intézet
vizsgálata szerint alkálihidrogén-karbonátos és kloridos hévíz tör fel Győrben,
ami jodidion tartalma miatt a jódos vizek közé sorolható. Fürdőkúra esetén
mozgásszervi és reumatikus panaszokra ajánlották. Győr városa a további
bővítésen gondolkodva ismét 10-12 millió forintot különített el az uszodára,
vagy ahogy akkor már gondoltak rá, a fürdőtelepre, fürdőkombinátra.
Az egykori egymedencés uszoda folyamatos fejlesztése Győr
fejlődését is segítette, ennek kapcsán épültek szállók, éttermek és kemping is
a városban. A 80-as évek elején tervpályázatot írtak ki a fürdő további
fejlesztése érdekében, már kifejezetten gyógyturisztikai céllal. A
rendszerváltás időszakában azonban már sem pénz, sem tervek nem voltak, a
strand, a termál egyre lehangolóbb képet mutatott. Újságcikkek születtek,
amelyek megkérdőjelezték, hogy egyáltalán felújítható-e az épületkomplexum.
Építő, a Győr Megyei
Állami Építőipari Vállalat lapja, 1987.:
Végül a győriek nagy bánatára a termál alig 25 éves
épületeit 1988-ban életveszély miatt lebontották.
Mai Nap, 1991.
december 04.:
Az 1990-es évek bonyodalmas, nyomozásokkal tarkított fürdőépítési
álmai után új történet vette kezdetét. 2004. október 3-án már mint Rába Quelle Gyógy-, Termál- és Élményfürdő
nyitotta meg kapuit, és áll azóta is a győriek és a pihenni, gyógyulni vágyók
rendelkezésére.
Lengyel Adrienn
Felhasznált források:
Cziglényi László: A
győri fürdők In.: Győri tanulmányok 3. Győr vízműve. Győr Megyei Város
Tudományos Kutatócsoportja, 1974. p. 107-133.
Gallyas Camilló: Győr:
a romváros élni akar! Győr Egyházmegyei Alap Nyomdája, 1948.
Magyar Építőművészet
1966. 2.
Építő: Győr Megyei
Állami Építőipari Vállalat lapja, 1987.
Dunántúli Hírlap 1930.
évfolyama
A képek forrásai:
Dunántúli Hírlap 1930.
évfolyama
Magyar Építőművészet
1966. 2.
Építő: Győr Megyei
Állami Építőipari Vállalat lapja, 1987.
A DRKPMK Helyismereti
Különgyűjteményének cikk-kivágat- és aprónyomtatványaiból
Sády Erzsébet: Egyszer
volt: Győr vármegye és Győr szabad királyi város, 1848-1920. Editor 21, 2013.
Gallyas Camilló: Győr:
a romváros élni akar! Győr Egyházmegyei Alap Nyomdája, 1948.
Fortepan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése