Ez a jövő? – Könyv nélküli és/vagy könyvtáros nélküli könyvtár

Ha két szóval kellene válaszolnom a címben feltett kérdésre, akkor azt mondanám, hogy igen és nem. Igen, mert már itt van, már életünk része az elektronikus könyv, és igen, a könyvtári szolgáltatások automatizálására van igény. Nem, mert az e-book mellett még nagyon is léteznek a papíralapú nyomdatermékek, és nem, mert egyrészt nem minden automatizálható, másrészt egyáltalán nem mindenki igényli.

Több cikket olvastam mostanában az Interneten néhány külföldi könyvtárról: a Texasban ősszel megnyílt Biblio Techről, melyben 48 számítógép, 600 e-könyv olvasó, tabletek, laptopok és 10 000 elektronikus könyv érhető el, valamint az Írországban automatizált könyvtárakról, melyeket januártól a nap bármely szakában használhatnak az olvasók önkiszolgáló módon, mindenfajta felügyelet nélkül. Érdekes kezdeményezés mindegyik, bár nem első egyik sem, mert Arizonában már 2002-ben próbálkoztak a hagyományos könyv mellőzésével, Dániában pedig immár 150 önkiszolgáló könyvtár működik.

Természetesen egyik irányvonalról sem lehet kijelenteni, hogy egyértelműen ez a jövő útja, hiszen ez jóval komplexebb kérdés, arról nem is beszélve, hogy más utak is léteznek. Aki nyitott szemmel jár, látja a változásokat, melyek körülvesznek bennünket, és amelyekre reagálnunk kell, ha fenn akarunk maradni. Ez vonatkozik a könyvtárakra is. A digitális kultúra, az Internet és az elektronikus média elterjedése óhatatlanul magával hozta olvasási szokásaink, ill. a könyvtárhoz és a könyvtárosokhoz való viszonyunk megváltozását. Ebből egyértelműen csak annyi következik, hogy ezen intézményeknek, ill. dolgozóinak meg kell újulniuk, de az nem eleve elrendeltetett, hogy mi lesz az átalakulás iránya. Ha körülnézünk akár külföldön, akár hazánkban, láthatjuk, hogy mindenki igyekezett elindulni valamerre, s ezekből a kezdeményezésekből rajzolódnak ki a trendek, melyek útmutatásul szolgálhatnak.

Mit mutatnak ezek az irányvonalak? Megjelent az új információhordozó a papíralapú könyvek és folyóiratok mellett, a technikai vívmányok beköltöztek a könyvtárakba is, ill. az olvasó emberek egy része már nem látogatja az ilyen funkciójú intézményeket. Mivel nem vagyunk egyformák, akadnak olyan könyvtárhasználók, akik üdvözlik az újdonságokat (elektronikus könyvtár, e-book, önkiszolgáló kölcsönzőpult stb.), és azonnal kipróbálják, majd használatba veszik azokat; és léteznek olyan felhasználók, akik ragaszkodnak a régi szokásaikhoz. És vannak olyanok is, akik mindkét magatartásformát képviselik. Éppen ezért a könyvtáraknak arra kell törekedniük, hogy minden látogatójának azt nyújtsa, amire szüksége van. Aki nem akar már elmenni a könyvtárba, annak az igényeit a virtuális térben kell kielégíteni, vagy valami teljesen más és új dologgal kell becsalogatni. Aki önállóan akarja használni a szolgáltatásokat, azt meg kell tanítani rá, aztán békén hagyni. Aki pedig kiszolgálást igényel, annak segíteni kell. Ennek persze meg kell teremteni a feltételeit. Jóval nagyobb problémának látszik az a trend, hogy az emberek szép lassan leszoknak az olvasásról…. És itt lép be egy teljesen más aspektusú jövőkép: az intézmény közösségi tér jellegének hangsúlyozása. Ez nagyon szépen kombinálható a többi elképzeléssel, és ez itt a lényeg: meg kell találni a közvetlen földrajzi és társadalmi környezetnek megfelelő, helyes arányokat. És nem szabad általánosítani. Egy egyetemi könyvtárnak, egy közművelődési könyvtárnak vagy egy falusi könyvtárnak teljesen más a szerepe most is, és más lesz a jövőben is…

Egy mondatban összefoglalva: mindkét kezdeményezésnek van létjogosultsága, de nem feltétlenül a hagyományos könyvtárak helyett, hanem mellettük; akár külön (ha létezik elérhető közelségben hagyományos könyvtár is), akár egy intézményben egyesítve az előnyöket.

