Helytörténeti kalandozások 91.

A győri kereskedelmi és iparkamara 110 éves székháza

A győri kamarakerületi kereskedők és iparosok gyönyörű székházát ünnepélyes keretek közt 1907. május 29-én avatták fel. A győri Vásártéren megépített palota ma is városunk legszebb épületei közé tartozik.

A Győri Kerületi Kereskedelmi és Iparkamarát 1890. október 2-án alapították. A Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter által felállított öt kerületi kereskedelmi és iparkamara egyike volt a győri, mely tizennyolcezer főnyi iparos és kereskedő hivatalos érdekképviseletét lett hivatott ellátni. Városunk a 19. század első felétől a gabonakereskedelem egyik fontos vidéki központja volt, a század végétől azonban a kereskedővárosból fokozatosan iparvárossá alakult át, a sorra létrejövő, letelepülő ipari cégeknek köszönhetően.

A székház építését 1902. augusztus 25-én határozta el a közgyűlés. A várostól 294 „négyzetöles” telket vásároltak meg, 15 korona ölenkénti árért. A beküldött pályamunkák közül Málnai Béla és Román Miklós budapesti műépítészek terveit fogadták el. A Pápai Közlöny 1903-as, január 25-i számából tudjuk, hogy a pályázatra több figyelemre méltó terv is érkezett.

Az építkezés 1903. augusztus 5-én vette kezdetét, és 1904 augusztusában már be is fejeződött. Az összes kivitelezési munkát – néhány speciális feladat kivételével – a kerület iparosai nyerték el.

A kereskedelmi és iparkamara új otthonában 1904. november 3-án tartotta meg első közgyűlést, amikor is Jerfy Antal kir. tanácsos, kamarai elnök mondott köszönetet az épület tervezőinek és építtetőinek. A székház ünnepélyesen felavatásával azonban három évet vártak.

A minisztérium által jóváhagyott előzetes, 120 000 koronás költségvetést az építkezés során jócskán túllépték, 180 000 korona végösszeg miatt a kamarának hitelt kellett felvennie. A többletköltség nem egy forrásból fakadt: az épület egészét alápincézték, a vártnál kedvezőtlenebb talajviszonyok viszont erősebb alapozást igényeltek. A tervezettnél díszesebb lett a lábazat kiképzése, valamint a kör alakú főlépcső is igényesebben, szürke márvány helyett drágább, kapriorai márványból valósult meg. A vasbeton-, lakatos- és vasszerkezeti munkák is több pénzbe kerültek az előzetesen becsülteknél.

A körcsarnokot a Schlick-féle vasöntöde és gépgyár által készített vaskorlátok díszítik. A kályhákat Magyary József jó nevű győri kályhásmester készítette. A különleges üvegezés Róth Manó fővárosi iparos keze munkáját dicséri.

Dunántúli Hírlap, 1907. május 30.:

Dunántúli Hírlap, 1907. június 2.:

Az ünnepségen elmondott beszédében Szterényi Mór államtitkár a kereskedelmi kamara intézményének célját így foglalta össze: „…olyan hivatali szerv, melynek egyedüli feladata: képviselni a kereskedelmi osztály jogos követelményeit úgy lefelé, mint fölfelé egyaránt”.

A székház avatásakor egyben jubileumot is ünnepeltek, ugyanis a kamara elődje, a Kereskedelmi Gyülde – mely elsősorban a gabonakereskedők testülete volt – már fennállásának 50. évfordulóját jegyezhette 1906-ban.

Halblitter Károly kamarai elnök személyének köszönhetően – aki tiszteletbeli konzul is volt – az 1920-as években a holland konzulátusnak is helyet adott a ház.

Az épület homlokzatán két szobor látható, a férfialak az ipart, a női alak a kereskedelmet szimbolizálja. A szobrok alkotója a győri Horváth Adorján (1874-1943) szobrászművész.

A kamara 1940-ben még megünnepelte fennállásának 50 éves jubileumát, és a háborút követően is közvetítő szerepet játszott a külföldi kapcsolatok kiépítésében. A kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter 1948 májusában, a 23.600/1948 KSzM rendeletével jogutód nélkül megszüntette a kereskedelmi és iparkamarákat. Az állam belkereskedelmi igazgatóságokat állított fel, melyek átvették a feladatok egy részét.

A bejárat mellett látható Szigethy Attila emléktáblája, a felirat szerint 1956-ban az épületben működött a Dunántúli Nemzeti Tanács Szigethy elnökletével. A márványtáblát 1991. október 23-án avatták fel.

Az állami kezelésben álló székház 1972-ben a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) tulajdonába került át. A helyi építészeti emlékké nyilvánított épület jelenleg alapos felújításra szorul, 2015-ben molinó hirdette, hogy vevőre vár. A Technika Házának – melyet a 2000-es években Civil Háznak emlegetettek – földszintjén a nyelviskolát és ismeretterjesztő előadásokat szervező TIT Pannon Egyesület a tulajdonos. Az emeleti rész a felszámolt MTESZ-é, két éve meg is hirdették a Cégközlönyben. Ma teljesen kihasználatlan a fenti szint, 100 és 70 férőhelyes előadójával, 60 férőhelyes klubhelyiségével és 25 ember befogadására képes kistermével.

Az újságcikkekben többször olvashattuk, hogy többen érdeklődnek az épület után, szállodát, fogászati központot, korábban kaszinót működtetnének benne. Egyes hírek szerint a Győri Törvényszék is szívesen hasznosította volna bírósági és oktatási célokra.

Közben az 1994 októberében újjáalakult Győr-Moson-Sopron Megyei Kereskedelmi és Iparkamara is felépítette új székházát, melybe 2000 augusztusában költözhettek be.

A győriek csak remélhetik, hogy bárki lesz is az új tulajdonos, igényes felújításba kezd, remélhetően a város egykori büszkesége újjászületik majd, és egykori fényéhez illő funkcióját is megtalálja.

Antaliné Hujter Szilvia

Felhasznált irodalom:

A Győri Kereskedelmi és Iparkamara közgyűlési jegyzőkönyvei, 1904. Győr, 1904. Jegyzőkönyv a Győri Kereskedelmi és Iparkamara 1907. évi május 29-én tartott székházavató díszgyűléséről. In: Győri kamarai jegyzőkönyv, 1905-8. Győr, 195-1908.

A kamara krónikája, 1890-2005 : 115 éves a győri székhelyű regionális kamara : 10 éves a köztestületi kamara. Győr, Győr-Moson-Sopron Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, 2005.

Kamarai közgyűlés. In. Pápai közlöny, 1902. október 19.

A kamarai székház felavatása. In. Dunántúli Hírlap, 1907. máj 30. p. 1.

Orbánné dr. Horváth Márta: Győri emlékhelyek és köztéri alkotások. Győr, Galgóczi Erzsébet Városi könyvtár, 2006.

Post Festa. A kamarai székház avatása. In: Dunántúli Hírlap, 1907. június 2. p. 3.

Székházavatás. In: Dunántúli Hírlap, 1907. május 29. p. 1.

Új kamarai székház. In: Pápai közlöny, 1903. január 25.

Készült a megyei könyvtár képeslap és sajtógyűjteménye alapján. A nem jelölt képek a szerző felvételei.