Helytörténeti kalandozások 82.

A vagongyár bölcsődéje

1955. augusztus 20-án avatták fel a győri Türr István úti bölcsődét (a képen), melyet az akkoriban Wilhelm Pieck nevét viselő vagongyár építtetett a dolgozók gyerekeinek. A Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Térben található egy fényképalbum, melyet az átadásról a gyár dolgozói állítottak össze nagy gonddal, és a gyár igazgatójának, Lakatos Albertnek ajánlották. Ez adta az ötletet, hogy utánanézzek, milyen bölcsődék voltak városunkban az 1950-es, 1960-as években, illetve azt is kutattam, melyik volt az első győri bölcsőde.

Győrött a bölcsőde intézménye – ahogy többnyire az ország más részein is – a második világháború után terjedt el szélesebb körben. Először a nőket foglalkoztató gyárak, üzemek, később tanácsi fenntartásában. Már a 19. században is felmerült, hogy a legkisebb gyermekek részére bölcsőházakat kellene létrehozni, de akkor még az óvodák felállítása volt az elsődleges feladat, ahol az iskoláskor előtti éveiket töltötték a gyermekek. Az első óvodákba ennek ellenére nem volt ritka, hogy 2 éves gyermeket is beírattak.

Id. Magvassy (Szammer) Mihály szilsárkányi tanító 1842-ben a győri városi hatósághoz folyamodott „kisdedóvó” intézet engedélyezéséért. Hangsúlyozta, hogy az óvoda leginkább az egész napi munkával elfoglalt, szegény sorsú polgároknak hasznos, akik gyermekeik védelméről, neveltetéséről nem tudnak gondoskodni. Az óvodának olyan szerepet is szántak, hogy a német-magyar városban a magyar nyelv terjesztését is elősegítse. Bisinger József 1843-ban ígéretet tett arra, hogy halála után olyan tőkét hagy az intézetre, melynek kamata évi 200 Ft lesz. Az 1843-as jelentés szerint a kisdedóvó fenntartási költségeit három évre biztosítani tudták előre a Belváros lakosainak adományaiból. A szegények gyermekeivel már ekkor is és később is ingyen foglalkoztak.

Győri Közlöny, 1878. április 25.:

A város külső részein, különösen Újvárosban, ahol a legtöbb szegény ember élt, még nagyobb szükség lett volna az óvodára. 1858 októberében Magvassy Mihály fiának, Pálnak a vezetésével végül Újvárosban is óvoda létesült, amely városi kezelésbe került. Az óvodák munkájáról óvodai ünnepségek keretében, „nyilvános vizsgálatokon” rendszeresen tájékozódhattak a szülők és a támogatók.

Győri Közlöny, 1866. augusztus 23.:

A kiegyezés után a többi városrészben is szükség lett volna az óvodára, de ezek létrehozása még váratott magára. 1875-ben a Hon című lap kritikusabban számolt be Győr négy óvodájának helyzetéről. Egyikben a magyar szellemet, másikban a szaktudást, a gondozókat hiányolta a cikk írója, vagy az épület adottságait nem találta megfelelőnek.

Győri Közlöny, 1875. június 17.:

1874 januárjában alakult meg a Győrvárosi és Megyei Kisdedvédegylet. Legfőbb célja volt a nagyarányú gyermekhalandóság visszaszorítása. Ez akkoriban azt jelentette, hogy az elhunytak közül minden negyedik, később, az 1910-es évek körül minden harmadik csecsemő volt. Az anyáknak tanácsokat adtak, hogyan kell a babákat ápolni, ellátni. Hangsúlyt fektettek a dajkaságba adott gyermekek felügyeletére is.

Először 1891-ben, a győri sajtóban fogalmazták meg a bölcsőházak szükségességét is.

Győri Közlöny, 1891. február 12.:

Győri Közlöny, 1891. február 15.:

1911 júliusában sikerült megnyitniuk csecsemőotthonukat, ahol a munkásasszonyok gyermekeiről gondoskodtak reggeltől estig. Az egylet dadaképzőt is felállított, ahol a gyermekmenhelyek számára dajkákat képeztek.

Az 1870-es években elterjedt új óvodatípus, a Fröbel-gyermekkert meghonosításában is jelentős szerepet vállalt az egyesület, ahol a jómódúbb szülők 3-6 éves gyermekeit fogadták térítés ellenében.

Az országos helyzetet nézve a legkisebbek gondozására az első magyar bölcsőde 1852. április 21-én nyílt meg Pesten. (Európában 1844-ben, Párizsban alapították meg az első ilyen intézményt, amelynek berendezése csak pár bölcső és asztal volt.) A 19. században Pesten és Budán, vidéken csak Nagyváradon, Aradon és Debrecenben jött létre több ilyen intézmény. 1915-ben alakult meg az Országos Stefánia Szövetség, amely vidéken is létrehozott bölcsődéket. (Ez a szövetség lett a későbbi védőnői szolgálat létrehozója.)

A második világháború után 1948-ban jelent meg először (13 4310/1948.) kormányrendelet a bölcsődék létrehozásáról. A nők tömeges munkába állásának szükségességével az ötvenes években sorra jöttek létre – különösen a sok nőt foglalkoztató üzemeknél – a bölcsődék. Ezek működését az is indokolta, hogy a Ratkó korszakban, Ratkó Anna 1949 és 1953 közötti népjóléti, majd egészségügyi miniszterségének éveiben, illetve tágabban az 1950 és 1956 közötti félévtizedben az abortusztilalom és a gyermektelenségi adó miatt a természetes szaporodás jelentősen nőtt.

Győrben 1949-ben, Gorkijváros területén, az egykori népházban alakított ki a Városi Tanács óvodát és bölcsődét, ez utóbbit 30 férőhellyel. Ezt követően 1950-ben Újvárosban, a Kossuth utcai emeletes zsidó menházban kezdte meg működését a tanácsi, szintén 30 férőhelyes bölcsőde, amely 1989-ig üzemelt itt. A gondozónők ebben az időben még többnyire szakképzetlenek voltak. Képzésükre az ötvenes évek elején 1 éves gyermekgondozó-képző tanfolyamot indítottak.

A vagongyár első bölcsődéjének működési engedélyét Ratkó Anna népjóléti miniszter írta alá 1950 februárjában. A bölcsődét és napközit a gyár saját költségén üzemeltette 1972-ig.

1952 januárjában adták át Győr város első bölcsődének szánt épületét a Jósika utcában. Három csoportszobájában 40 gyermek kaphatott helyet. 1954. december 19-én avatták fel a Győri Keksz- és Ostyagyár bölcsődéjét.

A Győri Gyapjúfonó 72 nap alatt, ötszázezer forintból építette fel a harmincöt férőhelyes bölcsődéjét, amelynek kulcsait 1953. december 30-án adták át Harangozó Ferenc gyárigazgatónak.

A Győri Textilművekben dolgozók gyermekeit és az anyákat egy erre a célra vásárolt autóbusszal szedték össze reggelente, és délután vitték haza őket.

A kép forrása: Aranypille: A Győri Textilművek dolgozóinak lapja, 1960. április 1.:

A Türr István út 4. alatt 1955. augusztus 20-án nyílt meg a vagongyár által épített, hatvan férőhelyes bölcsőde.

Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1955. augusztus 20.:

Az óvoda falán elhelyezett a márványtábla megörökítette az építőket:

Az átadó ünnepség résztvevői:

Győr belvárosában, a kor építészeti stílusában épült fel, kertjét is különös gonddal alakították ki.

A bejárat, a kerítés és a belső dísztárgyak kovácsoltvas munkáit Bieber Károly budapesti iparművész tervezte és készítette.

A hetvenes évekig nagyon sok gyermek járt ide, 80-100 fő. Az emeleten két csecsemőszoba, egy tipegőszoba, a földszinten három nagycsoport volt. Az emeleten működött a mosoda is. A szülők meztelenre vetkőztetve, egy ablakon adták be gyermekeiket, a gondozónők öltöztették be őket a bölcsődei ruhákba, pelenkába.

Az ötvenes, hatvanas években sorra nyíltak a tanácsi intézmények – például 1955-ben az Árpád úton, majd 1960-ban a Mester utcában, 1968-ban Kiskúton –, illetve a gyárak bölcsődéi.

1961-ben 10 bölcsőde volt a városban, 1972-ben 12. Eleinte az üzemi bölcsődék biztosítottak több férőhelyet, a vállalatok fenntartási nehézségeinek növekedésével azonban a területi tanácsi bölcsődék férőhelyeinek aránya lett nagyobb.

1974 januárjában nyílt meg Adyvárosban 280 kisgyermek részére a Kodály Zoltán úti óvoda és bölcsőde, ez utóbbi 80 férőhellyel. 1984-től módszertani bölcsődének minősítették. Már az indulásnál sem tudta kielégíteni a lakótelepen jelentkező igényeket. A zsúfoltságot lakásbölcsőde kialakításával enyhítették.

A Pamutszövő bölcsődéje 1974-ben:

1981-ben készült el a Kun Béla lakótelepen egy 60 férőhelyes, és Révfaluban ugyancsak 60 férőhelyes bölcsőde.

Részlet egy 1998-as hivatalos engedélyből, az akkor működő bölcsődék felsorolásával és indulásuk dátumával:

A több évtizedet átölelő bölcsődei ellátást jellemzik az alábbi adatok is. (Forrás: Szűts Tibor: Győr város egészségügye, Győr, 2015): 1960-ban Győrben 344, 1970-ben 580, 1980-ban 1000 volt a bölcsődei férőhelyek száma. 1990-ig az intézményrendszer fejlődése és a születésszám csökkenése következtében az ellátás iránti igény mérséklődött, ezzel a zsúfoltság csökkent.

Győrben napjainkban a szolgáltatás szűkülése figyelhető meg: 1990-ben 935, 2000-ben 730, 2010-ben 600 volt a bölcsődei férőhelyek száma.

Antaliné Hujter Szilvia

Felhasznált irodalom:

Göcsei Imre – Gecsényi Lajos: A felszabadult Győr 40 éve. In: Győri tanulmányok 6. Győr, Győr Megyei Városi Tanács, 1985.

Győr-Moson megyei bölcsődék története. Győr, 2001.

Győr, Adyváros kommunális létesítményeiből : 14+12 tantermes Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola, 60 férőhelyes bölcsőde. Győr Győri Tervező Vállalat, Győr Városi és Megyei Kisdedvédő Egyesület alapszabályai. Győr, 1888.

A Győrvárosi és Megyei Kisdedvédő Egyesület titkári jelentése az 1913. évről. Győr, 1914.

Gál Krisztina-Dr. Hillierné Tóth Ildikó: „ Az élet mindenkit szeret”. Szociális szemléletű egyletek, intézetek, otthonok, egyesületek és szövetségek Győrött a XIX. század második felétől a XX. század közepéig. Győr, Győr Megyei Jogú Város Önkormányzat Családsegítő Szolgálat, 2004.

Sáry István: Győr város óvodái a 19. században. In: "A városszépítő" : válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából. Győr, Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára, 2008.

Szűts Tibor: Győr város egészségügye, Győr, Hazánk, 2015.

Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár: A Vagongyár bölcsődéje. Fényképalbum. Győr, 1955. Készült a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér helyismereti gyűjteményében található fényképek, hírlapok, vállalati újságok és kiadványok alapján.