Káptalani zenészek
háza
A győri székesegyház muzsikusairól a középkor óta tudunk. A káptalani iskolában laktak, és annak
növendékeivel együtt szolgáltatták az egyházi szertartások zenei kíséretét, a
különféle ünnepeken, körmeneteken is. (A
címlapon Glück József felvétele
látható az 1920-as évekből)
A káptalani, más néven a székesegyházi iskolák a papnevelést
szolgálták, amelyet a győri püspökök is korán megszerveztek. Az iskola
keletkezésének pontos ideje nem ismert, de feltehetőleg a XIII. század elején
már működött. 1345-ben említi először okirat az egyik tanítóját.
Bedy Vince A győri székeskáptalan története
című könyvéből tudjuk, hogy az iskolaház tágas, de igen szegényes náddal fedett
épület lehetett. Ez az épület a várban a mai Káptalandombon állt, a székesegyház déli szomszédságában, az
olvasókanonok háza mellett. 1566-ban a török támadás idején Teiffl Kristóf élelmezési főtiszt lefoglalta,
és az őrkanonok házával együtt tiszti lakássá, illetve sütőházzá alakította át.
Miután így megszűnt az oktatás, a káptalan a királyhoz írt
kérvényében kérte vissza az iskoláját, vagy helyette a Szent István plébániának a városban lévő házát, esetleg a
székeskáptalan prépostjának házát, ami a mai Rákóczi Ferenc 1. sz. alatt volt. Utóbbi felújításához
anyagi segítséget is kért, amit nem kapott meg, ezért azt egy 1562-es szerződés
szerint a város építette fel, azzal a feltétellel, hogy azt 12 évig használja,
csak azután adja a káptalan kezére. A káptalan viszont ezt az időt nem várta
ki, hanem elcserélte az épületet 1567-ben (más források szerint 1570-ben) a
városnak egy félreeső utcájában – a ma Apáca utca 5. sz. alatt – lévő
épülettel.
Így a csere után az Apáca
utcában rendezték be a székeskáptalan által fenntartott, az egykori Káptalandombon
álló Püspökvári otthonából a német
katonaság által kiszorított (XVI-XVII. századi) káptalani magyar iskolát.
Az 1567. évi városi telekjegyzőkönyv már név szerint magyar
iskolának említi, és a helyét is meghatározza, ahogy az 1617. és 1713. évi
városi jegyzőkönyv is.
Borbíró-Valló: Győr
város építéstörténetek I. melléklete, amely az 1617-es telekkönyvnek megfelelő
állapotokat mutatja:
Borbíró-Valló: Győr város építéstörténete című
kötetének II. melléklete, az 1703-as telekkönyvi állapotoknak megfelelően
készített térkép részlete:
1743-ban Mária
Terézia rendelete alapján a város szabad
királyi városi rangot kapott. Ez a tény a székesegyház zenészeit is
érintette, mert a káptalani iskola az új helyzetben a város területére esett,
aminek jogi helyzetét is rendezni kellett. Bárdos
Kornél Győr zenéje a 17-18. században
című könyvéből tudjuk azt, hogy a káptalan és a város megkezdi a tárgyalásokat,
és a végső szerződésben, melyet 1743. január 30-án a bécsi kancellárián
kötöttek meg, ez áll: „Mivel a város
szabad királyi város lesz, a plébánia kegyúri joga átszáll a városra, vele
együtt az a jog is, hogy javasoljon egyet a kanonokok közül a káptalannak és a
püspöknek plébánosi kinevezésre, és ennek eltartásáról is gondoskodik… A belvárosban
lévő iskolaház, mivel ez alapítványi épület, továbbra is a káptalan tulajdona
marad, mint eddig is felhasználva lakásul az iskola rektorának és a
zenészeknek. A közvetlen előbbiek értelmében azonban mentes marad minden
tehertől, az említett alapítvány javaiból tartja fenn, a templomnak szolgáló
zenészeknek és a tanítóknak a fizetést is ő adja, a szükséges fenntartás
költségeiről is a város hozzájárulása nélkül gondoskodik.”
Szintén a már említett írásból ismerjük, hogy milyen volt a
lakásuk a zenészeknek a káptalani iskolában. „A káptalani iskola leírása. A felső emeleten a succentornak
(karnagynak) valamikor két szobája, konyhája, padlásrésze volt kamra nélkül.
Most, mint orgonista egyúttal két szobában lakik, van konyhája, kamrája és padlásrésze.
– Lakner János másodhegedűsnek egy szobája, konyhája tűzhellyel (kemencével?),
padlásrésze és kamrája van. Unterberger Ernő tenoristának ugyanez. Purska
Jánosnak egy kisebb szobája, konyhája…”
Zichy Ferenc
püspök az 1767-es vizitációjában részletesen közli az emeleti és a földszinti
beosztást a zenészek lakásáról a káptalani iskolában: „Az alapításokból való fizetésükön kívül lakásuk is van a zenészeknek a
káptalantól, a káptalani iskolaépületében, azaz a zenészek házában. Bár ez
kívül esik a káptalan területén, de a várossal 1743. márc. 30-án kötött
szerződés szerint nem esik a város joghatósága alá, kis szűk téren áll, szemben
a káptalan templomával. A városi mészárszék is benne kapott helyet, amely a
káptalantól független… Az épület rossz állapotban van, renoválásra szorul. A
következőképpen osztják fel a lakásokat a zenészek: a succentornak (karnagy) valamikor
a lakása két szobából, konyhából és padlásrészből állott. Jelenleg kiadják a
renoválás költségei fedezésére. Az új lakása, mint orgonistáé két szobából,
konyhából, padlásrészből és éléskamrából áll. Lakner János másodhegedűs lakása
egy szoba, konyha, éléskamra és padlásrész, Unterberger Ernő tenoristáé
ugyanilyen….”
A leírás eddig lényegében megegyezik a fentebb ismertetett
egy korabeli kotta borítóján fennmaradt hiányos szöveggel. Ezután viszont
eltér: „Lakner Ferenc első hegedűsnek és
Petriczek András első kürtösnek, akiket nemrég vettek fel, konyha, padlásrész
és kamra nélkül csupán egy közös szobájuk van. Mivel azonban így nem tudnak
lakni, inkább bérbe adják egy zenész részére és az összeget egymás között
elosztják. A földszinten Mittis Simon basszista és magister scholae-nek egy
szobája, konyhája padlásrésze és kamrája, a segédtanítónak, pedig csak kis
szobája van. Ugyanitt találjuk a tanulók tantermét is. Purska János másodkürtösnek
is csak kis szobája van. A kiegészítő hegedűsnek és az egyik kürtösnek nincs
szolgálati lakása.”
A vizitáció külön fejezetben foglalkozik a zenészek
helyzetével: „A székesegyházi zenészek
egész kórusának a következő tagjai vannak: egy succentor, négy hegedűs, három
kürtös, egy basszista, egy tenorista, egy altista, egy diszkantista, egy orgona
fujtató. Összesen tizenhárman. Közülük öten koralisták. – A káptalan és a
kántorkanonok felügyelete alatt állnak. Feladatuk: amikor vesperáson, misén és
körmeneten a káptalan jelenlétében több szólamban muzsikálnak, akkor mindegyik
részt vesz; a hétköznap 6-kor szokásos Szűz Mária-misén a basszista, vagyis a
tanító énekel két koralistával (heti váltás szerint). Vasár és ünnepnap a 8
órai misén mindegyik többszólamú zenével köteles szolgálni az úrfelmutatásig,
utána magyarul énekel bármelyikük orgonakísérettel. Ezért nyolc ft-ot kapnak a
várostól, ebből a succentornak két ft. jár az orgonálásért.”
1775-ben régi vágyuk vált valóra a zenészeknek. A káptalan
az egyemeletes régi káptalani iskola épületének helyén egy kétemeletes épületet
építtetett, melyről kapujának záróköve fölött profilozott keretbe foglalt
márványtábla tanúskodik. A latin szöveg fordítása: „Ezen ódonságában roskadozó épületet a székesegyházi karzenészek és az
első elemekben oktatandó zsenge ifjúság kényelmére, dísz és közjó okáért
nemesebb kivitelben újra emeltette a győri káptalan, 1775. évben.”
Az épületről a Jenei
Ferenc – Koppány Tibor Győr című
könyvben találunk részletes leírást: „A
nagy, kétemeletes házat kis kiülésű késő-barokk-copf vakolat-architectúra
díszíti. Két-két szélső és középső három ablaka a homlokzat síkjából alig
kilépő rizalitokon helyezkedik el. Vakolatsávos földszintjén és a rizalitok
közötti emeleti szakaszokon egyszerű keretelésű ablakokat találunk. A
rizalitokon levő első emeleti ablakok könyöklőit és törtvonalú
szemöldökpárkányainak ívmezőit gazdag rokokó stukkódísz borítja. Kosáríves
kapuja felett van az idézett emléktábla.”
Fengler József püspök
1791-es vizitációjából szerezhetünk tudomást a zenészek új házának és lakáskörülményeik
bemutatásáról: „Krajtsovics András
succentor (karnagy) három szobás lakása, konyha, kamra és fáskamra tartozik
hozzá. A diszkantisták (szopránt éneklő fiúk) lakásáról és eltartásáról ő gondoskodik.
Az öt koralistának mindegyiknek 2 szobás a lakása konyhával, kamrával.
Steinmayer Mátyás első létszámfeletti. Egyszobás lakása van konyhával. Vizer
András második létszámfeletti, szintén egyszobás lakása van konyhával. Salinger
Antal egyszobás lakása van konyhával. Jablonczay Andrásnak nincs szüksége
lakásra, mert saját háza van.”
A ma is látható formájában épült kétemeletes épületben a
nemzeti iskola egy osztálya is működött, de a zenészek lakása is nagyobb,
tágasabb és kényelmesebb lett. Az iskola 1778-ig az épületben működött, utána elköltözött.
Az egyházi zenészek továbbra is a házban laktak.
Salamon Nándor:
Regélő táblák Győri Műsor, 1982. ksz. p. 42.:
1832-ben a megüresedett karmesteri állásra Richter Antal (Probstdorf, 1802. jan.
19. – Győr, 1854. jan. 2.) is jelentkezett. A szigorú bizottság őt ítélte a
legalkalmasabbnak az állás betöltésére. Ebben az épületben lakott 1832-től egészen 1854-ben
bekövetkezett haláláig. Richter Antal nemcsak a székesegyházi karnagy volt, de
a Győri Ének- és Zeneegylet
megalapítója is egyben. Ebben a házban született fia, Richter János (Győr, 1843. ápr. 4. – Bayreuth, 1916. dec. 5.), aki
világhírű karmester lett.
Emléktáblájukat 1927. február 20-án nagy ünnepség keretében
leplezték le, melyről a korabeli sajtó is tudósított.
Richter Antal
lakóháza és Richter János születési helye emléktáblájának leleplezése (Petz L.:
Győr város zenei élete p. 227.):
Győri Hírlap, 1927.
február 20.:
Győri Hírlap, 1927.
február 22.:
Napjainkban az épület
lakóház (a szerző saját felvétele):
Bedő Mónika
Felhasznált irodalom:
Bedy Vince: A győri
székeskáptalan története. Győr, 1938.
Bárdos Kornél: Győr
zenéje a 17-18. században. Bp. Akad. Kiad. 2007. 455 p.
Borbíró-Valló: Győr
város építéstörténete Győr,
Imre Béla:
Városomról-városunkról Győr, 2001.
Jenei-Koppány: Győr.
Bp. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata 1964.
Orbánné Horváth Márta:
Győri emlékhelyek és köztéri alkotások. Győr, 2006
Salamon Nándor: Regélő
táblák. In: Győri Műsor, 1982. ksz. p. 41-42.
Petz Lajos: Győr város
zenei élete 1497-1926. Győr, Győri Ének- és Zeneegylet, 1930.
Valló István: Győr
ismertetése és tájékoztatója Győr, 1930.
Villányi Szaniszló:
Győr-vár és város helyrajza, erődítése, háztelek- és lakossági viszonyai a XVI.
és XVII. században. Győr, 1882.
Az
illusztrációk a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy
Károly Könyvtárának helyismereti gyűjteményéből, korabeli újságokból és
képeslap-, valamint fényképgyűjteményéből származnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése