Érdekességek a megyei könyvtár muzeális gyűjteményéből – 14. rész

Ecker János győri lokálpatrióta polgár kortörténeti naplói az 1847-1850 közötti évekből 1.

A Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér muzeális gyűjteményében az 1850 előtt megjelent könyvek és folyóiratok mellett néhány kéziratos dokumentum is megtalálható, amelyek általában valamiféle helyi vonatkozással rendelkeznek. Hol szerzőjük, hol témájuk kapcsolódik Győrhöz, vagy az egykori Győr, Moson, Sopron vármegyékhez. Műfajukat tekintve egyaránt találunk köztük naplót, kéziratos könyvet, leveleket és levelezőlapokat, sőt még nemesi oklevelet is.

A muzeális gyűjtemény egy-egy érdekesebb kötetét ismertető sorozatunk következő részeként talán a legizgalmasabb kéziratos dokumentumunkat, a győri polgár Ecker János naplóját mutatom be. Ecker János győri vaskereskedő és városi tisztségviselő volt, aki 1823-1852 között vezetett életéről és a győri eseményekről naplót, amelyek mellett ún. színházi naplót is írt az 1841 és 1849 közötti időszakról.

Ecker János 1788. október 6-án született Győrben vagyonos német kereskedőcsalád gyermekeként. Szülei Moson városából települtek át Győrbe, a Győri Katolikus Főgimnázium diákjaként Kisfaludy Károly osztálytársa volt. Német anyanyelvűként azonban jól tudott magyarul és latinul is. 1813. február 9-én vette feleségül Kletzár Annát, egy cseh származású posztógyáros leányát. Ecker édesapja halálát követően édesanyjával együtt vezette vaskereskedésüket, majd szénkereskedéssel is foglalkozott. Emellett számos tisztséget töltött be Győr város közéletében. 1836-ban még a vaskereskedést is eladta, hogy csak a közügyeknek tudjon élni, innentől kezdve még aktívabban vállalt szerepet Győr város irányításában, társadalmi életében.

Közügyek, melyekben Ecker János részt vett, a teljesség igénye nélkül: „várfalakat lebontó bizottság tagja volt, intézte a város világítási, közlekedési ügyeit, szorgalmazta a folyók szabályozását, a hathatós tűzbiztonsági intézkedéseket, és egy népliget kialakítását”. 1820-tól pártolta a város szociális és egészségügyi törekvéseit, színházzal kapcsolatos tisztségeket töltött be. Választmányi tagja volt a Győri Olvasó Társaságnak, a Takarékpénztárnak, a Gőzmalom Részvénytársaságnak. 1836 áprilisában ő ajánlotta, hogy Széchenyi Istvánt Győr város díszpolgára címmel tüntessék ki.

Ecker János művelt, iskolázott személyként „jártas volt az irodalomban, foglalkozott a természettudományokkal is, hozzáértéssel és lelkesedéssel vett részt a város zenei és színházi életében”. Zenerajongóként számos hangszeren játszott, de csellózni szeretett a legjobban, sőt volt egy négyfős társasága is, akikkel rendszeresen együtt zenélt. Kottákat is gyűjtött, igyekezett minden hozzáférhető kottát beszerezni. Sztankovits János győri püspök szintén nagy zenerajongó volt, ő hívott Győrbe híres és jelentős zenészeket, például Liszt Ferencet, Josef Lannert, Johann Strausst, vagy Anton Rubinsteint. Lisztet Ecker látta vendégül győri fellépése alkalmából. A Kazinczy u. 20. alatt található háza a reformkor egyik győri szellemi központja volt. Ménfőn pedig villával rendelkezett.

Ecker János naplóját 1823-ban kezdte el írni, és egészen haláláig, 1852-ig jegyzett fel eseményeket. A napló műfaji meghatározásának megfelelően Ecker naplója is „rendszeresen írt, írója életének, korának eseményeit időrendben tartalmazó feljegyzések sora. Szerkezetét az események esetlegessége határozza meg”. Naplóit németül írta, helyenként azonban magyar szavakat is használt, és olykor-olykor magyar nyelvű eredeti szövegeket is bemásolt naplójába. Sőt az is előfordul, hogy az eredetileg magyar nyelvű dokumentumok német fordításban szerepelnek a naplóban, például az 1848. március 15-éhez kapcsolódó bejegyzésnél a 12 pontot német nyelven közli. Ezekben a naplókban Ecker leírta, „hogyan vélekedtek, hogyan viselkedtek, hogyan reagáltak a sorsdöntő eseményekre Győr akkori lakói, és hogyan látta az eseményeket és magát a várost” a szerző. Naplójában például lejegyezte Győr városának valamennyi ügyes-bajos dolgát, a kisebb és a nagyobb jelentőségű eseményeket ugyanúgy, a város egyházi és világi életét, az elhunytak életrajzát és nekrológját is közölte, és nem utolsósorban leírta a győri családokkal kapcsolatos eseményeket, sőt még a családi pletykákat is. Természetesen ezekben a naplóiban is ejtett szót különböző koncertekről, művészeti eseményekről. Ezek mellett Ecker meteorológiai adatokat, megfigyeléseket is leírt, ezáltal egyike a legrégebbi magyar „meteorológusoknak”. Naponta háromszor feljegyezte a termométer és a barométer állását, az ég állapotát, valamint a csapadék mennyiségét.

Az utókor azonban csak négy év naplójába, az 1847-1850 közötti időszak eseményeibe tekinthet bele. Ugyanis egy feljelentést követően Dorner Ede megyefőnök valamennyi naplót elkoboztatta és megsemmisítette. A négy megmaradt naplót az elkobzás megakadályozása végett Ecker Magdolna nevű lánya a kéményben rejtette el, éppen ezért a kötetek utolsó oldalain láthatóak is a koromnyomok. Természetesen ezek közül a legértékesebb és a legérdekesebb az a két kötet, amelyekben Ecker János az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Győrben zajló eseményeiről is tudósít, amelyekbe kordokumentumokat másolt vagy illesztett be.

Joggal merülhet fel az a kérdés, miért is kellett a többi naplónak megsemmisülnie? Ecker János a történelmi események leírása, az egyes testületekről szóló tudósítások, a színházi előadásokról és az időjárásról szóló beszámolók mellett olykor bizony gunyorosan írt különböző botrányokról, hivatalnokok és elöljárók balfogásairól és családi csúfságokról. Gúnyos stílusának egy példája: „Kottaun Lipót színigazgató és opera-társulatának egy része Győrbe érkezett. Első előadásként a szigeti és révfalui árvízkárosultak javára hangversenyt rendeztek. Másnap Verdi Ernani c. operája volt kitűzve, de a primadonna „műsoron kívül” váratlanul gyermeket hozott a világra, így az előadás elmaradt.”

Dornernél azonban eredendően a naplók politikai vonatkozásai miatt tettek feljelentést. A vádlók arról győzték meg Dornert, hogy a naplók veszélyesek politikai szempontból, azonban igazi indokuk nem ez volt. Nem annyira a naplókban szereplő politikai jelentőségű események, reagálások okozták a feljelentést, hanem a személyes és családi vonatkozások. Ecker ugyanis lejegyezte a győri családok vagyonának eredetét, intim házassági és házasságtörési titkait is, és ezek a családok nem akarták, hogy ezek a kompromittáló tények kiderüljenek.

Természetesen a naplók teljes tartalmát ezen írás keretein belül nem tudom ismertetni, ezért csak néhány fontosabb bejegyzést emelek ki.

Ecker János 1847. évre szóló naplója 420 oldalt tartalmaz. Ebben a naplóban igazolódik, hogy Ecker mennyire értett a zenéhez. 1847. június 9-én érkezett Győrbe a fiatal, mindössze 19 éves Anton Rubinstein (1829-1894) orosz zongoraművész, akiről június 14-i bejegyzésében így írt: „Nagyszerű hangverseny! … Ez a … virtuóz a legvérmesebb várakozásokat is túlszárnyalja. Rubinstein 19 éves és máris mestere a zongorának. Némi szorgalommal és tanulással nemsokára megközelítheti Lisztet, akinek győri szereplése óta egy művésznek sem volt akkora sikere nálunk, mint Rubinsteinnek.” Ecker szavai beigazolódtak. Rubinstein ugyanis „egyike volt azon kevés 19. századi zongoristáknak, akik állták az összehasonlítást Liszttel”. 1858-tól Rubinstein Szentpéterváron lett udvari zongoraművész és az udvari zenekar karmestere, valamint kiváló tanár és zeneszerző is volt. Rubinsteinről az volt az általános vélemény, hogy nála a „mesteri technikai tudás varázslatos kifejezőerővel párosult”.

Az 1848. év naplója 1054 oldalt foglal magában. A március 12-i nemzetközi eseményekről így írt Ecker: „Forradalom Bécsben, Németország több városában tömeges felkelési mozgalmakról érkeznek hírek. A polgárság alkotmányt, sajtószabadságot, esküdtszéket és a tárgyalások nyilvánosságát követeli a kormánytól. Vasárnap, március 12-én a bécsi egyetem tanárai és hallgatói kérvényt nyújtottak be a császárhoz, amelyben sajtószabadságot, felelős kormányt követeltek. Másnap, hétfőn a bécsi polgárság is megmozdult… hasonló tartalmú követelést terjesztett elő…”. Március 15-i bejegyzésében Ecker tudósít a győri Fő-téren lezajlott eseményről: „Soha életemben nem láttam még ezen a téren ekkora embertömeget! A Fő-tér, a Király-utca, a Karmeliták-tere, a Fehérvári-út zsúfolva volt emberekkel, férfiakkal, nőkkel, gyermekekkel, polgárokkal, koldusokkal, honoráciorokkal…”. Ecker a tömeget 8-10 ezer fősnek tippelte. Szintén Ecker Jánostól tudjuk, hogy a győri színházban 1848. március 15-én a Négy Haimonfi című operát játszották. Az első szünetben a zenekar a Hunyadi-indulót játszotta el, „melynek különösen utolsó refrénjét nagy lelkesedéssel énekelte a publikum is, de Metternichre alkalmazott szöveggel”. Metternichet tekintették ugyanis az elnyomás megtestesítőjének, a bécsi forradalom kitörésekor még a lemondását is kikényszeríttették. Mind az átírt dalszöveg, mind az ábrázolás ezt a gyűlöletet tanúsítja.

Erkel Hunyadi László című operájának eredeti szövege:

„Meghalt a cselszövő,

eltűnt a rút viszály,

éljen soká a hon,

éljen László király!”

A győri színházban elhangzott átírt változat:

„Eltűnt már a cselszövő

Nincs többé viszály

Éljen soká Ferdinándunk

Éljen a jó király!”

Ecker március 17-i bejegyzésében szerepel a 12 pont német nyelven. Ferenc József 1848. december 2-án váltotta a trónon nagybátyját, Ferdinándot. Ecker erről az eseményről így írt december 7-én: „Ezekben a napokban jelent meg a Wiener Zeitungban Ferdinánd császár manifesztuma, melyben lemond az osztrák trónról, unokaöccse, a 18 éves Ferenc József javára, aki a császár testvérének, Ferenc Károly főhercegnek a fia. … Ferenc József nem lehet magyar király anélkül, hogy meg ne koronáztassa magát s le ne tegye az esküt az alkotmányra. Vagy fegyverrel akarja meghódítani az országot s osztrák tartományi rangra lesüllyeszteni?”

 Az 1849. évről szóló kötet 1067 oldal. Ecker leírása tudósít arról, hogy 1849 júniusának végén Győrben nagy izgalmat okozott, hogy „Különféle hírek keringenek városszerte. Azt mondják, az osztrákok Csornánál jelentős erőkkel elindultak Győr felé és Marczaltőnél átkeltek a Rábán. A Csallóközben is általános támadást készítenek elő. Déli 12 órakor riadó. Az összes fegyvernemek kivonulnak, részben a révfalui hídon át, részben Abda felé. … A két Duna-kaput minden rendelkezésre álló eszközzel eltorlaszolják. A Duna-bástyára ágyukat és … vontatnak fel Révfalu felé irányítva. Az ágyukhoz tartozó lovakat és a lőszeres kocsikat a Duna-utcában helyezték el. A piactéren 3 hadosztály huszárt, 1 zászlóalj utászt és 1 zászlóalj vadászt állítottak fel megfelelő tüzérséggel. Este 6 órakor a VII. hadtest legnagyobb része visszatért városunkba.”

Október 7-én Ecker így írt: „Hergeszell Antal ma azt a hírt kapta Pestről, hogy gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt az osztrákok halálra ítélték, és tegnap ki akarták végezni. Batthyány azonban egy késsel olyan súlyos sebeket ejtett magán, hogy a kivégzést el kellett halasztani. Hergeszell Antal erre a hírre irtózatos káromkodásban tört ki. Kijelentette, hogy ezt az ítéletet élete végéig nem bocsátja meg az átkozott Habsburg dinasztiának. Halálos ágyán is, utolsó leheletéig arra ösztönzi gyermekeit, hogy bosszulják meg e gaz ítéletet.” Október 12-én számolt be Ecker Batthyány Lajos kivégzéséről: „Gróf Batthyány Lajost Pesten agyonlőtték. Ugyanakkor Aradon kivégezték a szabadságharc tizenhárom vezető egyéniségét. Pesten naponta megismétlődnek ezek a tragikus esetek”, és felsorolja az Aradon kivégzett tábornokokat is.

Az 1850. évről szóló napló töredékes, 278 oldalt tartalmaz, és az október 15-i bejegyzéssel ér véget. Ebből a naplóból derül ki az is, hogy a forradalom és szabadságharc emléke nem tűnt csak úgy el az emberek emlékezetéből a véres megtorlást követően.

Ezt tanúsítja ennek az évnek a május 26-i bejegyzése: „IX. Pius pápa körmenet tartását rendelte el Magyarországon, hogy a nép bűneit megbánhassa és lelkiismeretét megtisztítsa. A mai győri körmeneten az iskolásokon kívül alig 200 férfi és 400 nő vett részt. A falvakban hasonlóan csekély a vallásos buzgalom. A nép ugyanis azt hiszi, hogy Ferenc József császárért tartják a körmeneteket. Erről pedig hallani sem akarnak, mert attól tartanak, hogy Kossuth segítségével megszabadulva a tizedtől s a robottól, a császár ezeket újra vissza óhajtja állítani.”

Ecker János német nyelvű naplói igazi kortörténeti dokumentumok, „alapvető helytörténeti forrásműnek” számítanak. Ecker stílusa „eleven, színes, sokszor igen cinikus és eredeti, mindig jól folyó német stílusában. Nem retten vissza drasztikus kifejezésektől, ha tárgya úgy kívánja; a régi győri német tájszólás használatától sem irtózik”.

Annak ellenére, hogy német anyanyelvűként naplóit németül írta, Ecker magát magyarnak, Ungar-nak tartotta. Érdekelődött a magyarság, a magyar szellemi mozgalmak iránt, azonban az erőszakos magyarosítást nem kedvelte. Igazi lokálpatrióta volt, aki tettekkel bizonyította elkötelezettségét városa iránt. A megsemmisült naplók pótolhatatlan veszteséget jelentenek az utókor számára, és Ecker halála után pár évvel „már a kortársak is úgy vélekedtek”, hogy óriási kárt jelentett a naplók megsemmisítése.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom:

Győri életrajzi lexikon, Új magyar életrajzi lexikon, Magyar nagylexikon, Brockhaus Riemann zenei lexikon vonatkozó szócikkei; Győr 1847-1850-ben, ahogyan egy lokálpatrióta látta: szemelvények Ecker János kéziratos naplójából szerk. Pernesz Gyula, ford. Bay Ferenc. Győr, Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár, 1973; Lám Frigyes: Egy győri polgár a reformkorszakban. Győr, Győri Hírlap Könyvnyomdája, 1928; http://www.zti.hu/erkel/Hunyadi_Libr_HU_EN.pdf