Szabó Samu
lakatosmester tűzhelygyára
„Saját szorgalma és
leleményessége által lett gyárossá...”
Az 1860-as években Győrben letelepedett Szabó Samu lakatos iparoslegény több találmányt szabadalmaztatott.
Ezek közül legismertebb és legelterjedtebb a Szabó Samu-féle tűzhely (1884) és az Unikum tűzhely (1894) volt, melyek saját alapítású gyárában
készültek. Gyárvárosban a nevét továbbvivő tűzhelygyár az államosítás után
szűnt meg.
Szabó Samu
1838-ban a Csongrád megyei Vásárhelyen (ma Hódmezővásárhely) született. Az országban
vándorolva több lakatosműhelyben vállalt állást, hogy a mesterséget magas fokon
megtanulhassa. 1859-1861 között Pesten Tisele
József réz- és fémtermékgyárában, 1861 februárjától Győrött először Stellinger János lakatosmesternél, majd
1863 és 1866 között Stádel Károly
műhelyében dolgozott. 28 évesen, 1866-ban önállósodott, és egyben családot alapított.
Feleségül vette Szalay Máriát,
akivel 44 évig tartó boldog házasságban élt. Ekkor alapította vállalkozását is,
és váltotta ki iparengedélyét lakatos üzletre. Ebben az időszakban kezdett
országosan elterjedni a városokban a takaréktűzhelyek használata, melyeket
kisebb üzemek és műlakatosok egyedileg készítettek. Szabó Samu az egyre több munkással működő műhelyében a lakatosáruk
mellett tűzhelyeket is készített, és termékeit fejlesztette, újításait
szabadalmaztatta.
1874. augusztus 23. és 30. között a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 17. országos nagygyűlése
alkalmából Győrött a Bencés Gimnáziumban nagyszabású kiállítást rendeztek. A
kézműipar-tárgyak kategóriában Szabó
Samu takaréktűzhelye aranyérmes lett. A kiállított mini takaréktűzhelyét Valéria főhercegnőnek ajánlotta fel.
Részlet az Emléklapok a győri kiállításról 1874-iki
évben c. kötetből:
Győri Közlöny 1874.
december 20.:
Reklámhirdetés az
1876. évi győri naptárból:
Szabó Samu 1878-ban
termékeivel szerepelt a párizsi világkiállításon is. Erről a Győri Közlöny 1878. július 4-i száma
adott hírt:
1880-ban megalapította a Szabó
Samu és Társa Közkereseti Társaságot, azzal a céllal, hogy tőkéhez jutva
tovább tudja gyárát fejleszteni. Társa először Sándori Nándor, majd Dobos
János kereskedő és ifj. Pfannl
Károlyné, később id. Pfannl Károly
volt. Számítása nem vált be, ezért a társaságból 1882 áprilisában kilépett, és
önállóan vezette tovább takaréktűzhelygyárát. A másik vállalkozás Szabó Samu és Társa Utóda néven nélküle
egy évet sem bírt ki, gyakorlatilag a már meglévő árukészletet árusították ki,
és 1883 januárjában a cég hivatalosan is megszűnt.
Győri Közlöny 1882.
június 4.:
Szabó Samu
lakatosmester 1881-ben már országos, sőt nemzetközi hírnevet vívott ki magának.
Szabadalmaztatott zárait olcsón, jó minőségben tudta előállítani gyárában, ahol
akkor már 65 munkást foglalkoztatott. Termékeit elsősorban a Monarchia
országaiban értékesítette.
Szabó Samu gyárának
leírása, Győri Közlöny 1881. április 17.:
A lakatos mesterséggel kapcsolatosan többféle szerkezetet
talált ki. 1881-ben borászati kiállításon országos versenyen arany oklevelet és
két ezüst forintot nyert a saját fejlesztésű fogaskerék áttételű
„borsajtójáért”. Több találmányon dolgozott folyamatosan, mint például a távíróoszlopok
vezetékeinek újfajta rögzítése, vagy 1888-ban a pánthajtó-gép fejlesztése.
Borsajtó-hirdetés,
Győri Közlöny 1879. október 5.:
Borászati Lapok,
1881, 30. szám, október 30.:
Győri Közlöny 1881.
október 9.:
Gyárának fő profilja az 1880-as évek elejétől a
takaréktűzhely-gyártás lett. 1884. január 24-én szabadalmaztatott tűzhelyének
előnye az eddig készítettekhez képest, hogy a láng szabályozását sütőajtóval
mozgatható füsttolókával oldotta meg, és ezzel füstmentes konyhát biztosított.
Találmánya jelentőségét jelzi, hogy a Pallas
nagylexikon takaréktűzhely szócikkében Edvi
Illés Aladár is írt Szabó Samuról: „A módosabb polgári családok konyhai
szükségletének kielégítésére elegendő kétsütős tűzhely. Ezekről csak azt
jegyezzük meg, hogy a füst útjának szabályozására rendszerint csak az
asztaltűzhelyekben használunk füsttolókát vagy szellentyűt, ez akképpen van
elrendezve, hogy nyitott állása esetén a füst közvetlenül a kéménybe áramlik, s
csak a főzőlapot melegíti fel, zárt állása esetén pedig a főzőlap 2/3-ának
felmelegítése után a sütők körül kanyarog, s végül a vízüst mellett felszállva
a kürtőbe áramlik. A tűzhelyek kezelésében járatlan szakácsné még akkor is
nyitva hagyja a szellentyűt, ha sütni akar, és szidja a lakatost, hogy a sütő
hideg marad, noha ugyancsak megrakta a tűzfészket. Ezen a bajon Szabó Samu
győri lakatosmester úgy segített, hogy a tűzhelyajtót a füsttolókával
kapcsolta; ha a szakácsné sütni akar, a sütőajtót be kell csuknia, márpedig
ekkor a füsttolóka is becsukódik, mert az ajtó pereme annak kiálló rúdjába
ütközik, és azt betolja. Szegényebb családoknál rendszerint egysütős melles és
asztaltűzhelyeket használnak, az előbbieket a lakatos tréfásan csikónak, az
utóbbiakat kecskének nevezi. Urasági lakokban, vendéglőkben, kórházakban,
szóval oly helyeken, ahol egyszerre sok embernek kell főzni, a tűzhelyeket
három, négy, sőt még ennél is több sütővel szerelik fel.” A Szabó Samu-féle takaréktűzhely 1885-ben
Ausztriában is elterjedt, ismert márkanévnek számított.
Az 1885. évi budapesti országos kiállításra készített
tűzhelyét a Deák utcai raktárában lehetett megnézni, akárcsak a győri
nagyszemináriumnak készített 4 és fél méter hosszú, másfél méter széles egyedi
készítésű tűzhelyét. Természetesen az 1886-os győri iparkiállításon is
szerepeltek tűzhelyei.
Győri Közlöny 1885.
október 1.:
Győri Közlöny 1886.
október 11.:
1893-ban megkapta a magyar koronaországai egyesített
címerének használati jogát.
A legsikerültebb találmányát, az 50 százalékos
fűtőanyag-megtakarítást eredményező, két füstnyílású Unikum tűzhelyét 1894-ben szabadalmaztatta.
Győri Közlöny 1894.
május 13.:
Az 1890-es években Szabó
Samu Győr ismert és elismert iparosa, a Győri
Kereskedelmi és Iparkamara beltagja és a győri és győr-szabadhegyi
református népiskolák iskolaszékének választott tagja volt.
Szabó Samu arcképe:
Az ezredik egyedi készítésű Szabó Samu-féle takaréktűzhely 1895-ben készült el. A Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára
1896-os kötete adott hírt arról, hogy „Szabó Samu 1001-ik szabad, önműködő
hőzáróval ellátott elsőrendű takaréktűzhelyét Holdházy János püspök rendelte meg.”
Győri Közlöny 1895.
június 2.:
Győri Hírlap 1909.
szeptember 26.:
Unicum tűzhely az
1906-os győri naptár hirdetésében:
Szabó Samu
takaréktűzhelygyárát a Magyarország és Külföld című lap bemutatta 1901
januárjában:
Szabó Samu 1908 decemberében Károly fiával megalapította a Szabó
Samu és fia társaságot. A Magyarország vármegyéi és városai sorozatban
1909-ben megjelent Győr vármegye
kötet a kályhagyárat 6 lóerős, 30 munkással rendelkező vállalatnak írta le,
melyet „jelenlegi tulajdonosa 1866-ban alapított. E gyár Unikum
takaréktűzhelyei általánosan ismeretesek.”
Szabó Samu
lakatosmester, gyártulajdonos 1910. december 13-án, 72 éves korában halt meg.
A Győri Hírlap 1910.
december 15-i számának gyászjelentése:
Megemlékezés Szabó
Samuról a Győr Sz. Kir. Város Ipartestületének jelentése az 1910-ik évről című
kötetből:
A halála utáni évben, 1911. május 13-án megalakult a Szabó Samu Szabadalmazott Takaréktűzhely és
Lakatosárugyár Részvénytársaság 100 ezer korona alaptőkével, Hlatky-Schlichter Lajos elnökletével. A
vállalkozás legnagyobb részvényese a részvények több, mint harmadát bíró Venninger Antal volt, de a cég hátterét
a Győri Általános Takarékpénztár
jelentette. Alapszabálya szerint a társaság célja a „takaréktűzhely, lakatosáru
és rokon iparágak körébe vágó gyárak és műhelyek megszerzése, felállítása, és
üzemben tartása, továbbá ezen iparágak körébe tartozó áruk előállítása,
beszerzése és árusítása. Főképpen tárgya a vállalatnak a ’Szabó Samu és fia’
győri takaréktűzhely és lakatosáru gyárának megszerzése és ennek üzemben
tartása”.
A Szabó Samu Rt.
alakuló közgyűlésére szóló meghívó, Győri Hírlap 1911. május 5.:
Az 1911-ben megjelent
Kurucz József: A Győri Ipartestület és a régi győri ipartársulatok története
című kötetben megjelent hirdetés:
1911. június 1-jével sikerült az Rt.-nek megvennie Szabó Samu özvegyétől 49.033 koronáért
a gyár berendezését, az összes szabadalmat és a vevőinek névsorát. Ezenkívül
megszerezte a „Szabó Samu és fia”
cégnév kizárólagos használati jogát korlátlan időre, valamint kibérelte az
eddigi lakás- és gyárépületeket (Hosszú utca 21/a.). A vállalkozás már az első
évben nyereséges lett. Két háborús év kivételével folyamatosan szép eredményt
realizált a gyár, és az Rt. Ugyanott, a Hosszú utca 11. szám alatt dolgozott
tovább Szabó Samu egyik fia, Szabó
Károly is lakatosként és tűzhelykészítőként.
Szabó Samu fiának
reklámhirdetése, Győri Hírlap 1911. július 2.:
1914-ben a Szabó Samu
Rt. hirdetésekben hívta fel a figyelmet arra, hogy egyedüli gyártói az UNIKUM takaréktűzhelynek, a
megrendelésnél a leendő vásárlók pedig figyeljenek a pontos címre. Széleskörű
reklámkampányt indítottak a helyi sajtóban a gyár termékeinek megismertetésére.
A Győri Hírlap 1914.
február 22-én megjelent hirdetése:
Az 1915-ös győri
címtárban megjelent reklámhirdetés, cégadatok:
Hlatky-Schlichter
Károly 1917-ben lemondott az Rt. igazgatói posztjáról, és Venninger (Wenninger) Antal vette át
helyét. A gyár egyre több nyereséget termelt. 1920-ban megjelent Török Pál Győri kalauza, mely szerint
ekkor 80-90 munkást foglalkoztattak a gyárban. Az alaptőke 100 ezer koronáról
500 ezer koronára való felemeléséről 1920. november 5-én rendkívüli közgyűlésen
döntöttek, és elkezdtek alapot képezni egy új gyár építésére.
A cég adatait, az
alaptőke felemelését az 1922-23-as Magyar Pénzügyi Compass évkönyv is
ismertette:
1923. október 2-án rendkívüli közgyűlésen döntöttek az 500
ezer koronás alaptőke 10 millió koronára való felemeléséről. Ezt másfél hónap
múlva, november 24-én az újabb rendkívüli közgyűlésen ennek tízszeresére, 100
millió koronára növelték. A közgyűlésről készült jegyzőkönyv szerint „A gyári
helyiségeink bérletének bírói megszüntetése következtében az új gyárunk
felépítése vált szükségessé. Evégből szoros kapcsolatba léptünk a Győri
Ingatlanforgalmi és Építőipari Részvénytársasággal, aki vállalatunknál
érdekeltséget vállalt és segítségünkre kíván lenni az új gyártelepünk telepítése
körül.”
A cég adatai az
1923-24-es Magyar Pénzügyi Compass évkönyvből:
1924 augusztusában elkészült a Szabó Samu és fia győri takaréktűzhely és lakatosáru gyár Rt. új
gyárépülete Gyárvárosban, az Ágyúgyári út 5. (ma Kandó út 5.) szám alatt.
1933-as győri térkép
részlete a Szabó Samu és fia győri takaréktűzhely és lakatosáru gyárral:
Tudósítás a Szabó
Samu-féle új tűzhelygyár megnyitásáról, Győri Hírlap 1924. szeptember 28.:
1925 januárjában a Rába
Kályhagyár Székely és Társa győri cég tulajdonosa beleegyezett, hogy a „Rába kályhagyár” nevet a Szabó Samu Részvénytársaság
használhassa. 1925. április 21-én a Szabó
Samu Takaréktűzhely, Lakatosáru és Rába Kályhagyár nevet vette fel, a
vezetőségi tagok közé a Székely-család tagjai bekerültek, és
részvénytulajdonosok lettek.
Hivatalos tudósítás a
névváltozásról a Központi Értesítőben (1925. 24. szám, június 11.):
Az 1920-as évek második felében egyre több nyereséget hozott
a tűzhelykészítés, a gyár létszáma az 1929-30-as évben elérte a 70 főt.
A Dunántúli Iparos és
Kereskedőben 1927. december 27-én megjelent hirdetés:
Kerekes Sámuel
(szerk.): Győr-Moson-Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék és
Győr törv. hat. jogu, sz. kir. város részletes ismertetője és monográfiája az
1929-1930. évekre című kötetből:
Győri Hírlap 1930.
augusztus 20.:
A Győri Szemle 1931.
évi füzetében megjelent reklám:
Az 1930-as évek első harmadában a gyár egyre nehezebb
helyzetbe került. Hoffmann Adolf Győr
gyáripari vonatkozásai című, az 1934-es Győri Szemlében közölt tanulmánya szerint: „... a belső fogyasztó
terület megcsonkítása és az ezzel együtt járó fogyasztóképesség lecsökkenése
okozta két, igen szép fejlődésnek indult vállalatunk, a Brenner-féle
kályhacsőgyár és a Szabó Samu-féle kályhagyár nehéz helyzetét, mert mindegyik
csak óriási küzdelmek árán tudja üzemét fenntartani.”
A gyár mérlege
(vesztesége), Győri Hírlap 1935. április 18.:
Szabó Samu
unokája, Tolnay Imre lakatos és
mérlegkészítő mester 1941-ben megvette a nádorvárosi (Hosszú utca 21. szám
alatti) volt Szabó Samu gyárat, és itt rendezte be műhelyét, amelyet 1949-ben
államosítottak.
1947-ben még működött
a gyárvárosi Szabó Samu tűzhelygyár, ezt bizonyítja az alábbi hirdetés:
Államosítás után a Győri Gépipari Rt.-ből alakult
Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat (Mezőgép) került helyére,
jelenleg REKARD Produkt Ipari és Kereskedelmi Kft. található itt, a volt Szabó
Samu Lakatosárugyár helyének egy részén pedig a Pannon Baromfifeldolgozó Kft.
működött.
Némáné Kovács Éva
Felhasznált irodalom:
A Dr. Kovács Pál
Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményében található cím- és
adattárak, napilapok.
Szögyi G. Vilmos:
Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.
Török Pál: Győri
kalauz. Győr: Győri Hírlap, 1920.
Sabján Tibor: A
takaréktűzhely. Budapest: Terc Kft., 2002. (Népi kultúra)
A MNL
Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára cégbírósági iratai.
A képek forrása:
A Dr. Kovács Pál
Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteménye, kivéve a 13. számú
képet, mely Nagy István tulajdona.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése