Dr. Kovács Pál, Petőfi Sándor
és a győri Hazánk
Ahogy azt az előző rész
végén említettem, a Das Vaterland című, német nyelvű újság 1846 végéig
jelent meg Győrött; „utódja” a magyar nyelvű Hazánk lett, melynek első
száma 1847. január 2-án látott napvilágot.
A dr. Kovács Pál által szerkesztett Hazánk
nemcsak Győrött volt e műfajban az első, de országosan is az első vidéken
megjelenő magyar nyelvű újságként tartják számon a szakemberek; ez már
önmagában is érdemessé tenné arra, hogy tartalmával részletesebben
foglalkozzunk. Alcíme az induláskor „Kereskedelmi és szépirodalmi lap” volt, az
utóbbi azonban lényegesen fontosabb volt nála, mint német nyelvű elődjénél.
Ebben nagy szerepe volt a szerkesztő személyének: az akkortájt Veszprém, ma
Fejér megyéhez tartozó Dég községben született, de apai ágon győri gyökerekkel
rendelkező Kovács Pál pesti orvosegyetemi évei alatt szoros kapcsolatba került
az irodalmi élet akkori „főszereplőivel” – Kisfaludy Károllyal, Vörösmarty
Mihállyal, Bajza Józseffel, Fáy Andrással, az Aurora Kör tagjaival –, és maga
is szorgalmasan írogatott; miközben azzal is felhívta magára a figyelmet, hogy
disszertációját 1833-ban „A nevendék nőnem” címmel magyar nyelven készítette
el! 1835-ben került orvosként Győrbe, és hamarosan nemcsak e téren, de az
irodalmi és kulturális élet szervezésében is kitűnt: részese volt a Győri
Olvasó Egylet létrehozásának, pártolta a magyar színház ügyét – színdarabok
írásával is –, széles körű irodalmi levelezést folytatott. Így 1846 végén
keresve sem találhattak volna nála alkalmasabb embert Győr városában az induló
magyar nyelvű újság szerkesztésére.
Dr. Kovács Pál a felkérés után
azonnal munkához is látott: igyekezett a helyi szerzők mellett minél rangosabb
„vidékieket” is megnyerni. De jeles szerzők is keresték Vele a kapcsolatot: a
Pesten megjelenő Életképek című lap győri levelezője pl. 1846. december elején
arról értesíti az olvasókat, hogy „e héten véletlenül Petőfi és Lisznyai
látogatták meg városunkat és színházunkat”; Frankenburg Adolf
visszaemlékezéseiből viszont azt is tudjuk, hogy a két költő társaságában ő és
Pompéry János is „fölrándult gőzösön egypár napra Győrbe”, ahol Petőfi Sándort
nemcsak Kovács Pál vendégszerető házában fogadták nagy tisztelettel és
szeretettel, de a városban is, ahol Balogh Kornél alispán estélyt is rendezett
tiszteletére. Hamarosan világossá válhatott a kortársak számára, hogy Petőfi
aligha véletlenül járt Kovács Pálnál; mint ahogy találkozásuk sem volt előzmények
nélküli, hiszen ismeretségük az 1841. évre nyúlik vissza: a pápai diák
Petrovics Sándor önképzőköri pályázatra benyújtott, és első díjra érdemesnek
tartott balladájának egyik bírálója éppen dr. Kovács Pál volt. (Győri
szempontból talán nem érdektelen megjegyeznem, hogy a másik bíráló is
városunkból került ki, a bencés szerzetes-tanár Czuczor Gergely személyében!)
Hogy Petőfi Sándor érdeklődött a
győri megjelenés lehetősége iránt, az sem volt véletlen: Pesten ekkortájt nem
talált megfelelő publikációs lehetőséget a köréje csoportosuló „Fiatal
Magyarország” tagjai számára. Dr. Kovács Pálban viszont megbízott: ezért
nemcsak maga ígért az induló lapnak első közlésre verseket, de másokat is erre
biztatott. Ahogy 1847. február 18-án kelt, a szerkesztőhöz címzett levelében
olvashatjuk: „Pálffyt és Jókayt egyre sarkalom, hogy írjanak a Hazánknak és
fognak is írni. Tompának is írtam már ez ügyben s üzentem Kerényinek.
Mindnyájától várhat Ön.” Hogy Petőfi buzdítása nem volt eredménytelen, azt
egyértelműen bizonyítja a lapban publikáló rangos szerzők névsora: a Hazánk
1847-ben megjelent számaiban több más mellett Tompa Mihály, Vajda János,
Lisznyai Kálmán, Lauka Gusztáv, Sárosi Gyula, Garay János és Bérczy Károly
verseivel is találkozhatunk.
Bár a felsorolt személyek jelenléte
is jelentősen emelte a lap rangját, irodalomtörténeti szempontból Petőfi Sándor
itt megjelent publikációi a leginkább jelentősek. Már az első számban jelen
van: Csalogányok és pacsirták című versét a szerkesztő az első oldalon közli,
illusztrálandó ezzel is a Vörösmarty Mihálytól vett mottóval – „Hazádnak
rendületlenül, légy híve, ó magyar!” – induló újság szellemiségét. Az esztendő
során még 22 további verse jelenik meg első közlésként a lapban: olyan fontos
alkotások, mint pl. a Kutyakaparó, az Egy gondolat bánt engemet... vagy a XIX.
század költői. Itt láttak továbbá napvilágot a Kerényi Frigyeshez címzett Úti
levelek is: a 18 levél közlését augusztus végén kezdte meg az ekkor már Kölcsey
Ferenctől vett mottóval – „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak
hagyd örökül ha kihunysz: A HAZA MINDEN ELŐTT!” – megjelenő lap.
1848 elején ismét változik a mottó,
melyet ekkor már Garay Jánostól választ dr. Kovács Pál: „A cselekvésnek kora
tünt fel nekünk; Tenni a jelszó szeretett barátim.” Petőfitől már csak három
újabb eredeti verset közöl a lap; negyedikként a március idusán Pesten
történtekről beszámoló tudósítás részeként a Nemzeti dal-t – valószínűleg ekkor
már a politikai események kötötték le a költő energiáit. Nem maradt azonban ekkor
sem rangos szerzőgárda nélkül a Hazánk: Arany János két verse mellett
Tompa Mihály, Vajda János, Sárosi Gyula, Lévay József, Garay János, Lisznyai
Kálmán költeményei, valamint Gyulai Pál, Szász Károly és Lauka Gusztáv írásai
is megtalálhatók a lap első félévi számaiban.
Az események felgyorsulásával azután
a Hazánk jellege is megváltozott; hogy ez a szerkesztő részéről tudatos
változtatás volt, azt egyértelműen bizonyítja a lap levelezőihez címzett,
április 11-én közzétett felhívás is: „A haszontalankodás korszaka elmúlt.
Ezentul nem az az ujság, egyik vagy másik városban min vesztek össze a kofák –
vagy ez vagy amaz Casino milly tánczvigalmakat rendezett … de beállt a
cselekvés kora, mellyben az ujjá született nemzet köz-üterét kell tapintanunk,
s a nemzeti élet nyilatkozatait, mozgalmait kisérnünk folyvást lélekesméretes
figyelemmel.” Mindezt április 6-tól az új alcím – Politikai s irodalmi közlöny
– is igyekezett kifejezésre juttatni. Az irodalom ekkor már háttérbe szorult;
helyét egyre inkább a politikai történésekről szóló beszámolók, a hírek,
tudósítások, nyílt levelek vették át. 1848. július elsejétől azután már az
alcímből is eltűnt az irodalom: a Győri hírlap alcímmel megjelenő számok már
csupán a hírek közlésére, a politikai események, valamint a megjelenő új
törvények ismertetésére szorítkozhattak. Nem sokkal később pedig – augusztus
10-én – a Hazánk hirtelen megszűnt. Bukását egy a Dráva menti táborból
tudósító cikke okozta, mely a győri nemzetőrséget gyávának nevezte; ez olyan
vihart váltott ki a városban, melyet a szerkesztő már nem tudott elsimítani.
Így záródott le a győri időszaki
sajtó történetének egyik legfényesebb korszaka, melyről összefoglalva
megállapíthatjuk: dr. Kovács Pál szerkesztőként nagy érdemeket szerzett azzal,
hogy a kor legjelesebb magyar költőit-íróit nyerte meg a lap munkatársául,
publikációs lehetőséget biztosítva számukra, segítve az akkor induló
fiatalokat, tisztes összegű honoráriumokkal is támogatva a szerzőket,
megfelelve a Petőfi Sándor által a közlés és szerkesztés igényességével szemben
támasztott magas elvárásoknak is. Ugyanakkor el kell mondanunk azt is: bár a
lapban jeles helyi szerzők – pl. Rónay Jácint, Czuczor Gergely, Ráth Károly –
is publikáltak, országos hírűvé a Hazánk Petőfi Sándor és köre
rendszeres itteni megjelenése által válhatott.
Horváth
József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése