Furcsa cím, főleg annak tükrében, amiről a film
szól. Persze biztosan (sőt, biztosan biztosan, mivel szó is volt róla)
szimbolikus, és sajnos nem sok jót üzen. Csalóka végkicsengésű ekképpen A
tintahal és a bálna, mivel egész egyszerűen azt közli, a kiút a menekülés. Ez
pedig így végtelenül szomorú.
A válás borzalmas fogalom. Úgy hiszem, egy
alakulófélben lévő gyerek nehezebben dolgozza fel, mint a halált. Gondoljunk
csak bele! A halál egyszeri, "megismételhetetlen", lezárt és rövid. A
válás ezzel szemben hosszan tartó, újra és újra sebeket feltépő (azaz
"többszöri"), sosem végleges (jó és rossz esetben egyaránt) és
kitörölhetetlen. Nem egyenlő a mérleg két serpenyője.
Noah Baumbach filmje anno nálam valahogy elsikkadt
(értsd: sosem hallottam róla ezelőtt). Pedig Oscarra, Golden Globe-ra jelölték.
Olyan drámától messze eső színészeket reanimált, mint Jeff Daniels és William
Baldwin, vagy állított reflektorfénybe, mint Laura Linney.
A tintahal és a bálna roppant elgondolkodtató,
"belegondolkodtató" film, amelyet a lehető legegyszerűbb eszközökkel
ér el. Teljesen életillatú (ez most véletlenül sem szag!) jeleneteken keresztül
von bele a tragédiába, minden nézőpont figyelembe vételével. Nem teszi le a
voksot egyik mellett sem, ezért lehet hatásos bármely nézőnek, hiszen a
szerepek széles skálája áll rendelkezésre az azonosuláshoz.
Mindegy, hogy a személyiségét ért súlyos károsodású
kisebb kölyök, az elszakadás-felfedezés életkorában lévő nagyobb srác, az
önértékelési válságba jutott apa, vagy a pulzálni vágyó anya szemével tekintjük
a válást, az eredmény ártó-bántó-belevéső. A sokáig összetart(oz)ó négy élet
innentől szétfelé fut majd, kisebb-nagyobb, begyógyuló-maradandó sérüléseket
szenvedve.
Tanulságot levonni lehet, nem lehet? Ne házasodjunk,
ne váljunk el? Ne vállaljunk gyereket, ne vállaljunk mindörökkét? Ki a megmondhatója?
Ki az eldönthetője? Vagy ki a ... szenvedője? Ha egyszer bekövetkezik,
mindannyian. Nincs kivétel!
Szilvási Krisztián
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése