Mark Haddon 2003-ben A kutya
különös esete az éjszakában című regényével robbant be a felnőttirodalomba.
A brit regényíró és költő korábban gyerekeknek szóló írásairól és a BBC
tévécsatornának írt gyerekműsorairól volt ismert. A 2006-ban írt Valami baj van című regénye második
nagykönyv próbálkozása, bár azt hiszem, a próbálkozás kifejezés immár sértő a
tehetségére nézve. Hiszen 2003-ban és 2004-ben két rangos brit elismerést is
elnyert első regényével.
A Valami baj van kitűnően olvasmányos regény. Úgy stílusában, mint
mondanivalójában. Haddon egy mai, többgenerációs családot kap széjjel, bont
személyekre, és azt vizsgálja, az egyéni problémák hogyan képesek befolyásolni
a családtagok egymáshoz való viszonyait. A mai társadalom annyira
differenciált, hogy egy családon belül is százféle motiváció, attitűd
érvényesül, tényleges karakterisztikát adva a különböző személyiségeknek. Ezért
nehéz sokszor megtalálni azt az ideális összhangot, amely nélkül nincsen
egészséges kapcsolatrendszer.
A regény úgy kezdődik, hogy
valami baj van. Mármint először George-dzsal, a nemrég nyugdíjba vonult
családfővel, de aztán sorra ütköznek ki a többi családtag problémái is. A
feleség hűtlen, szerelmes George egykori kollégájába. A felnőtt fiúgyermek
homoszexuális kapcsolatában az elkötelezettség és a szabadság
összeegyeztethetetlen középútjára vágyik. A felnőtt lánygyermek, egy válással a
háta mögött újabb házasságra készül. Az unoka őrlődik a vér szerinti apa és a
leendő mostohaapa között. És akinek mindezeket a széthulló családtagokat illene
összefognia, George, hát ő meghalni készül. Depressziója, hipochondriája,
idegösszeomlása persze fizikailag nem megalapozott, inkább a nyugdíjas létbe
csöppenéssel magyarázható, mindenesetre nagyon erőteljesen jelentkezik nála.
Vajon van-e visszaút, összeáll-e még újra szeretetben a család?
Mark Haddon szemléletesen, átélhetően ír. Minden egyes karakterével
azonosulni tudunk, esendőségük ellenére is szurkolunk nekik. Néha-néha a
csúcspontokon ugyan átlépünk a teljes abszurdum földjére, de valljuk be, az
ilyesmi a való életben is benne van a pakliban. És időnként remekül ki is
húzzuk belőle. A Valami baj van
egyszerre családregény, szociográfiai áskálódás, a mai életfelfogás kendőzetlen
tükre. Pozitív benne a gyógyulni vágyás, a NEM helyett az IGEN felé terelés, a
„csakis rajtunk áll minden” reménye. Ezért jó olvasni, és ezért jó
elgondolkodni rajta. George családja akár mi is lehetnénk. Vagy talán vagyunk
is.
Szilvási Krisztián
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése