Íme egy kitűnő amerikai regény a második világháborúról. Egy
vad, őrült, háborúellenes szatíra, a legnépszerűbb abszurd művek egyike, amely
mára már klasszikussá vált. Joseph Heller
tétele, hogy a háború a legnagyobb őrültség, amit az ember valaha kitalált. S
ezen az abszurd helyzeten – a háborún – belül minden abszurd, ami csak
történik. Sorra feltárulnak a hadat viselő amerikai társadalom ellentmondásai,
amelyek közül a leglényegesebb, hogy Yossarinak és társainak, a Pianosa
szigetén állómásozó bombázóegység pilótáinak igazi ellensége nem más, mint a
saját parancsnokuk, aki a háborút remek alkalomnak tartja a saját karrierje
előremozdítására.
Yossarian keresztüllát a parancsnok számításain,
elhatározza, hogy ezentúl csak egy dologra fog ügyelni: a saját testi épségére.
Közben persze állandóan összeütközésbe kerül a felsőbbséggel, és folyton
beleesik a 22-es csapdájába.
Mi is a 22-es csapdája? Joseph Heller eredeti szavaival: „Csak egy csapda volt, és ez a 22-es csapdája volt, amely leszögezte, hogy
bárki, aki közvetlen és valós helyzetben saját biztonságára gondol, az döntésre
képes elme természetes működéséről tesz bizonyságot. Orr őrült, tehát le lehet
szerelni. Csak annyit kell tennie, hogy kéri a leszerelését, de ha kéri a
leszerelését, akkor nem lehet őrült, és további bevetésekre küldhető. Orr lehet
őrült, ha további bevetésekre megy, és lehet egészséges, ha nem megy. Ha
egészséges, akkor viszont mennie kell. Ha megy, akkor őrült, és nem kell
mennie; de ha nem akar menni, akkor egészséges, és mennie kell.” (a „22-es
csapdája” kifejezés szállóigévé vált: minden olyan helyzetre alkalmazzák,
amiből nem lehet kikeveredni.)
Azonban a regényben Yossariannak szembesülnie kell azzal,
hogy a 22-es csapdája mint szabály, hivatalosan nem is létezik, így
fellebbezni, eltörölni, de még csak megkerülni is lehetetlen. Ez a tény, hogy
van egy olyan szabály, mely miatt nem győzhet soha az ember, de ez a szabály
hivatalosan nem is létezik, a történet fő mozgatója.
A szerző saját háborús élményeiből (bombázó hadnagyként
hatvan bevetésen vett rész Olaszország fölött) merítkező regénye megújította a
háborús regényt, hiszen nem a háború szörnyűségeiről, a hadászati mozgásokról,
a katonák szenvedéseinek naturalisztikus bemutatásával foglalkozik, hanem a
háború önmagába visszatérő esztelenségéről szól. Joseph Heller keserű, groteszk
alkotása sokkal érdekesebb képet fest a háborúról, illetve a háború emberekre
gyakorolt hatásáról, mint ahogy azt megszokhattuk.
A szatíra felkeltette a filmesek érdeklődését, aminek
eredményeként 1970-ben nagysikerű film készült belőle.
Tolnai Gáborné
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése