Furcsa cím, főleg annak tükrében, amiről a film szól. Persze
biztosan (sőt, biztosan biztosan, mivel szó is volt róla) szimbolikus, és
sajnos nem sok jót üzen. Csalóka végkicsengésű ekképpen A tintahal és a bálna,
mivel egész egyszerűen azt közli, a kiút a menekülés. Ez pedig így végtelenül
szomorú.
A válás borzalmas fogalom. Úgy hiszem, egy alakulófélben lévő
gyerek nehezebben dolgozza fel, mint a halált. Gondoljunk csak bele! A halál
egyszeri, "megismételhetetlen", lezárt és rövid. A válás ezzel
szemben hosszan tartó, újra és újra sebeket feltépő (azaz "többszöri"),
sosem végleges (jó és rossz esetben egyaránt) és kitörölhetetlen. Nem egyenlő a
mérleg két serpenyője.
Noah Baumbach filmje
anno nálam valahogy elsikkadt (értsd: sosem hallottam róla ezelőtt). Pedig
Oscarra, Golden Globe-ra jelölték. Olyan drámától messze eső színészeket reanimált,
mint Jeff Daniels és William Baldwin, vagy állított reflektorfénybe, mint Laura
Linney.
A tintahal és a bálna roppant elgondolkodtató, "belegondolkodtató"
film, amelyet a lehető legegyszerűbb eszközökkel ér el. Teljesen életillatú (ez
most véletlenül sem szag!) jeleneteken keresztül von bele a tragédiába, minden
nézőpont figyelembe vételével. Nem teszi le a voksot egyik mellett sem, ezért
lehet hatásos bármely nézőnek, hiszen a szerepek széles skálája áll rendelkezésre
az azonosuláshoz.
Mindegy, hogy a személyiségét ért súlyos károsodású kisebb kölyök,
az elszakadás-felfedezés életkorában lévő nagyobb srác, az önértékelési válságba
jutott apa, vagy a pulzálni vágyó anya szemével tekintjük a válást, az eredmény
ártó-bántó-belevéső. A sokáig összetart(oz)ó négy élet innentől szétfelé fut
majd, kisebb-nagyobb, begyógyuló-maradandó sérüléseket szenvedve.
Tanulságot levonni lehet, nem lehet? Ne házasodjunk, ne váljunk
el? Ne vállaljunk gyereket, ne vállaljunk mindörökkét? Ki a megmondhatója? Ki
az eldönthetője? Vagy ki a ... szenvedője? Ha egyszer bekövetkezik, mindannyian.
Nincs kivétel!
Szilvási Krisztián
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése