Az Aurora irodalmi almanach (1822-1837) és az Aurora-pör (1833-1834)
Az
Aurora irodalmi zsebkönyv 1821-ben jelent meg először a
téti születésű Kisfaludy Károly (1788-1830)
szerkesztésében. Kisfaludy halála után Bajza József
(1804-1858) vette át a szerkesztési munkálatokat. Az utolsó
kötetet 1837-ben adták ki. Az Aurora jelentősége Kisfaludy Károly
vállalkozásának újszerűségében rejlik, mivel magyar előzmények
nélkül indította el „az idő szórakoztató kitöltésére
szánt szépirodalmi anyagot” tartalmazó zsebkönyv-sorozatot.
Az
új irodalmi almanach megjelentetését kezdetben pesti írók
támogatták anyagilag, ámde 1824-ben Kisfaludynak „sikerült az
alapítóktól anyagilag megváltani az Aurorát, innentől kezdve
önállóan, nagy igényességgel szerkesztette a könyvsorozatot”,
amelyet saját költségén adott ki, ahogy Kerényi Ferenc
fogalmazott: a „tiszteletdíjas szerkesztőből tulajdonos-kiadó
(is) lett”.
Az
Aurora tudatosan csak szépirodalmi írásokat tartalmaz. Az
első két kötetében még a kor legismertebb íróinak művei
szerepelnek, mintegy összefoglaló képet nyújtva a korszak
irodalmáról. Kisfaludy azonban már az Aurora felhívásában
meghirdette elképzeléseit, hogy az almanachba bekerülő írások
tárgyának „mind eredeti magyar elmeszüleményeknek” kell
lenniük. Két elv határozta meg az Aurora arculatát: az eredetiség
és a nemzeti jellegű művészet igénye. 1824-től kezdve jelentek
meg a „múltba néző, romantikus epika termékei, például
Czuczor és Vörösmarty alkotásai”.
Az
Aurora nemzeti jellegét pedig tovább erősítette, hogy a
kötetekben szereplő képek magyar vonatkozásokkal rendelkeznek,
ellentétben a korábbi, valamint a korszak többi kiadványával,
amelyekben „antikos-mitologikus” illusztrációk szerepeltek. Az
Aurora nagy sikert aratott mind az írók, mind az olvasók körében,
olyannyira, hogy a pályakezdő írók Kisfaludyhoz fordultak, többek
között Vörösmarty Mihály is. Végül Kisfaludy körül
kialakult egy fiatal literátorokból álló kör, amelynek tagjai
kikérték Kisfaludy tanácsát és véleményét. Ez nem spontán
folyamat volt, hanem Kisfaludy tudatosan „szervezte zsebkönyve
köré a szegény köznemesi vagy nemtelen sorból jött
pályakezdőket”, és jó érzékkel ismerte fel és kötötte
magához az új tehetségeket, mint például Czuczor Gergelyt.
Kisfaludy „1823-tól kezdve mind határozottabban érvényesítheti
ízlését s elveit a szerkesztésben: a klasszicista és
szentimentális irányt kiszorítja, s tág teret ad a nemzeti
romantika képviselőinek”. Az évek folyamán számos különösen
kiemelkedő kötet jelent meg például 1826-ban és 1828-ban.
Az
Aurora külalakjában is tetszetős volt. Könnyen kézbe fogható,
kisméretű kötet, amelyet „aranyozott szélű préselt
velurpapírral, gondos nyomdai szedéssel, rendezett laptükrökkel,
modern ortográfiával, rézmetszetekkel és zenemelléklettel”
láttak el.
Kisfaludy
Károly már az első kötet megjelenését megelőző
szerződésben kötelezte magát arra is, hogy az Aurora évenként
legalább hat rézmetszetet is tartalmazni fog. Az első három
kötetben még valamennyi illusztrációt a kiadvány elejére
kötötték. 1825-től kezdve azonban már annál a szépirodalmi
alkotásnál szerepeltek a képek, amelyhez kapcsolódtak. Minden év
almanachját általában egy képi allegória vagy egy élő személyt
(pl. uralkodót, írót) ábrázoló portré nyitotta. Néhány
tájképet leszámítva Kisfaludy többször „saját rajzait,
vázlatait” jelentette meg, magukat a rézmetszeteket bécsi
művészek készítették. Kisfaludy mindezzel az illusztrációt a
szöveg szolgálatába állította.
Kisfaludy
Károly 1830-ban hunyt el. Az ugyanennek az évnek novemberében
megjelent Aurorában Toldi Ferenc közölte az olvasókkal a
szerkesztő személyében bekövetkező változást. Így
fogalmazott: „Szerkesztőnek a dicsőült egyik legkedveltebb és
legdrágább barátját, Bajza József urat választák magok közül,
mint kinek a boldogult e provinciát régen szánta, s ki a jelen
kötet gondjait az elgyengültek kezeiből általvette.” Az a Bajza
József folytatta az Auróra szerkesztői munkáit, aki korábban
fordított az évkönyv számára, sőt elbeszélései, regéje,
történelmi tanulmánya, versei, stb. egyaránt megjelentek az
almanachban. Bajza szerkesztőként még elődjénél is
igényesebbnek bizonyult. Annyit változtatott, hogy nőtt a kötetek
oldalszáma, már terjedelmesebb elbeszélő műfajok is
bekerülhettek az Aurorába, például naplók, útleírások,
elmélkedések. Vörösmarty Mihály művei még nagyobb
számban jelentek meg ezen zsebkönyv lapjain. Bajza ösztönzésére
pedig előtérbe került a szentimentális költészet, azaz a
szomorúságról, melankóliáról, halálvárásról szóltak a
versek. A prózában megerősödtek a realista törekvések: nagyobb
szerepet kapott a realista jellemábrázolás és környezetrajz. Az
utolsó kötetekben pedig „felerősödött a nemzeti ellenállás
hangja, az önkény elleni küzdelem” is. Bajza a sorozat
külalakjának és illusztrációinak tekintetében is követte
elődje igényességét: jó minőségű papírra nyomtattatta a
zsebkönyveket, valamint a korábbi elmosódó rézmetszeteket a
sokkal jobb minőségű angol acélmetszetekkel cserélte le.
Az
évek folyamán az Aurora lapjain – a már említettek
mellett – több olyan neves író és költő művei jelentek meg,
mint Berzsenyi Dániel, Kazinczy Ferenc, Kölcsey
Ferenc, Garay János, stb. Fontos azt is megemlíteni,
hogy ebben a sorozatban publikálhattak a női írók (Szemere
Pálné, Dukai Takách Judit, Ürményi Józsefné
Felsőbüki-Nagy Julianna) is. Magának Kisfaludy Károlynak
saját művei is, novellái, versei, vígjátékai láttak napvilágot
a kötetekben. Az Aurora azonban a Győrben és Győr-Moson-Sopron
megyében élők számára nemcsak Kisfaludy Károly miatt lehet
fontos és érdekes. A 16 kötetben számos Győr városához, vagy a
későbbi Győr-Moson-Sopron megyéhez kötődő jeles személyiség
írásai is szerepeltek. A rábaszentandrási születésű soproni
evangélikus püspök Kis Jánosnak (1770-1846) az Aurora első
néhány számában jelentek meg versei. Pázmándi Horváth Endre
(1778-1839) pázmándfalui római katolikus plébános, költő
többek között „kisebb hexameteres eposzokat, történeti tárgyú
elbeszélő költeményeket írt (Gritti Lajos, 1821; Csesznek
vára, 1826; Török Bálint a feleségének, 1824; stb.).
Ezeket lelkesen fogadták az Auroránál. Árpád eposzának három
részletét közölte az Aurora első kötete.” Guzmics Izidor
László (1786-1839) bencés szerzetes Kazinczy Ferenc hívének
számított. Annak ellenére, hogy költeményei „nem tartoznak a
kor maradandó értékei közé” néhány versét mégis közzétette
az Aurora.
Czuczor
Gergely (1808-1866) bencés szerzetes, nyelvész, költő
1822-ben kezdte el írni Augsburgi ütközet című
művét, amelyet Kisfaludy tanácsai alapján javított át. Az 1824.
évi Aurorában jelent meg nyomtatásban a 910. évi, magyarok
győzelmével végződő augsburgi ütközetet megéneklő mű,
amelynek jelentősége, hogy Czuczor „verselt meg először
hexameterekben olyan történelmi eseményt, amelynek példája
közvetlenül erősítette a nemzeti öntudatot”, valamint „művészi
megformálás, szerkezét, változatosság tekintetében ez a
legsikerültebb”. Később is jelentek meg történelmi tárgyú
elbeszélő költeményei (Aradi gyűlés, Botond)
az Aurorában. A győri megyei könyvtár névadója, Kovács Pál
(1808-1886) orvostanhallgatóként ismerkedett meg Kisfaludy
Károllyal és a körülötte összegyűlt írókkal. 1835-től
Győrben működött orvosként, de számos közéleti tevékenysége
mellett szépirodalmi alkotásokat is írt. Az Aurora lapjain
rendszeresen publikálhatta verseit, novelláit, drámáit, ezek
korában nagyon népszerűnek számítottak.
Az
Auróra-pör
Ezzel
a névvel illetik azt az irodalmi vitát, amely 1833-1834-ben folyt
az Aurora tulajdonjogáról. 1834-ben ugyanis két Aurora
látott napvilágot. Miután Bajza felmondta a megállapodást a
Trattner-Károlyi céggel, a kötetek korábbi kiadójával,
Károlyi István kiadott egy másik Aurorát Szemere Pál
szerkesztésében. Bajza József 1833. évi márciusi
számában közölte, hogy „jelentem a tisztelt közönségnek,
különösen pedig az Aurora eddigi olvasóinak, hogy én ez
Almanachot senkinek semmiféle címmel által nem engedtem, s hogy …
nevem alatt folytatni fogom, azon különbséggel, hogy ennek
kiadását nem Trattner-Károlyi tipográfusnak…, hanem ifj. Kilián
György könyvtárosnak adtam el…”. Az Aurora-kör tagjai
közül hatan, például Vörösmarty Mihály, Kovács Pál,
Czuczor Gergely a Társalkodó című
folyóiratban álltak ki Bajza mellett, és igazolták, hogy
Kisfaludy Károly neki szánta a szerkesztői feladatok folytatását.
Kilián György is közzétett egy írást arról, hogy ő
adja ki az igazi Aurorát. Két évig tartó vita után végül
Szemere megbékült Bajzával és az Aurora-kör íróival, a
továbbiakban már csak egy almanach látott napvilágot ezzel a
címmel.
„Az
Aurora – mint zsebkönyv – a maga korában korszerű formának
számított; magyar nyelven pedig az első olyan almanachnak, amely
már rendszeres olvasást feltételezett…”. A Kisfaludy Károly
által indított Aurora jelentőségét az irodalmárok többek
között abban látják, hogy egyrészt „megszüntette az irodalmi
élet regionális széttagoltságát”, másrészt az Aurora-kör
írói „Pest-Budát az ország irodalmi központjává” tették.
Kisfaludy az évek folyamán „új tehetségeket (többek között
Toldyt, Bajzát, Vörösmartyt) fedezett fel, és engedett
publikálni”. Nem utolsósorban pedig „az Auróra-kör létrejötte
a romantika magyar áttörését tette lehetővé”. Az Auróra
megszűnését követően az Auróra-kör tagjai új
politikai-társadalmi-irodalmi folyóiratot, az Athenaeumot
indították el, amely már hetenként kétszer jelent meg. Az
Aurora-pör során pedig Bajza József „az elmeszüleményi
jussok és tulajdonok törvényének” Magyarországon akkor még
ismeretlen egész filozófiáját fejtette ki. Leszögezte, hogy
„minden elmeszülemény eredetileg azé, kinek szelleme által
létrehozatott”. Valamint elválasztotta egymástól „az addig
következetlenül használt szerző, szerkesztő, kiadó, tulajdonos
szavakat s rendet teremtett az irodalom tulajdonjogi és erkölcsi
fogalmai közt”.
Ősze
Mária
Felhasznált
irodalom:
Új
magyar irodalmi lexikon vonatkozó szócikkei; A magyar irodalom
története III. A magyar irodalom története 1772-től 1849-ig;
Fried István: Kisfaludy Károly "irodalompolitikája" In:
Arrabona 43/2. p. 9-20.; Kerényi Ferenc: A magyar romantika néhány
kérdéséről (Kisfaludy Károly halálának 175. évfordulóján)
In: Arrabona 43/2. p. 21-32.; Szvoboda Dománszky Gabriella:
Kisfaludy Károly az első magyar romantikus festő In: Arrabona
43/2. p. 67-83.; Fenyő István: Az Aurora; Bodrogi Ferenc Máté: Az
Aurora. Hazai Almanach mint (zseb)könyvtárgy. Elérhetőség:
http://real.mtak.hu/28717/1/aurora_tanulmany_bodrogi.pdf;
Szajbély Mihály: Könyv- és lapkiadás a felvilágosodás idején
és a reformkorban. Elérhetőség:
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_542_04_A_magyar_irodalom_tortenetei_2/ch07.html
A
képek a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és közösségi Tér
muzeális gyűjteményében található Aurora kötetekből
származnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése