Filmkritika

Tétova félrelépők – Late Bloomers 

2011, brit-francia-belga, 95 perc

rendező: Julie Gavras

forgatókönyvíró: Olivier Dazat, Julie Gavras

szereplők: William Hurt, Isabella Rossellini, Doreen Mantle, Kate Ashfield, Aidan McArdle, Arta Dobroshi, Luke Treadaway

Öregségdráma. Férfi és nő egy bizonyos korküszöbhöz érkezik, amit – nincs mese – úgyis át kell lépniük. De egyrészt nem mindegy, hogyan (milyen érzelmi-fizikai-akarati állapotban) lépik át, másrészt pedig nem mindegy, mit (érzelmi-fizikai-akarati impulzusokat) találnak azon túl. Egy nagy lélegzet, és jöjjön, aminek múlnia kell! Csak az a kár, hogy a Tétova félrelépők engem nem szólított meg. És egyáltalán nem a korom miatt. William Hurt és Isabella Rossellini között furcsa módon nem a sztori miatt nem működött a dolog, hanem mert mindketten vajmi kevéssé voltak benne a filmben. Ne szépítsük: nem nagyon volt mit átélniük, mert akkora panelokba kellett verniük (sokszor bizonyított) tehetségüket, hogy a film végkicsengése közel járt a címben jelzett tétovasághoz. A sablonok nem követeltek tőlük hitelességet, úgyhogy kevéssé egymással, mintsem a koncepcióval léptek inkább félre. Pedig az alapötlet messze nem elvetendő, de sokkal egységesebb irányt kellett volna felvenni, strukturáltabb tartalomba önteni, és motiváló-katalizáló támpontokat nyújtani a néző felé. Sajnos egyik sem volt meg jelentősen, ezért billent az elsikkadás irányába a mozi. Julie Gavras író-rendező amúgy a nagy Costa-Gavras lánya. Van még mit tanulnia. De hátha beérik majd.

Szilvási Krisztián