Filmkritika

Béke, szerelem és félreértés - Peace, Love and Misunderstanding

1 perces filmkritika

2011, amerikai, 96 perc

rendező: Bruce Beresford

forgatókönyvíró: Christina Mengert, Joseph Muszynski

szereplők: Catherine Keener, Nat Wolff, Elizabeth Olsen, Jeffrey Dean Morgan , Kyle MacLachlan, Jane Fonda, Chace Crawford, Ann Osmond, Joseph Dunn

A veterán Bruce Beresford egyaránt csapott le már az asztalra emlékezetes filmeket (Miss Daisy sofőrje, A csend fogságában, Láger az édenkertben), valamint könnyebben feledhető darabokat is, mindenesetre rendezéseinek színvonala sosem megy a jóleső átlag alá. Ez pedig manapság nagy szó, mindenféle malícia és irónia nélkül. Az persze más kérdés, hogy talán sosem tartozott a nézői szempontból mainstream rendezők közé, így például a Béke, szerelem és félreértés sem robbant (kicsit sem) a mozikban. Pedig igazán mennyire jólesett! Elmenekülni a hétköznapok betonjából a mindennapok zöldjébe (néha átvitt értelemben is...) úgy, hogy őszinte, nyílt lelkű rácsodálkozással döbbenhessünk rá: élünk! Látunk, ízlelünk, szagolunk, hallunk, tapintunk, kapcsolatba lépünk, szeretünk. Ahogyan azt kell, vagy legalábbis többnyire kellene. Nem félünk annak lenni, amelynek létrejöttünk, olyan kulisszákkal, amelyeket mi diktálunk pillanatnyi érzés- és lelkivilágunk befolyásolásával. Teljesen rokonszenvezünk az illő (mint szakmailag helyénvaló, s mint érzelmileg odaillő) szereplőgárda fellépésével Beresford filmjében, amely a csendesen érzékrobbantó Woodstock-ban egyszer volt, ám máig ható szellemiséggel garázdálkodik. A színekké transzformált érzések, motivációk, akaratok és hitek bizsergése akupunktúrás szúrásokkal találja meg a nézők érzékeny (nem sebezhető, hanem gyógyító) pontjait. Egyet sajnálok csupán: a tévé akkor is áthághatatlan műtárgy marad, ha dundi képcső helyett lapos ledeken át tekintek egy olyan világba, ahová gondolkodás nélkül bele- és elbújnék. Igazán mehetnék, nem lehetne valahogy mégis?