Helytörténeti kalandozások 22.

Farsangzáró: Régi győri farsangi bálok

A farsang időszaka évről évre változó időtartamú, a január 6-iki vízkereszttől a húsvét előtti 40 napig tartó nagyböjt kezdetéig, azaz hamvazószerdáig nyúlik. A tél lezárásaként a tavaszt várva, a mezőgazdasági munkák átmeneti szünetelését hagyományosan társas összejövetelekkel, mulatságokkal, bálokkal ünnepelték, és ez volt a párválasztás időszaka is.

A Magyar Néprajzi Lexikon szócikke szerint: „A farsang bajor-osztrák jövevényszó: a ’vaschang’-ból származik. Első írásos jelentkezését 1283-ból bajor-osztrák adatokból ismerjük. Mo.-on a farsang kialakulása a középkorra tehető, elsősorban német hatás eredményeként. Elterjedése valószínűleg három fő területen történt: a királyi udvarban, a városi polgárság és a falusi lakosság körében. A királyi udvarban jelentős volt az itáliai hatás, míg a másik két szinten német hatással kell számolni. Ezt az is bizonyítja, hogy a karnevál – amely olasz jövevényszó –, bár számos európai nyelvben megtalálható, nálunk a farsangra nem honosodott meg.”

Részlet a Garabonciás győri élclap 1924. január 13-iki számából:

A báli mulatságokban minden népréteg részt vett, a társadalmi élet egyik fontos eseménye volt. Különösen az eladósorba kerülő lányok és a nősülni szándékozó fiatalemberek várták nagy lelkesedéssel ezt az időszakot. Erről a már említett Garabonciáscímű helyi lapunk 1884-es számában találunk érdekes körképet. A farsang egész ideje alatt egymást érték a bálok, melyeket többnyire különböző egyesületek, szervezetek rendeztek vendéglőkben, éttermekben.

A bálokról a tervezett időpontok, a jegyvásárlás, majd a hangulatról és jelenlévőkről a helyi sajtóban rendszeresen jelentek meg hosszabb-rövidebb írások, hírek. A következő részletek a reformkor végi győri farsangokról adnak hírt, a Hazánk lapjain az 1847 és 1848 évének január havában jelentek meg:

Az álarcos bálok a télbúcsúztató alakoskodások része, egész Európa-szerte tartották őket. Magyarországon az első írásos bizonyíték az álarcos bálok szabadossága miatti tiltásról maradt fenn Debrecenből. Természetesen Győrött is végig szerveztek a farsangi időszakban álarcosbálos mulatságokat.

A Hazánk 1847-es álarcosbáli tudósítása:

A Győri Közlöny 1874-es hirdetése (január 8., 3. szám):

Fotó az 1942-es jégbálról:

Fénykép a győri álarcosbálról Komondi Miklós gyűjteményéből:

A helyi sajtó a farsangi bálok időpontjait rendszeresen közölte. A farsangi naptári hírekből lehetett tájékozódni a bálok napjáról, szervező társaságáról és a helyszínről.

Farsangi naptárrészlet 1894-ből (Győri Közlöny, 1894. január 8., 6. szám):

Farsangi naptár 1934-ből (Győri Hírlap, 1934. 24. szám, január 31.):

A legnépszerűbb bálhelyszínek: a Lloyd, a Nádor (Palatinus) Szálló, Vigadó, de rendeztek farsangi táncmulatságot szinte minden szállodában, vendéglőben, így a Fehér Hajó Szállóban, Arany Bárány Fogadóban, de a Győrszigeti Fürdőház vendéglőjében, vagy Fleischmann Zsigmond vendéglőjében is.

A Korcsolyázó Egylet például a Jégpályára hirdette meg bálját 1895. február 10-ére. Az alábbi kép már az 1942-es farsangi jégkorcsolyázó bálról készült:

A bálok bevételeit általában jótékony célra fordították. Sokszor tartottak belépőjegyek bevételeinek kiegészítéséül tárgyak kisorsolását, tombolát. A báli szezonra készülődés már farsang előtt megkezdődött, és anyagilag nem kis terhet jelentett. A bálozási szertartás része volt a meghívó, a táncrend, az ünnepélyes ill. alkalomhoz illő megjelenés.

1889-ben anyagilag nem voltak túl fényesek a farsangi bevételek, mint láthatjuk a Győri Közlöny 1889. márc. 7-én megjelent, 33. számában:

1924-ben az alábbi statisztikai adatok jelentek meg a farsangi bálok számáról, adóbevételéről, hasznáról:

1895-ben 30, 1896-ban 27, 1897-ben újra 30 bált tartottak Győrött a farsangi szezonban a Győri Közlöny hírei, farsangi naptárjai szerint. A bálok sikerét az is jelezte, hogy a nyitó táncot hány pár táncolta.

Ez a híradás a jogászbálról a Győri Híradó az 1885-ös év 2. számában jelent meg, melyben 40 pár táncolt:

A belépődíjas bálokra általában meghívóval lehetett eljönni:

A táncrend szinte egy kisebb műtárgyszerű könyvecske volt, amelybe a résztvevő hölgy, úr az adott tánchoz odaígért táncosa nevét jegyezte fel. Használata a 19. század elején jelent meg hazánkban. A különböző bálok szervezői egyedi, csak arra az alkalomra készített táncrendjei ötletességükkel is kitűntek: változatos alakúak, anyagúak (velúr, papír, selyem, stb.) lehettek. 

A szünet előtti és utáni táncok (általában 7-8 típusú előtte és utána) sorrendjét a főszervező határozta meg, természetesen a kordivatot követve (Komondi Miklós gyűjteményéből).

A farsangi időszak alatt sokféle bált tartottak. Szerveződhettek korosztályok számára is (pl. iskolai bál), valamint a különféle egyesületek, sportegyletek is megrendezték vidám mulatságukat (Komondi Miklós gyűjteménye, Dobos foto, 1936. febr. 22. DAC Bál).

A táncos összejövetelek lehettek foglalkozások szerintiek, mint például jogászbál, nyomdászbál, tűzoltóbál, cselédbál, stb.

Egy 1936-os farsangi báli fénykép Komondi Miklós gyűjteményéből:

1938-as farsangi báli fénykép Komondi Miklós gyűjteményéből:

A bálokon a táncos mulatságot rövidebb-hosszabb kulturális programok (ének, zene, színműrészlet) előzte meg (Meghívó Komondi Miklós gyűjteményéből).

1936-os farsangi báli fénykép Komondi Miklós gyűjteményéből:

A báli szezon végét a húshagyó kedd és a hamvazószerda jelentette. Ezek a búcsúszavak az 1885-ös és az 1923-as győri Garabonciásban jelentek meg:

Néhány bálbúcsúztató rigmus:

1903-as levelezőlap Komondi Miklós gyűjteményéből:

Némáné Kovács Éva

Felhasznált irodalom: Tánczrendek. Bp.: Tandem Grafikai Stúdió, 2006. 159 p. (Anno)