Lenn színes és kacér köntösbe bújva
gáláns regények és pikáns novellák,
ledér kaland, szívek szerelmi búja,
Boccaccio és Schnitzler némán nevet ránk.
A másik polcon díszes költemények,
arany szegéllyel és fehér selyemben,
bánatos álmok és édes remények,
álmok, melyek régen megcsaltak engem!
Fönn barna, szürke és vastag kötetben
Kant, Spencer, Nietzsche vár hiába engem.
Igazság? Csak az élet az igaz!
Nincs itten bölcseség és nincs vigasz!
A kályhában a szén gyönyörrel ég,
s én olvasom Hamlet történetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése