Helytörténeti kalandozások 93.

A győri szabadstrandi fürdőzés múltjából

A győri folyókban az évszázadok során fürödtek, úsztak, tisztálkodtak az emberek. Győr város közigazgatási hatósága régóta kijelölte a szabad fürdőzések helyét a Duna, a Rába és a Rábca partjainál, és az egyéb helyeken tiltotta, büntette.

Az engedélyezett szabadstrandok száma a 20. század első harmadára fokozatosan bővült, az 1930-as évek végén nyolc ilyen fürdőhelyet neveztek meg. A szabadidő eltöltésére, pihenésre, kikapcsolódásnak szánt nyári ingyenes fürdőzés lehetősége, az ehhez kapcsolódó biztonsági feltételek és kényelmi szolgáltatások az idők során fejlődtek ki.

Szigetben már a 19. század közepén működött a Tóth György-féle uszoda, de ezt a szegényebbek nem tudták igénybe venni. Az uszoda-fürdő használata szabályozott volt, befogadóképessége korlátozott, és főleg a jómódú polgárok, kereskedők és családtagjaik jártak ide. A kor szokása szerint a férfiak és nők csak elkülönítve fürödhettek, és a tetőtől talpig zárt fürdőruhát tekintették csak illendőnek. A nagy nyári melegekben az iskolából kiszabadult gyerekek minden tiltás ellenére megmártóztak a folyókban, sokszor szüleik tudta nélkül. A szülők többek számára is elérhető, olcsóbb, ám biztonságos fürdőzési lehetőségét, a nyilvános uszoda felállítását kívánták. A szegényebb iparoslegények, béresek és cselédek is uszoda és fürdő helyett a folyóvizet választották felüdülésre az eldugottabb vízparti helyeken. A korabeli sajtóban rendszeresen jelentek meg a hírek a nyári folyóparti szabad fürdőzés miatti halálesetekről, balesetekről.

Győri Közlöny, 1858. május 27.:

Győri Közlöny, 1882. június 4.:

Győri Közlöny, 1884. május 18.:

Győri Közlöny, 1885. június 14.:

Győri Közlöny, 1885. július 19.:

Győri Közlöny, 1889. július 14.:

       

1889-ben a város már alkalmazott egy szabad fürdőkre vigyázó parti felügyelőt, aki rendfenntartó munkája során többszörösen életmentőnek bizonyult. Három szabad fürdésre kijelölt helyet neveztek meg a 19. század végén: a Városrét alatti Dunaszakaszt, a Rábának a vasúti híd feletti részét és a Rábcának a Komló-kert melletti szakaszát. Ezek a belvárostól és a Radó-sziget melletti uszodától kissé távolabb feküdtek. Elkezdődött a szabadstrandok kialakítása.

Győri Közlöny, 1889. július 14.:

Győri Közlöny, 1895. március 10.:

Győri Közlöny, 1895. szeptember 15.:

Egy 1893-as térkép Győrről:

Győr város 1901-ben kiadott szabályrendeletei közrendészeti részében olvashatjuk a 21. §.-ban: „Szabadban való fürdés, usztatás és a jéghátán való átkelés csak a hatóság által kijelölt helyen szabad”. Ennek ellenére a révfalui Mosoni Dunában (a mai Aranyparton) a 20. század elején tömegesen fürödtek, és a gyerekek a Rábca torkolatánál is. Itt a korabeli erkölcsöktől eltérően nem mindig strandruhába öltözötten merültek vízbe az emberek, hanem hiányosabb ruházatban, amely megbotránkozást keltett. A Vargakő mellé főleg az iparos legények jártak fürdőzni, de a lovakat is itt úsztatták.

1921-ben már mintegy tízezer ember fürdött engedély nélküli tiltott helyeken, és ezt a tömeges szabályszegést a hatóság már nem tudta szankcionálni, inkább szemet hunyt felette. A Dunántúli Hírlap egyik cikkírója 1921. augusztus 4-én jegyezte le: „Győr egycsapásra fürdőváros lett. A révfalusi híd fölötti bársonyos homokzátonyon, valamint a vámház melletti Dunakönyökben és a kiskúti kövecses strandon naponta mintegy tízezer ember fürdik. Szigorúan tilos volt ez itt Győrött… A közönség azonban ebben a pokoli hőségben ma két hete megszűnt gondolkodni és áttörte a gátat… És a közönség egy szép napon egyhangúlag leszavazta a szabályrendeletet, befejezett tények elé állította a tiltó hatóságot. … Pompás, demokratikus népünnepély ez itt mindennap ingyen. Elismerésre méltó jelenség, hogy eddig alig volt a sok ezer fürdőző közt, akinek fürdőruhája vagy magaviselete erkölcsi kifogás alá esett volna… legyen az a jövőre kiható erejű döntés: Győr fürdőváros. A hatóság pedig ne vegye zokon a sajtó és a népakarat e frontáttörését.”

Dunántúli Hírlap, 1906. augusztus 5.:

Győri Hírlap, 1918. július 13.:

Dunántúli Hírlap, 1922. július 7.:

A Mosoni-Duna partja 1914-es képeslapon:

Az 1920-as években országosan népszerűvé vált a nyári vízparti aktív pihenés, kirándulás. Az új természetközpontú, rekreációs nyaralási szokások elterjedtek, tömegessé váltak. A nagy hőségben a győri folyópartok, főleg a Duna mente is fürdőzőkkel, a folyók csónakázó, vízisportolókkal népesült be. A várost folyóvizekben gazdag természeti adottsága alkalmassá tette, hogy egy turisztikai vízi paradicsommá alakuljon át. Győr vezetősége az idegenforgalom fellendülését, a helyi vállalkozók bevételének növelését remélve 1926-tól egyre több úszásra és szabad fürdésre kijelölt partszakaszt engedélyezett.

A szabadstrandok alsó és felső határát, valamint az úszni nem tudók fürdésére alkalmas partvíz mélységét táblákkal jelölték meg. A biztonságra vízőrök felügyeltek, mentőcsónakkal és egészségügyi felszereléssel ellátva.

1933-ban a polgári lakosság részére a három folyón és az Iparcsatornán összesen kilenc helyet jelöltek ki szabadfürdőnek. A Rábca jobb partján egyet, az izraelita temető felett. A Rába mindkét partján egyet-egyet: bal parton a régi Marcal torkolattal szemben a vasúti híd felett, a jobb parton a vasúti híd feletti öblös részt. A Duna bal partján három, jobb partján kettő helyet: a bal parton a Vargakőnél fekvő rész, a Torkoskert alatti részt és a Pataháza alatti részt, a jobb parton az Iparcsatornától a város határáig terjedő részt, az ún. Kövecsest és a Torkoskerttel szembeni partszakaszt. Csak úszni tudók részére egy téglalap alakú rész lett az 1924-re megépült Iparcsatornában kijelölve.

A szabadfürdők helye évente változott, kisebb mértékben módosult. 1934-től számuk nyolcra szűkült. 1934-ben a Duna bal partján a Pataháza alatti rész kikerült az engedélyezett helyek listájáról. 1935-ben újra a felsoroltak közé került ez a rész is, de a Rábca partja tiltott hely lett. 1937-ben a Duna jobb partján a Kövecses maradt ki a felsorolásból. 1941-ben a Duna jobb partján nem lehetett fürödni. 1942-től a háború végéig a szabadstrandok száma hétre csökkent.

A strandolási szokások is változtak, közös szórakozás lett a vízparti fürdőzés. A korábbi zárt fürdőruhákat kivágottabb, lenge ruhadarabok váltották fel, bár még 1929-ben is tilos volt a férfiaknak felső ruházat nélkül csónakázni és strandot látogatni.

Dunántúli Hírlap, 1929. február 26. és július 24.:

Dunántúli Hírlap, 1929. július 27.:

Dunántúli Hírlap, 1933. május 7.:

Glück József fotói:

Dunántúli Hírlap, 1933. július 23.:

Győri Hírlap, 1934. május 19.:

Győri Hírlap, 1934. július 24.:

Dunántúli Hírlap, 1936. július 26.:

Győri Hírlap, 1936. július 31.:

Az 1930-as években a szabad strandolás már elterjedt nyári kikapcsolódási formának számított. A vízpartokon a helyben élők mellett megjelentek a turisták is, az idegenforgalmi hivatal mint szórakozási és pihenési lehetőségként ajánlotta a Győrbe látogatóknak. 1934-ben több osztrák turista tett panaszt, hogy a strandfürdő vendéglőjében az árjegyzéket jelentékenyen meghaladó árakat követeltek tőlük. 1935-ben például a Győri Automobil és Motor Club első hivatalos túrája osztrák vendégei pihennek a szabadstrandon a Mosoni-Dunánál, mely partszakaszt jelenleg Aranypartnak hívunk.

A strandolásra egész szolgáltatások sora épült ki. A szabadfürdőknél sétautak, öltözőkabinok várták a kikapcsolódásra vágyókat. A nyaralók, strandolók ellátására sorra nyíltak a vendéglátóhelyek, így például a Vargakőnél a Pillér-csárda, vagy a Rába-parti szabadstrandnál a Kovalter-vendéglő. A belváros kis boltjai divatos strandruhákat, kiegészítőket árultak, a strandcipőtől, ruhától, napernyőtől a napozóolajig, strandlabdákig mindent. A biztonsági intézkedések dacára sajnos egy-egy halálos baleset így is előfordult a folyóparti fürdőzések során. A nyári hőségben a győri szabadstrandok több ezer embernek adtak pihenésre, kikapcsolódásra, fürdőzésre és üdülésre lehetőséget.

Reklámhirdetések a Győri Hírlap 1935. június 16-i számából:

Győri Nemzeti Hírlap, 1937. május 27.:

A Fortepanon megjelentetett 18425. számú kép, a Győri Városi Levéltár tulajdona: a Győri Automobil és Motor Club hivatalos túráján résztvevő osztrák vendégek pihennek a Mosoni-Dunánál 1935. május 11-én:

Győri Nemzeti Hírlap, 1940. július 18.:

Győri Nemzeti Hírlap, 1942. szeptember 1.:

Győri Nemzeti Hírlap, 1942. július 4.:

Győri Nemzeti Hírlap, 1943. május 20.:

Nagy József: A Rábca folyó 1939-ben:

Győri Nemzeti Hírlap, 1944. augusztus 24.:

Némáné Kovács Éva

Felhasznált irodalom: a cikk a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér sajtó- és képgyűjteménye alapján készült, forrásuk a Helyismereti Gyűjtemény dokumentumai, cikk és fotógyűjteménye. A címlapon Glück József felvétele látható.