Helytörténeti kalandozások 125.

Goldmark Károly éjszakája a győri evangélikus templomban

A Bécsi kapu térről a Petőfi hídon átérve Győr Újvárosnak nevezett városrészébe érkezünk. Az északra nyúló Petőfi téren találjuk az Evangélikus Egyházközség és Püspökség hatalmas, egyemeletes, 1824-ben klasszicista stílusban emelt tömbjét. Vörösmárvány kapuján belépve, udvarán az 1785-ben épült, copf stílusú, torony nélküli evangélikus templomra találunk.

Petz Lajos Győr zenei életéről szóló könyvében olvasható, hogy az ágostai evangélikus gyülekezet első karnagya Zathureczky Sámuel volt. Utóda 1836 és 1859 között Schmidt Ede lett. Amikor 1848-ban a fiatal Goldmark Károly a soproni színház koncertmestereként a társulattal hosszabb vendégszereplésre Győrbe jött, jó barátságba került a konvent épületében lakó Schmidt családdal. Emlékek életemből című könyvében erről így emlékezett meg:

„Győri tartózkodásom egész ideje során otthonos voltam az evangélikus templom kántorának házában. A Schmidt család tagjai kedves emberek voltak, a fiú derék hegedűs, a bájos leány, Paulina pedig jeles zongorista. Majdnem minden nap muzsikáltunk; a fiúhoz szívélyes barátság fűzött, a leányhoz csendes vonzódás.”

1849. június 28-án, a győri csata napján Goldmark kíváncsiságból kiment a csatatérre, de csaknem rajtavesztett, a zűrzavarban alig tudott visszakeveredni a városba. Aggódott a Schmidt családért, mert a plébánia az osztrák ágyúk lővonalába esett, ezért odament, hogy megnézze, mi van velük.

Mielőtt ismét átadjuk a szót Goldmarknak, egy megjegyzés: akkoriban, a folyószabályozás előtt a Rábca a plébánia másik oldalán folyt, ott, ahol ma a Bercsényi liget van. Medrét az 1907-es szabályozáskor helyezték át.

„Az evangélikus plébánia, ahol laktak, s amely közvetlenül a Rábca jobb felőli hídja mellett volt, az osztrák ágyúk lőtávolságán belül volt. Meg kellett tudnom, történt-e velük valami baj. Kimentem hát hozzájuk.

A homlokzati rész földszintjén lakott a Schmidt család. Lakásukhoz hosszú folyosón át lehetett eljutni. Belépek és mindenütt katonákat látok. Az anya fogadott, jelt adott, hogy hallgassak; mindenki jól van, de a gyerekek félelem okából lenn a folyóparton, a töltés oldalában vannak. A folyosón két osztrák katona ült – bécsi fiúk –, én melléjük ültem és ártatlanul csevegtünk. Ekkor a folyosó bejáratánál megjelent egy tiszt, kiabál és szitkozódik, hogy az embereinek még nincs boruk; a távolból ott lát engem ülve, és kiabál: „Ki az a legény ott? Mit csinál itt? Egyenruhába öltöztetni, velünk jön!” – és eltűnt.”

Goldmarkot az osztrák katonai parancsnokságra hurcolták, ahol valaki azt mondta rá, hogy szidta a császárt. Már kis híján kiadták az agyonlövetési parancsot, de a hadnagy, aki civilben színész volt, kikérdezte. Goldmark szerencséjére a durva előállítás alatt megviselt ruházata láttatni engedte fekete-sárga nadrágtartóját; az őrnagy, valószínűleg azt gondolva, hogy egy rebellis magyar nem viselne az osztrák nemzeti színekben pompázó nadrágtartót, elbocsátotta. Négy fegyveres katonával kísértette vissza a plébániára, akik közül az egyik – mint útközben kiderült – Goldmark színigazgatójának sógora volt. A visszaemlékezés így folytatódott:

„A plébánián Schmidték örömujjongással fogadtak, már elveszettnek hittek. Az éjszakát valamennyiökkel a templomban töltöttem. A rákövetkező reggel az osztrák katonaságot visszavonták, bevonultak az oroszok, végtelen oszlopokban láttam őket elvonulni. Leginkább katonazenéjük érdekelt, amelyben főleg lágy fafúvóhangszerek, natúrkürtök, fagottok stb. voltak.”

Úgy tűnik, Goldmarkból még ilyen körülmények közepette is kibújt a muzsikus.

Az épületegyüttes ma is az evangélikus egyház tulajdona. Érdekes módon eddig semmilyen forrásban nem találkoztam azzal, hogy kapcsolatba hozták volna Goldmark történetével...

Kocsis Katalin

Felhasznált irodalom:

Jenei Ferenc – Koppány Tibor: Győr. Bp. Képzőművészeti Alap, 1964

Petz Lajos: Győr város zeneélete 1497–1926. Győr, 1930

Goldmark Károly: Emlékek életemből. Bp. Zeneműkiadó, 1980

A fényképeket 2008-ban készítettem.