tmoni

A képek a http://commons.wikimedia.org/wiki/Main_Page?uselang=hu szabad felhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken található:

1. kép: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:PAPYRE-GRAMMATA.jpg?uselang=hu

2. kép: http://surl.hu/aFcEcJ

Érdekességek a régi győri újságok és folyóiratok történetéből – 11. rész

Őrangyal (1886-1917)

Sorozatunk eddigi darabjaiban a 19. század második felének jelentősebb újságjai mellett bemutattam már tudományos folyóiratot, diáklapot, élclapot és pedagóguslapot is. Az alábbiakban egy kisgyermekeknek szóló időszaki kiadványról szeretnék röviden szólni; egy olyan gyermeklapról, mely több szempontból is jelentősnek mondható a helyi, sőt az országos időszaki sajtó történetében.

1886. január elsején egy érdekes, gyermekeknek szóló verseket és elbeszéléseket tartalmazó, nyolcadrét alakú, nyolc oldal terjedelmű, katolikus szellemű újság látott napvilágot. A címe Őrangyal volt, alcíme pedig: A gyermekek barátja, tanítója és vezére. A fejlécből megtudhatta még a korabeli olvasó, hogy az előfizetési díjat Moson megyébe, a magyarkimlei római katolikus plébániahivatalhoz kell elküldeni; továbbá azt, hogy az újság megjelenik minden hó elsején és 15-én, „leg alább is két képpel”. Az impresszumban pedig ez állt: „Kiadó, laptulajdonos és felelős szerkesztő: Gladich Pál magyarkimlei plébános”.

Az Őrangyal első két évfolyama Magyarkimle kiadási hellyel jelent meg; 1888. január elsejétől viszont már Győr a megjelenés helye, és ettől fogva végig győri nyomdákban készül. Ekkor történik az első szerkesztőváltás is: öt évig Veninger Ernő győri egyházmegyés pap szerkeszti tovább a lapot; majd 1893-tól id. Kárpáti Endre nyugalmazott győri tanítóképezdei tanár lesz a szerkesztő, aki negyed századon keresztül végzi e nem könnyű feladatot – az utolsó évfolyamoknál már aktívan bevonva a szerkesztői munkába fiát, ifjú Kárpáti Endrét is.

Mielőtt magáról a gyermeklapról szólnék, ki kell térjek röviden arra is: ki volt Gladich Pál? Az 1855-ben Magyaróváron született, 1878-tól a Győri Egyházmegye szolgálatában működő pap élete legnagyobb részét a magyarkimlei plébánián töltötte: 38 évig volt e Moson megyei kisközség plébánosa. Itteni aktív lelkipásztori munkássága mellett több más területen is jelentőset alkotott: 1895-ben nyomdát alapított Győrött (később Győregyházmegyei Alap Nyomda néven működött, egészen az államosításig), majd 1910 táján Magyarkimlén (Jó Iratokat Terjesztő Nyomda); ez utóbbi magas műszaki színvonalát jelzi, hogy kottát is tudott nyomtatni – erre viszont azért volt szükség, mert Gladich Pál zeneszerzéssel is foglalkozott. Több lap alapítása és szerkesztése fűződik nevéhez (Egyházi Zene, Keresztény Leányok Lapja); de a legfontosabbnak a gyermekek hasznos olvasmányokkal való ellátását tartotta. E célból indította el 1909-ben Magyarkimlén „Iskolások Könyvtára” című kiadvány-sorozatát; és ezt a célt szolgálta az Őrangyal is, 32 esztendőn keresztül!

Az Őrangyal – amint fentebb már jeleztem – 1886. január elsejétől jelent meg kéthetenként, 8-8 oldal terjedelemben, számonként legalább két képpel illusztrálva. Terjedelme rendesen végig nyolc oldal maradt; csak rendkívüli alkalmakkor – a legnagyobb egyházi ünnepeken – jelent meg 16 oldalon. Formátuma az induláskor nyolcadrét, majd 1888-tól valamivel nagyobb lesz; 1892-re pedig kialakul a negyedrét formátum, mely a lap fennállása során végig megmarad.

Az évfolyamokat az induláskor januártól decemberig számozták, így 24 szám jelent meg évente. 1910. január elsején, a 25 éves jubileumi számban veti fel a szerkesztő, hogy – hasonlóan a többi, iskoláskorúak számára kiadott újsághoz – át kellene térni a tanévhez igazodó évfolyamszámozásra. Ezért, hogy a kis olvasók ne károsodjanak, 1910-ben januártól augusztusig minden hónap elsején 16 oldalas, 15-én 8 oldalas szám jelent meg, így augusztus 15-ig terjedelemre egy teljes évfolyam hagyta el a nyomdát – szeptember elsején pedig indulhatott az újabb, a 26. évfolyam. Ettől kezdve az évfolyamok szeptembertől júniusig jelentek meg 20-20 számmal – nyáron az Őrangyal is „vakációt tartott”.

A gyermeklap első két évfolyamát Gladich Pál maga szerkesztette és – amint azt később kiemelik – jelentős részben maga is írta! Az újság megerősödésével ezt egyedül már nem győzhette; Veninger Ernő, majd id. Kárpáti Endre személyében gyakorlott szerkesztőket kért fel, akiknek egyre növekvő számú munkatársra volt szüksége. Hogy kik voltak a leggyakoribb munkatársak? Erről – a lapszámok átforgatása mellett – a 25 éves jubileumi számból tudunk meg a legtöbbet, melyben ifj. Kárpáti Endre számszerű elemzésre is vállalkozott. Ő számolta össze, hogy a legtöbb írást – mintegy ötszázat – Édesapja adta a lapba; ezek többsége elbeszélés, melyeknek jelentős része folytatásokban jelent meg. A leggyakoribb szerzők között Turkovics Mária egri angolkisasszony, Epöly Ferenc nagykálnai (Bars megye) esperesplébános és Molnár Géza dunaalmási plébános, valamint Ujlaki Géza győri iskolaigazgató nevét említi még ifj. Kárpáti Endre, aki maga is rendszeresen írt már ekkortájt a lapba, többnyire „Junior” név alatt jelentetve meg írásait. Nem érdektelen talán, ha a ritkábban jelentkezők közül is említek néhányat: Rákosi Jenő, Domonkos István nyúli plébános vagy Kincs István kőszegi apátplébános a korszak ismert írói közé tartoztak; Harsányi Lajos később jeles költő, az itt és ekkor még gyermekversekkel jelentkező Mohl Adolf elismert tudós lett; az Őrangyal számára alkalmi költeményeket küldő Szávay Gyuláról korábban már több lap kapcsán is szólhattam; azt pedig érezhető büszkeséggel írja az áttekintés szerzője: „Gárdonyi Géza, kinek neve legfénylőbb az élő magyar íróké közt, szintén megörvendeztette lapunkat munkájával”.

Az Őrangyal 32 évfolyamának változatos tartalmáról itt csak nagyon röviden szólhatok. A vers és a próza kb. egyenlő arányban kapott benne helyet: ifj. Kárpáti Endre az 1909 végéig megjelent 576 lapszámban – melyeket több mint ezer kép illusztrált – kb. 1300 írást számolt össze mindkét műfajban. A lap közölt „a vallásos áhitatot gerjesztő költemények mellett vidám bohóságokat is, képekkel, továbbá ismeretterjesztő apróságokat és adomákat vegyesen” – ahogy a szerző megállapítja. Jelentős szerepet kaptak állandó rovatai, így pl. az „Egyházi ünnepek”, mely rovat a naptár rendje szerint mutatta be röviden a soron következő jeles napokat; az „Állatok világából” rovat alkalmanként 2-4 rövidebb írást közölt, sok érdekességgel; az „Irodalom” rovat újonnan megjelent vallásos kiadványok rövid ajánlásait hozta; de sok érdekes rövid olvasmány található a „Vegyes” címet viselő rovatban is. A kisebb terjedelmű rovatok közül nem hagyhatom említés nélkül az „Adomák” címűt, alkalmanként 3-4 humoros történetével. Népszerű volt a „Levelezés”, melyben „a szerkesztő bácsi” válaszolt az olvasói levelekre. A lapban közölt tréfás kérdések egy részét maguk a kis olvasók küldték be; ugyanők lelkesen adták postára az újságban közölt rejtvények helyes megfejtéseit is – a mai kutató nem kis örömére!

Hogy miért állítom ez utóbbit? Az időszaki sajtó történetének kutatója számára talán a legnehezebb kérdés: kik olvasták a lapot? Kikhez, hová, milyen földrajzi távolságokra jutott el a kiadvány? Sajnos előfizetői jegyzékek az Őrangyal esetében sem állnak rendelkezésünkre; így csak az újság tartalmának elemzése segíthet e nehéz kérdés megválaszolásában. És itt segítheti a mai kutatót az újságban közölt rejtvény, melyre a szerkesztők a helyes válaszok beküldését várták.

A „Rejtvény” indulásától állandó „rovata” volt a lapnak. A jutalom eleinte az volt, hogy a helyes megfejtést beküldők névsora megjelent a következő hónapban. Ezt azonban néhány év után a helyes megfejtők nagy száma miatt már nem lehetett kivitelezni, ezért csak azok kerültek megnevezésre, akiknek a szerencse a sorsoláskor kedvezett, és jutalmul könyvet vagy képet kaptak. Az első 25 évben ötszáznál több jutalomtárgy került kisorsolásra.

A mai kutató számára azért jelent különleges értéket a helyes megfejtést beküldők névsora, mert az első évfolyamokban a nevek mellett a lakóhelyeket is feltüntették. Így lehetőség adódik annak vizsgálatára: milyen településekre, milyen távolságokra és irányokba jutott el az Őrangyal? A teljes helynév-anyagot itt és most nem áll módomban részletezni; csupán két érdekességre hívnám fel a figyelmet. Az egyik: az 1886. március 15-én megjelent első névsorban már 16 település neve szerepel: Budapest, Magyaróvár, Kapuvár, Szombathely, Eger és néhány további város mellett Pest, Bars, Baranya, Somogy, Veszprém, ill. Abaúj-Torna megyében lévő falvaké is.

A másik: az 1888-ban megjelent harmadik évfolyam lehetőséget adott arra, hogy a helyes megfejtők névsorát egy teljes esztendőre elemezhessem. Az ez évben megjelent 24 szám közül 16 tartalmazott ilyen listát: e jegyzékeken 1110 olvasó neve szerepel, akik összesen 990 jó megoldást küldtek be. (A különbséget az adja, hogy esetenként többen együtt, azaz több névvel küldték be a helyes megoldást.) A listákon szereplő 1110 olvasó nem kevesebb, mint 118 települést képvisel. Az élen „természetesen” Budapest áll, ahonnan 239 olvasó 209 helyes megoldást adott postára. Győr második helye sem meglepő, az arány azonban figyelemre méltó: 172 olvasó 161 jó megoldását összesíthettem. Jóval lemaradva a harmadik Veszprém: innen 43 helyes megfejtés érkezett, 47 névvel. Harminc és negyven között van az említések száma Magyaróvár, Szekszárd, Esztergom, valamint a Bács megyei Bogojeva és a Jászkun Kerülethez tartozó Majsa esetében. Őket követi Sopron 28, majd Dunaföldvár 26 „találattal”. Tíznél több jó megoldás érkezett még be Tapolcáról, Pécsről, Jászapátiból, Egerből, Szobról és Lébényszentmiklósról. A további 102 településről 10 alatt van a beérkezett megfejtések száma: ezek felsorolását mellőzve csupán annyit jegyeznék meg, hogy a Dunántúl minden megyéje képviselve van; a mai Felvidék, ill. Délvidék területéről egyenként tucatnyi, míg Erdélyből féltucatnyi településnévvel találkoztam; és van egy olyan válasz is, mely a történelmi Magyarország határain kívülről érkezett: gróf Sigray István és Antal Olaszországból, Pisából küldte be a helyes megfejtést!

Talán a felsorolt példákból is kitűnik, hogy az Őrangyal kéthetente megjelenő lapszámait az akkori ország minden részében forgatták. Példányszámáról sajnos konkrét adatot nem sikerült fellelnem eddig; csupán annyit tudunk meg ifj. Kárpáti Endre fentebb már említett cikkéből, hogy az Őrangyal azért tud az ország legolcsóbb gyermekújságja lenni – 1910-ben egy évfolyam előfizetési díja mindössze egy korona volt –, mert „az előfizetők hathatósan támogatják tömeges jelentkezésükkel”. Kiemeli továbbá, hogy „a kis újság nemcsak hazánk területén, hanem külföldön is kedves jövevény, sőt minden esztendőben több példánya megy a tengerentúlra, Amerika földjére is. Itthon pedig szívesen látott vendég nemcsak a nép és a középosztály, hanem a főurak gyermekszobáiban is.”

Az Őrangyal általam ismert utolsó száma 1917. június 15-én jelent meg. Ebben a szerkesztő arról szól, hogy küzdenek a drágasággal, egyre nehezebb az újság helyzete; de bízik abban, hogy szeptemberben megindulhat a kis gyermekújság 33. évfolyama. Bizonyára közbejött azonban valami, amitől a szerkesztő aggódó hangja tartott: az újság tudomásom szerint többé nem jelent meg.

Ez lenne hát az Őrangyal történetének vázlata. Működése alatt hiányt pótolt: a legifjabbak számára hosszú ideig az egyetlen ilyen jellegű olvasmány volt az országban. De sokáig egyedüli volt katolikus ifjúsági lapként is: a Regnum Marianum Egyesület által kiadott, Sík Sándor közreműködésével szerkesztett Zászlónk csak 1902-től indult útjára.

Az akkortájt megjelenő gyermeklapok többsége rövid életű volt. Mi volt az Őrangyal sikerének titka? Gladich Pál, Veninger Ernő és Kárpáti Endre személyében olyan szerkesztői voltak, akik tudásukkal és lelkesedésükkel meg tudták őrizni az újság magas színvonalát. Olyan irodalmárokat tudtak megnyerni hosszabb-rövidebb időre munkatársul, akiknek nevét ma is jegyzi az irodalomtörténet; mellettük pedig lelkes egyházi és világi „tollforgatók” „szállították” folyamatosan a verseket, elbeszéléseket, ismeretterjesztő írásokat. Hozzáértő nyomdászok gondoskodtak a kivitelezés magas színvonaláról. Gladich Pál személyében pedig olyan kiadója akadt, aki életének egészét az ifjúság nevelésének szentelte, nem kis anyagi áldozatot is vállalva ezen ügyért. Ezért élhetett meg az Őrangyal 32 teljes évfolyamot!

Horváth József

Programajánló a hétre

Kézműves esték felnőtteknek – Tavaszi ajtódísz

Április 13-án, hétfőn 17 órakor a Kézműves esték felnőtteknek rendszeres foglalkozásának következő alkalmával a Központi Könyvtár Klubjában (Herman O. u. 22., földszint) ezúttal tavaszi ajtódíszt készíthetnek a résztvevők Pozsgai Krisztina segítségével.

A klubfoglalkozás-sorozatot Pozsgai Krisztina vezeti, akinek a kalauzolásával az érdeklődők színvonalas kivitelű hasznos vagy dísztárgyakat készíthetnek – mindenkor az újrahasznosítás jegyében. A környezetünkben fellelhető, kidobásra ítélt anyagokból, tárgyakból szép és hasznos holmikat alkothatunk, ahol csakis a fantázia szabhat határt az elkészült produktumoknak.

Az ingyenes kézműveskedésre vágyókat barkácsolni szerető, környezettudatos, ügyes(kedő) kezű hangulatban várják a megyei könyvtár központi épületének klubjába, hogy az elmúlt alkalmakhoz hűen ismét újabb szépségeket alkothassanak felesleges anyagokból!

Sohasem késő – Demeter D. Zoltán kiállítása

Április 14-én, kedden 17 órakor a Gyárvárosi Közösségi Házban (Külső Árpád u. 6-8.) Sohasem késő címmel Demeter D. Zoltán író festészeti kiállítása nyílik. A kiállítást megnyitja Werner Krisztina újságíró, a tárlat április 28-ig tekinthető meg a könyvtár nyitva tartási idejében.

Az El Camino – a rejtélyek árnyékában című könyv szerzője saját bevallása szerint „a tollát ecsetre cserélte”, ennek produktumai tekinthetők most meg a kiállításon. Az 1954-ben, Kolozsváron született alkotó tárlatáról bővebb felvilágosítás a 96/314-045-ös telefonszámon kérhető.

A győri kályhaművesség története

Április 16-án, csütörtökön 17 órai kezdettel Székely Zoltán művészettörténész előadását hallgathatják meg az érdeklődők Egy elfelejtett mesterség: a győri kályhaművesség története címmel a Központi Könyvtár földszinti klubjában (Herman Ottó u. 22.). A mosonmagyaróvári Hansági Múzeum igazgatójának előadására a belépés díjtalan, mindenkit szeretettel várunk.

Epizód az Import Imprótól

Április 17-én, pénteken 17 órakor az Import Impró Társulat Epizód című improvizációs színházi előadását láthatják az érdeklődők a Központi Könyvtár földszinti klubjában (Herman Ottó u. 22.).

Az Epizódról: ezekben az előadásokban az Import Impró Társulat az improvizáció olyan oldalával foglalkozik, amely lehetővé teszi komplexebb színházi élmény létrejöttét, ívek felrajzolását a jelenetek között. A szakzsargont félretéve: kicsit összefüggőbben rögtönöznek, kevesebb szabályjáték lesz, de ugyanannyi szórakozás! A program ingyenes, az érdeklődők nem bánják meg a részvételt!

A magyar költészet napjára

ű

József Attila: A hetedik

E világon ha ütsz tanyát,

hétszer szűljön meg az anyád!

Egyszer szűljön égő házban,

egyszer jeges áradásban,

egyszer bolondok házában,

egyszer hajló, szép búzában,

egyszer kongó kolostorban,

egyszer disznók közt az ólban.

Fölsír a hat, de mire mégy?

A hetedik te magad légy!

Ellenség ha elődbe áll,

hét legyen, kit előtalál.

Egy, ki kezdi szabad napját,

egy, ki végzi szolgálatját,

egy, ki népet ingyen oktat,

egy, kit úszni vízbe dobtak,

egy, ki magva erdőségnek,

egy, kit őse bőgve védett,

csellel, gánccsal mind nem elég, -

a hetedik te magad légy!

Szerető után ha járnál,

hét legyen, ki lány után jár.

Egy, ki szivet ad szaváért,

egy, ki megfizet magáért,

egy, ki a merengőt adja,

egy, ki a szoknyát kutatja,

egy, ki tudja, hol a kapocs,

egy, ki kendőcskére tapos, -

dongják körül, mint húst a légy!

A hetedik te magad légy.

Ha költenél s van rá költség,

azt a verset heten költsék.

Egy, ki márványból rak falut,

egy, ki mikor szűlték, aludt,

egy, ki eget mér és bólint,

egy, kit a szó nevén szólít,

egy, ki lelkét üti nyélbe,

egy, ki patkányt boncol élve.

Kettő vitéz és tudós négy, -

a hetedik te magad légy.

S ha mindez volt, ahogy írva,

hét emberként szállj a sírba.

Egy, kit tejes kebel ringat,

egy, ki kemény mell után kap,

egy, ki elvet üres edényt,

egy, ki győzni segít szegényt,

egy, ki dolgozik bomolva,

egy, aki csak néz a Holdra:

Világ sírköve alatt mégy!

A hetedik te magad légy.

1932

Jóság és szeretet – az életvitelünkben és a művészetekben – vetélkedő

Jóság és szeretet – az életvitelünkben és a művészetekben címmel vetélkedőt hirdet 3-3 főből álló nyugdíjas csapatok részére a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér és az Arrabona Városi Nyugdíjas Egyesület. A jelentkezési határidő 2015. május 15., a vetélkedőre történő felkészüléshez pedig a megyei könyvtár ősszel kezdődő, négy előadáson való részvételt ajánl életvezetés, ének-zene, irodalom valamint festészet-szobrászat témakörökben, melyek pontos időpontjairól szeptember elején adnak tájékoztatást.

A vetélkedő időpontja 2016. február 17., helyszíne a József Attila Művelődési Ház. Nagyszámú jelentkezés esetén elődöntő is lesz, hozzá a kérdéseket interneten keresztül küldik el. Úgy a felkészítő előadásokat, mint a döntőt a vetélkedőhöz kapcsolódó és feladványként szereplő irodalmi, zenés-énekes műsorszámok is gazdagítják. A vetélkedőn a feladatok, kérdések csak a felkészítés során elhangzottakból kerülnek ki! A vetélkedőn résztvevők könyvjutalomban részesülnek.

A vetélkedőre jelentkezni 2015. május 15-ig a József Attila Művelődési Ház címén (9028 Győr, Móra park 1. e-mail: jamh@gevk.hu, telefon: 421-740) lehet a közösség, a csapat neve, a kapcsolattartó neve, e-mailje és telefonszáma feltüntetésével. További információ a vetélkedő játékvezetőjétől, Horváth Ferenctől, az Arrabona Városi Nyugdíjas Egyesület vezetőségi tagjától kérhető a következő elérhetőségeken: e-mail: horvferivk@freemail.hu, telefon: 70/705-6262. A teljes versenykiírás itt érhető el!