Katarina Mazetti:
Pingvinélet
A pasi a szomszéd sír mellől és a Családi sírbolt szerzőjének
ez a regénye kicsit más, mint az előzőek voltak, egy árnyalattal komorabb, de
ettől nem kell megijedni, mert ugyanolyan szórakoztató és szellemes írás, mint
ahogyan azt már Katarina Mazettitől megszokhattuk.
A Pingvinélethez használati utasítás is tartozik: „A
könyv keresztül-kasul olvasható. Ha ön nem kedveli a kitérőket, koncentráljon a
fő csapásra: Wilma, Tomas és Alba történetére. Ha többet szeretne tudni,
kukkantson be az 502-es, 311-es és a 412-es kajütökbe is (ezek a dőlt betűs
fejezetek, körülbelül a könyv tizedrészét teszik ki.”
A történet egy Antarktiszra tartó hajóútról szól, ahol a
hangsúly nem magán az úton, hanem a hajón lévő utasokon van. A könyv ezeknek az
embereknek az egymáshoz való viszonyáról, viselkedéséről és érzéseiről szól – no
meg az ózonlyukról és a Föld jövőjéről –, melyek figyelembevételével ez az utazás
nemcsak nekik, de az olvasónak is nagyon szórakoztató és tanulságos élményt nyújt.
A könyvben minden szereplőnek megvan a maga „titkos” története arról, hogy miért
is fizetett egy rakás pénzt ezért a kirándulásért. És hát bármily meglepő, nem
mindenki azért, hogy a vadon élő állatokat és azok szokásait tanulmányozza,
hanem valami sokkal mélyebb és sokkal komolyabb miatt. Persze, mint minden alól,
ez alól is vannak kivételek, néhány távcsővel felszerelt elvetemült madárkutató,
akiket az antarktiszi állatvilágon kívül tényleg semmi más nem érdekel.
De a szereplőkhöz visszatérve és még a fő csapásnál is
maradva: Wilmának, aki egy fiús külsejű, harmincas évei derekán járó mindig vidám
és optimista tanár, amolyan utolsó kiruccanás ez az út, mivel nem is olyan rég
egy komoly betegséget diagnosztizáltak nála az orvosok. Tomasnak, aki egy
ismert újságíró, és aki mély depresszióba esett, miután elhagyta a családja,
feltett szándéka, hogy ezen a hajóúton mond végleg búcsút az életének. Alba,
aki egy olyan 72 éves világutazó nyugdíjas hölgy, aki még csak 36 évesnek érzi
magát, azért jött erre az útra, hogy feljegyzéseket készítsen az emberi faj különböző
faunáiról. Mi tagadás, valóban egy eddig nem megszokott aspektusból próbálja górcső
alá venni az embereket, és összehasonlítani őket az állatokkal.
Mindhárom főhős érdekes egyéniség. Wilma optimizmusa, életkedve
és nyugalma csodálatra méltó, csodálatosan pozitívan áll hozzá mindenhez. „Ha
Wilma a pokolban kötne ki, azonnal arról kezdene beszélni, milyen hangulatos a
tábortűz, és megkérdezné az ördögtől, hogy nincs-e egy kis grillkolbásza…”
Tomas cinizmusa és a Wilmára tett gúnyos megjegyzései is
gyakran megmosolyogtatóak, azonban ő egy amolyan nagyra nőtt kisfiú, akinek
komoly kommunikációs problémái voltak a feleségével, melyek tulajdonképpen a házassága
megromlásához vezettek.
A történetnek nincs mindent tudó narrátora, az eseményeket
mindig a szereplők saját szemszögéből ismerhetjük meg, melynek köszönhetően
vannak átfedések közöttük, de aki már olvasott Mazettitől, az tudja, hogy ezt a
változó perspektíva módszert előszeretettel alkalmazza a műveiben.
Akinek tetszett az írónő előző két könyve, az most sem fog
csalódni, nagyon szórakoztató, szívszorító és egyben elgondolkodtató regénnyel
sikerült meglepnie az olvasóit, úgyhogy mindenkinek ajánlható, aki szereti a stílusát
és a regényeit.
Megtalálható: Központi könyvtár - Felnőtt olvasószolgálat,
Kisfaludy Károly Könyvtár
Szilvási-Szabó Éva
ajánlata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése