Helytörténeti kalandozások 50.

Mayr Gyula, győri órásmester, aki világhírű órát készített

Győr, Kazinczy utca 1910 körül

Győrben élt és dolgozott az a zseniális órásmester, akinek „technikai csodaszámba menő világóráját” az 1911-es torinói világkiállításon csodálhatta meg a nemzetközi közönség. Mayr Gyula 1847-ben született Győrben, szülei Mayer Benedek János és Pracsinger Teréz voltak. Elemibe és reáliskolába szülővárosában járt, majd 1862-ben Hajnal Ferenc órásmester tanítványa lett.

Segédként Győrött, Komáromban, Sümegen, majd Budapesten is dolgozott. 1875-ben Badenben lett órássegéd. Szabadidejében már ekkor egy különleges óraszerkezetet tervezett, amit majd csak jóval később, az 1910-es években valósított meg Győrben.

1877-ben Győrben nyitott önálló órás szaküzletet. A hirdetései szerint 1886-ban a Kazinczy utca 6-os számban, 1892-ben ugyanitt és még a bencés rendház épületében is volt boltja.

A Garaboncziás Diák győri képes naptár 1886-os hirdetése:

Győri Közlöny, 1892. december. 22.:

A város megbecsült polgára volt, a sajtó gyakran emlegette nevét valamely jótékonysági akció adakozói közt, egy példa erre a Győri Közlöny 1883. június 24-i számában olvasható:

1885-ben a Győri Ének- és Zene Egylet pénztárosa volt, 1886-ban a pécsi dalosverseny résztvevői közt is felfedezhetjük. (Forrás: Petz Lajos Győr város zenei élete. Győr, 1497-1926. Győr, 1930.)

Később a Karmelita templommal szemben, a Kazinczy és Deák utca sarkán álló épületbe helyezte át műhelyét és boltját. A ház sarkán jól látható Mayr Gyula üzletének zsebóra formájú cégére, és a cégtáblán a név is kivehető.

Glück József felvételének részlete az 1910-es évekből:

Győr sz. kir. város és vármegye lakjegyzéke az 1904-ik évre, hirdetés:

A XIX. század második felében a nemzetközi vasúti menetrendek kialakításával szükségessé vált az addig használt helyi idők helyett az egységes időrendszer bevezetése. (Ebben nagy szerepe volt a MÁV elnökigazgatójának, Ludvigh Gyulának). Európában 1892-ben vezették be az egységes zónaidő-rendszer használatát. Óragyárak is készítettek akkoriba olyan órákat, amelyek többféle zónaidőt mutattak.

Mayr Gyula (a fenti képen) ipari műremeket készített ebben a műfajban, az 1911-es nemzetközi világkiállításon bemutatott világórája nevét híressé tette. Ezt a szerkezetet azonban megelőzte az 1909-ben befejezett első világórája. Ez található ma Vaján, a kastélymúzeumban.

Az 1909-ben elkészült óra a mai kiállítási helyén (a képet a vajai múzeum engedélyével tettük közzé):

A jobb oldali óralapon győri városkép látható:

Tolnai Világlapja, 1910. július 10.:

Az 1909-ben elkészült mesterművén Mayr Gyula három évig dolgozott. Az elülső oldalon, a kissé felül levő óralap a budapesti időt jelezte. Közvetlen mellette győri Rába parti részletet ábrázoló, kézzel festett óralap látható. Ezenkívül hatvannégy város helyi idejét külön-külön egy-egy óraszerkezet mutatta. A világórát naptárral, holdfázis-változás jelzővel, külön hő- és légnyomásmérővel egészítette ki. A tetején található földgömb összeköttetésben áll az óraszerkezettel, amely 24 óra alatt tesz meg egy fordulatot.

Az órának elmés módon készített egyszerű szerkezete van. Egy központi rugó hajtja az egészet, az összeköttetést a számlapoknak megfelelő számú fogaskerék és minden irányban mozogni képes acéltengelyek adják. A rendkívül precíz műszer összeállításánál a mesternek a fémek egyenletes hőtágulására is figyelemmel kellett lennie.

Az Iparművészet 1910. szeptember 13-i számából tudhatjuk, hogy a kereskedelemügyi miniszter az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében helyezte el az előző évben 10000 koronáért megvásárolt órát.

Ez a műremek a jelenlegi vajai Vay Ádám Múzeumban szemlélhető meg. 1965-ben Kiss János baktalórántházi órás hozta ismét működőképes állapotba a megfáradt szerkezetet.

Mayr Gyula élete fő művének tartotta a fent ismertetett világórát, melyet 60. életéve körül alkotott meg, de elkészülte után mégis továbbfejlesztendőnek gondolta azt. Így született meg a második világórája, amely már nemzetközi hírűvé tette nevét. (Egyes újsághírek szerint a váci püspök rendelte meg az órát tőle.)

Győri Hírlap, 1911. június 4.:

Győri Hírlap, 1911. június 18.:

Az 1911-ben elkészült világórát öntött bronz, aranyozott díszítésű neobarokk stílusú tokban építették be. A szekrényt Molnár Jenő, a győri fa- és fémipari szakiskola tanára tervezte.

Az óraszekrény homloklapján, a nagy számlapon a percmutató jár körbe. Alatta 12 órás beosztású számlap van, amely a helyi időt mutatja. A számlap felső részén levő nyílásban óraszámok ugranak 1-től 24-ig. A nagy szám melletti bal oldali számlapon a napok számát (1-31), a jobb oldali számlapon a hónap nevét olvashatjuk, de mutatja az óra a közönséges és szökőéveket, a Hold járását, az évszakokat, a heteket és napokat is. Ezenkívül 5 földrész 63 világvárosának idejét külön óralapokon láthatjuk, a mutató állásából az is leolvasható, hogy nappal van-e vagy éjszaka. Óraműve egy 14 napig járó Riefler-ingás, rugómotoros szerkezet.

A Magyar Órások Szaklapja 1911. szeptember 1-jei száma címlapon tudósított Mayr Gyula sikeréről. „Az itt bemutatott remek világórája a turini kiállítás egyik legérdekesebb látnivalója, s a világ minden részéből összesereglett idegenek nem győzik eléggé dicsérni a magyar órásiparos zsenijét, s azt a kitartást és szorgalmat, amely az óra elkészítéséhez szükséges volt.”

Karlovits Károly: Magyar világóra. Élet és tudomány, 1984. 10. sz.:

A győri óramű megkapta a torinói világkiállítás aranyérmét is. Győri Hírlap, 1911. október 20.:

Az 1927-ben elhunyt idős mester utóbbi világórája Sopronban lakó leánya, Mayr Erzsébet birtokába került. A többszöri szállítás és az idő annyira kikezdte a 60 éves szerkezetet, hogy alapos javításra szorult. 1971-ben Mayr Erzsébet Győr legidősebb órásmesterére, Ackermann Istvánra bízta, aki 60 évvel előtte órásinasként maga is részt vett az óra 700 fogaskerekének megmunkálásában és összeállításában. Több, mint három hónapi munkával sikerült is a szerkezetet megjavítania.

1982-ben özvegy Ackermann Mihályné adta el az órát az Országos Műszaki Múzeumnak (a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum egyik elődje), amely 2006-tól a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Tanulmánytárában tekinthető meg. A műremek számos kiállításon szerepelt már, 1984-ben az Iparművészeti Múzeumban lehetett megcsodálni.

Magyar Hírek, 1914. november 10.:

Népszava, 1984. július 27.:

Mayr Gyulának volt még egy harmadik különleges órája is. E golyós óra történetéről az 1914-es Győri Hírlapban is olvashatunk. Az 1875 körüli badeni inasévek idején tervezett, és elkészített óra alkatrészeit 1912-ben postán küldték a győri mester után. Az ötletet újragondolva, ezek alapján született meg egy újabb mestermű. A szerkezet eredeti gondolata az, hogy ingáját egy felváltva fel és alá futkosó acélgolyó szabályozza, amely a saját súlyánál fogva az ingalapot tizenöt másodpercenként változó helyzetbe hozza. Az egész óramű egy ötven centiméternyi magasságú fémszekrényben helyezkedik el, amelynek keretét maga Mayr Gyula, fedőlapját a győri állami fa- és fémipari szakiskola készítette. Az óra későbbi sorsáról egy 1972-es Kisalföld cikk alapján annyit tudunk, hogy magángyűjtő tulajdonába került.

Győri Hírlap, 1914. március 1.:

Horváth Árpád győri technikatörténész még a győri üzletben személyesen is látta a két híres órát. Részlet Az óra regénye című könyvéből:

Jártunkban-keltünkben, a félig lakatlan sarki épület láttán jusson eszünkbe, hogy 100 évvel ezelőtt a híres Mayr Gyula óraművész jobb napokat látott üzlete volt e házban.

Antaliné Hujter Szilvia

Felhasznált irodalom:

A cikk megyei könyvtár adatbázisai és sajtógyűjteménye alapján készült.

A technika csudái. In: Tolnai Világlapja, 1910. július 10.

Világóra az iparművészeti múzeumban. In: Iparművészet, 1910. szept. 13.

Győri Mestermű. Mayr Gyula győri órásmester újabb alkotása. In: Győri Hírlap, 1914. márc. 1. p. 5.

Horváth Árpád: Az óra regénye. Győr, 1957.

Ismét jár a világóra. In: Pestmegyei hírlap, 1965. márc. 21.

Világóra. In: Esti Hírlap, 1965. márc. 15.

Újra jár a világóra. In: Esti Hírlap, 1971. nov. 29.

Óraritkaság. In: Keletmagyarország, 1971. dec. 1.

Mennyi a pontos idő. In: Esti Hírlap, 1972. márc. 24.

65 időt mutató óra. In: Népújság, 1972. márc. 28.

Aranyérmet nyert. In: Kisiparos újság, 1972. jan. 1.

Karlovits Károly: Magyar világóra. In: Élet és Tudomány, 1984. 10. sz. .:

Kétés fél évi… In: Népszava, 1984. júl. 27.

Halálozás. Győri Hírlap, 1921. aug. 8.