Így jártam én – Liberal Arts
2012,
amerikai, 97 perc
rendező:
Josh Radnor
forgatókönyvíró:
Josh Radnor
szereplők:
Josh Radnor, Elizabeth Olsen, Richard Jenkins, Allison Janney,
Elizabeth Reaser, Marie John Magaro, Kate Burton, Zac Efron
Szabad a
szerelem, szabad a tánc, szabad a csók és szabadok a művészetek.
Irodalom, zene, film. Ez utóbbi az előbbiekről. Meg például a
(nem mindig szabad) életről, amely mindig olyat hoz, amit
(többnyire) nem is várnánk. Szabadon. Mint a művészetekben. Az
erőszakolt (ám persze érthető) magyar című Így jártam én
Josh Radnor (mert ő Ted Mosby az
Így
jártam anyátokkal sorozatából) (egy)személyes filmje: írta,
rendezte, játssza, valószínűleg így is gondolja. Tudtam
azonosulni mind a történettel, mind vele; még akkor is, ha a
sztori folyama nem görög látványosan, sőt talán
koncepcionálisan sem nagyon, valamint a karakterek is jócskán a
bevett kelléktárból lettek kiakasztva. De az életkor-specifikus
hangulattal, csakis alátámasztásra szolgáló vizualitással,
szinte csak kimondottan dialógusokkal operáló moziknál nem is az
eredetiségen van a hangsúly, jobban mondva elég az, ha a
párbeszédek és filozofáló kérdésboncolgatások ütik a mércét.
Itt nagyjából ütik, bár azért nem mindig. Elizabeth Olsen
jólesően messze esett az ikerfáitól, aranyos lány, kimondottan
csillog a szeme a bőrében, Richard Jenkins pedig emberes ugrásokkal
lépeget felfelé nálam a karakterszínész ranglétrán.
Visszakanyarodva a motorhoz és üzemanyaghoz: Josh Radnor akár én
is lehetnék, nemcsak korban. Vagy csak szeretnék lenni.
Mindenesetre ezek a (kiút)kereső, filozofálgató, életváltásokba
bátorkodó atmoszférával bíró mozik a kedvenceim közé
tartoznak, s ha füles sapkában láttok majd kódorogni a parkban,
az miattuk van. Nem szégyen, hogy kell, ami az életben tartson.
Szilvási Krisztián
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése