Helytörténeti kalandozások 53.

Nagy Mihály tésztagyáros, a szultáni és a császári udvar szállítója

Az ország egyik első, vagy talán legelső tésztagyára volt a Nagy Mihály által alapított győri gyár. A 19. század közepétől Újvárosban működő Nagy Mihály találékonysága, vállalkozói kedve révén sok mindenben megelőzte korát. A levéltári dokumentumok szerint 1856-ban már győri adófizető volt. 1857-ben kérvényt adott be a városi tanácshoz, hogy folytathassa a száraztészta készítését.

Nem ismerjük, hogy korábban hol és milyen körülmények közt készített száraztésztát, de a későbbi cikkekből kiderül, hogy már 1853-ban a pesti terménytárlati országos-, és 1854-ben a bajor müncheni iparkiállításon is „érempénzekkel” jutalmazták termékeit.

A Győri közlöny 1857. november 19-i újságcikkéből ismerhetjük a két héttel korábban felállított üzemét. Három férfi és hét nő dolgozott „gyárában”, a gépeket emberi erővel hajtották, a gőzt csak edények melegítésére használták.

Egy év múlva a Győri Közlöny arról tudósított, hogy a török szultán konyhájára 11 mázsa különféle tésztaneműt szállítottak a győri Nagy Mihály tésztagyárából.

Győri Közlöny, 1858. november 25.:

Az országosan terjesztett Vasárnapi Újság is beszámolt 1859-ben a vállalkozás sikereiről, mint a magyar gyáripar fejlődésének jó példájáról. A cikkek szerint már ekkor is exportálta termékeit. A dunai fejedelemségekbe nagyobb tételben szállított, de bécsi közintézetekkel is szerződésben állt.

Nagy Mihály 1860-ban már szabadalmaztatta a tésztakészítést. 1861 után kormányútlevéllel utazott a nagyvilágban üzleti ügyeinek intézése céljából.

A Győrvidéki Gazdasági Egyesület 1861-ben kiállítást rendezett. A házi ipartermékek kategóriában a választmány 1 arannyal jutalmazta „Nagy Mihály győri tésztagyárnok gyármutatványát”, az 1865-ös győri kiállításon szintén aranyérmet nyert a „kitűnő és nagy választékú tésztaneműért.”

Az 1864-es termékkatalógusában valóban sokféle formájú tésztát kínál. (Forrás: Győri Naptár, 1864. szökőévre. Győr, 1863.)

Rendkívül széleskörű választékában egyesítette a világban kedvelt itáliai fajtákat a magyar hagyományokkal. E katalógusban már szinte az összes általunk ismert, a mai üzletekben is kapható tésztaforma szerepelt.

A győri száraztészta népszerűségét a változatos formákon kívül annak is köszönhette, hogy jó minőségű magyar lisztből készült, a leírások szerint ízletességét a tárolással sem vesztette el. Az alapanyag beszerzése nem jelentett gondot, mivel Győr a 19. században a gabonakereskedelem egyik központja volt, bővelkedett jó alföldi és bánáti búzában. A száraztészta készítmények nagy előnye, hogy félkész terméknek tekinthetők, mivel viszonylag kevés előkészületi munkával és egyszerű főzési eljárással gyorsan lehet változatos és ízletes ételeket készíteni belőlük. Szakszerű szárítás után, jól csomagolva, megfelelő körülmények között jól és hosszú ideig, akár két évig is tárolhatók.

Az újságcikkek kiemelik, hogy Nagy Mihály révén ismerték meg nyugaton a tarhonyát, melyet az árjegyzék szerint 5 különféle minőségben állított elő. A tarhonya a XVII-XVIII. századtól fokozatosan kedveltté vált idehaza, majd magyar népétellé is lett, a háztartásokban gyakran készítették.

Nagy Mihály a londoni ipartárlaton is bemutatta a nemzeti színűre festett makaróniját, a tésztákból 52 féle különlegesen megkomponált tárgyat alakított ki.

Győri Közlöny, 1862. február 20.:

Győri Közlöny, 1862. július 20.:

1864 augusztusában arról írt a Győri Közlöny, hogy Nagy Mihály tésztagyárost Triesztből keresték meg egy felállítandó kereskedelmi társaságtól, hogy ossza meg a makaróni külföldre szállítása során szerzett tapasztalatait. Véleményét a Triester Zeitung, a bécsi Presse és a Pesti Napló is leközölte. A cikkből kiderült, hogy Washington, New York, London, Varsó, Krakkó, Bécs és Konstantinápoly piacain is elkelt már a győri makaróni. Nagy Mihály szerint nehéz feladat egyszerre gyárosnak és kereskedőnek is lenni.

Győri közlöny, 1864. augusztus 18.:

Nagy Mihály Győri Közlönyben közzétett hirdetései szerint a tésztagyártáson kívül más szolgáltatást is kínált az 1860-as évek elején. Valószínűleg utazásai során ismerkedett meg a fényképezéssel, műtermet is nyitott az újvárosi főutcai tésztagyár épületében. 1863 és 1864-ben adott fel ilyen tárgyú hirdetéseket, ám egy-két év után valószínűleg felhagyhatott fotográfusi tevékenységével.

Győri Közlöny, 1864. február 7.:

A Győri Közlöny 1864. március 27-i cikkéből kiderül, hogy porcelán fényképeket is előállított:

Nagy Mihály rendületlen vállalkozó kedvét bizonyítja, hogy 1864-ben a városi tanácshoz fordult, hogy engedélyezze egy belvárosi „tudakozó intézet” felállítását. Feltűnést keltett, hogy felvásárolta a kukoricalevelet, melynek hasznosítását későbbi kiállításon ígérte bemutatni.

Győri Közlöny, 1865. szeptember 9.:

A tésztagyártásban újabb szakmai elismerést hozott számára az 1868-as párizsi világkiállítás. A Győri Gazdasági Egyesület évkönyve így dokumentálta az eseményt: 1868. május 4-én „Nagy Mihály tésztagyárosnak – ki 1853, 1854, 1862 és 1865-diki bel- és külföldi, nevezetesen a müncheni és londoni kiállítások alkalmával makaróni és tarhonya, úgy egyéb tésztakészítményeiért aranyérmet nyert és iparszorgalomért Ő felsége által” ezüst érdemkereszttel jutalmazott.

Ez évben Nagy Mihály a városi tanácshoz folyamodott egy nagyobb tésztagyár társasági felállítása érdekében, ehhez az újvárosi régi sörházat kívánták megvenni a Bisinger alapítványtól.

Győri Közlöny, 1868. április 9.:

A termelés és termékskála tovább bővült, Nagy Mihály 1870-ben a grazi iparmű kiállításon is ezüstérmet kapott, ezután már Grazban is raktárt szándékozott nyitni.

Újdonság volt a gyártmányai közt a „húsdara”, valamint az utazásnál praktikus félkész étel, a könnyen felfőzhető „leves-pótlék”. (Ez lehetett a zacskós leves őse.) A várak és hajók ellátására készült a „porosz matróztészta” és a „hajós kétszersült”.

Győri Közlöny, 1870. október 27.:

1873-ban a császári udvarnak szállított. Szabad Polgár, 1873. január 30.:

1873-ban leégett az épület, a tudósító szerint a gyár ugyan nem volt nagy, de igen szakszerűen volt berendezve.

A tésztagyártáson és a fényképezésen kívül mezőgazdasággal is folyamatosan foglalkozhatott, 1870-ben már cséplőgéppel rendelkezett. Gyakran adott fel hirdetéseket, melyekkel különféle terményeket és mezőgazdasági eszközöket is kínált eladásra:

Győri Közlöny, 1872. augusztus 25. (A gyár címe ekkor még Fő utca 318., az átszámozás után később 120. lett a házszám):

Szabad Polgár, 1872. november 21.:

1874-ben a nagy győri kiállításon is szerepelt. Győri Közlöny, 1874. szeptember10.:

1879-ben nemcsak jótékonyságáról kapunk hírt, de arról is, hogy az élelmiszertartósítási újításokat is alkalmazta, légmentes dobozban készételt is szállított.

Győri Közlöny, 1879. március 30.:

A városi levéltár irataiból kiderül, hogy 1879-ben engedélyt kért bor és pálinka mérésére is.

A tésztagyár további sorsáról nem sokat tudunk, a Központi Értesítő bejegyzése szerint Nagy Mihály cégét a győri törvényszék 1884-ben törölte.

Központi Értesítő, 1884. április 10.:

Ugyanakkor 1885 júniusában bejegyezték Stadler József győri tésztagyári iparűzőt.

Központi Értesítő 1885. június 28.:

A Nemzetgazdasági Szemle 1887-ben az „eledeliparról” írt cikkében még említ egy győri tésztagyárat. A cikk szerint a pesti tésztagyárak is sokkal később alakultak, mint a győri.

Az 1893-as győri Hölgyek és urak naptára szerint 1893-ban volt még tésztagyár Győrött, az 1893-as útikönyv is említ tésztagyárat Újvárosban a bekarikázott helyen, amely az egykori Nagy Mihály-féle gyár lehetett.

Kalauz Győr város és környékén, 1893:

Az 1894-es naptárban már Neuman és Társa tésztagyár szerepel Győrött.

Nagy Mihály tésztagyára elfelejtődött az eltelt közel 150 év alatt, pedig saját korában a sajtó kifejezése szerint „öregbült általa Győr város jó hírneve.”

Antaliné Hujter Szilvia

Felhasznált irodalom:

A cikk a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér hírlapgyűjteménye és a Győri Városi Levéltár dokumentumainak felhasználásával készült.

Bibok Lajos: Győri naptár 1864. szökő évre. Győr, 1863.

Kalauz Győr város és környékén. Würzburg, 1893.

Nagy István: A győri fotográfia 150 éve. Győr, 1994.
Szőgyi G. Vilmos: Hölgyek és urak legvegyesebb tartalmú naptára 1893. évre. Győr, 1892.

Telkes Simon: Az eledelipar. In: Nemzetgazdasági Szemle, 1897. p. 465-510.

Vargyas Endre (szerk.): A Győrvidéki Gazdasági Egyesület évkönyve. 1860-1879. Győr, 1879.

Vargyas Endre. Emléklapok a győri kiállításról, 1874-iki évben. Győr, 1874.