Helytörténeti kalandozások 27.

Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd

A Bisinger sétány sarkán 1916 januárjától majdnem két évtizeden keresztül állt az íves tetejű kis pavilon, mely egy különös szobornak adott otthont. Stolczer Imre mérnök tervezte a kis „mauzóleumszerű” építményt, melyet Déri József építész vezetésével építették meg. Ebbe helyezték be a fából készült katonaszobrot, amely hamarosan a jótékonyság fémpikkelyeivel vashonvéddé alakult át.

A Győri Friss Újság 1915. május 27-i számában adott hírt egy fővárosi kezdeményezésről, miszerint a jótékonyság páncéljával kívánnak beborítani egy fából faragott hatalmas lovasszobrot. Mindezt azzal a szándékkal tervezték, hogy pénzt gyűjtsenek a szenvedőknek, a háborúban elesett hősök özvegyeinek és árváinak.

A példa Győrben is követőkre talált.  A Győri Hadi Gyűjtő Iroda kezdeményezésére és megbízásából „a polgárság áldozatkészségének serkentésére és a magyar honvédség vitézségének emlékére” kívántak egy fából készült honvéd szobrot felállítani.

A Győri Friss Újság 1916. február 13-i száma tudósítása szerint Nacsa Illés tervezte és készítette a fahonvédot hársfából, melyet a vagongyár ajándékozott erre a célra. Nacsa Illés szakiskolai művezető volt, az ötödik honvédgyalogezred önkéntes tizedese, aki megsebesült, majd a győri kórházba került.

A szobor és alkotója, Nacsa Illés (a Győri Friss Újság 1916. február 13-i címlapján):

A későbbi pikkelyes honvédszobrot – még mint fahonvédot – 1916. január 25-én, 11 órakor avatták fel „fényes és grandiózus keretek közt”. Az eseményről a helyi lapok részletesen beszámoltak.

Az avatás napján már kora reggel hömpölygött az emberáradat a Vilmos császár úton. „A Royal és a Városháza közötti téren a vadászok és a bosnyákok díszszázada állott sorfalat, mely mögött az úri közönség és a polgárság ezernyi tömege helyezkedett el.”

Katonazenei kísérettel, a város előkelőségeinek részvételével zajlott az ünnepség, az ünnepi beszédet Farkas Mátyás polgármester mondta. Ezután következett az ünnepélyes szegbeverés: az öt és két koronáért, jótékony célra megvásárolt fémpikkelyeket a város előkelőségei verték be először. Az első szöget Szodfridt József főispán verte be a következő szavakkal: „Adja a Mindenható, hogy sikerüljön nekünk hőseink lelki és testi szenvedéseit enyhíteni”.

Az eladott pikkelyekből a vashonvéd első napi bevétele 1841 korona volt, melynek legnagyobb tételét Fetser Antal püspök 500 koronás adománya tette ki. Ez év február 13-án már 4000 rézpikkely borította a szobor testét, melynek mindegyike 50 fillérrel gyarapította a Győri Hadi Gyűjtő Iroda hadi jótékonyágát szolgáló összegét.

1934-ig rendületlenül állt helyén a katona, ekkor azonban, az országzászló megépítésekor felmerült az áthelyezése, mivel az országzászló emlékművet a vashonvéd vonalán tervezték felépíteni.

Győri Hírlap, 1934. január 31.

Az 1934-es októberi tudósítások szerint meg is kezdődött az országzászló emlékmű építése a vashonvéd mögött. A város vezetésének el kellett döntenie, mi legyen a honvédszobor sorsa. A polgármester a kultúrházban épülő múzeumba kívánta elhelyezni, Bedy Vince javaslatára azonban úgy döntöttek, hogy valamelyik laktanyába költöztetik át, s erre meg is tették az intézkedéseket.

A Győri Hírlap 1934. október 19-én így búcsúzott a honvédszobortól:

A szobor további sorsát nem sikerült kideríteni, valószínűleg a város valamelyik laktanyájába került. Az immár 100 évvel ezelőtt leleplezett katonaszobor emlékét, amely „a magyar honvéd vitézségét és Győrváros áldozatkészségét” jelképezte, csak az egykori sajtóból idézhetjük fel.

Antaliné Hujter Szilvia