Érdekességek a megyei könyvtár muzeális gyűjteményéből – 8. rész

Az egészségről közérthetően a 18. század végén

Napjainkban különösen népszerűek a betegségmegelőzéssel, az egészséges életmóddal és táplálkozással, valamint a különböző betegségekkel közérthetően foglalkozó könyvek. Az interneten is számos olyan egészségportál és ismeretterjesztő oldal található, ahol az érdeklődők akár még orvosi tanácsokat is kérhetnek. Mindezek előzménye azonban – talán meglepő módon – a 18. századra tehető.

Ugyanis ebben a században ismerték fel azt, hogy nem elegendőek az orvoslással foglalkozók számára írt tudományos szakkönyvek, hanem szükség van olyan írásokra is, amelyek segítségével az egyszerű állampolgárokat tudják tanítani „az egészség megőrzésére, a járványok terjedése elleni védekezés lehetséges módjaira, a kisebb betegségek egyszerű, nem ártalmas szerekkel való gyógyítására”.

Magyarországon a 18. században kezdtek megjelentetni magyar nyelvű egészségneveléssel foglalkozó munkákat, amelyek az orvostudomány számos területét felölelték. Ennek megfelelően egyaránt kiadtak ún. bábakönyveket és szüléssel kapcsolatos tanácsadókat, gyermekgyógyászati, gyermekápolási köteteket, kirurgusoknak, azaz sebészeknek szóló kézikönyveket, különböző fertőző betegségekről, járványokról szóló munkákat, valamint orvosi topográfiákat és különböző gyógyvizekről szóló műveket.

Azonban nem hiányozhattak a kínálatból az egészséges életmóddal foglalkozó kötetek sem. A 18. században nagy számban jelentek meg, és különösen nagy népszerűségnek örvendtek a „közhasznú egészségügyi tanácsokat” tartalmazó ún. dietétikai könyvek. Ebben a korban a diéta, dietétika kifejezést a szerzők a mainál jóval bővebb értelemben használták. A diéta kifejezés eredetileg életmódot és életrendet jelentett, később életrend és étrend jelentéssel egyaránt bírt. A 18. századi dietétikai munkák ennek megfelelően a helyes életvitel szabályairól, az egészséges életmódról, az egészség megtartását biztosító életvitel szabályairól ugyanúgy szóltak, mint a helyes táplálkozásról. Ezek a könyvek nem tudományos nyelven, hanem egyszerű nyelvezettel íródtak.

A kor orvosai – olykor tudományos munkásságuk mellett – papírra vetették a hétköznapi embereknek szánt egészségügyi tanácsaikat is. Így tett a pesti egyetemen orvosi oklevelet szerző Kiss József (1756-1830) is, aki 1790-től, 34 éven át Széchényi Ferenc alkalmazásában nagycenki uradalmi orvosként működött. Első orvosi műve tudományos szakkönyv volt, amely 1791-ben Bécsben jelent meg Az érvágónak patholgiája címmel, amelyet „magyar köpülyöző borbélyok használatára írt”.

 1794-ben Sopronban Siess Klára adta ki egészségnevelési katekizmusát, azaz kérdés és felelet formájában írt dietétikai tankönyvét Egésséget tárgyazó katechismus a köznépnek és az oskolába járó gyermekeknek számára, hogy tudhassák egésségjeket betsülni és őrizni címmel.

Kiss József ezt a művét egyértelműen nem orvosi szakkönyvnek, hanem elsősorban az iskolai oktatásban használandó tankönyvnek szánta, amelyet azonban a köznép is haszonnal forgathatott. Kiss számára mintaként egy német nyelvű egészségügyi katekizmus szolgált, de műve nem egyszerű fordítás, hanem önálló munka.

Az 1794-ben megjelent mű két nagy részből áll. Az első rész első fejezetében a szerző általában beszél az egészség fontosságáról, amelyről például így ír: „Nagy kincs tehát az egészség? Ez a valóságos kincse az embernek... Enélkül csak nyomorúság, unalom, teher a világi élet”. Könyvének célját pedig Kiss így fogalmazza meg: „Hasznos könyvecske tehát az Egésséget tárgyazó katechismus? Igen hasznos, mert könnyen megtanulhatjuk belőle, mi lehet ártalmára vagy kárára egészségünknek”.

A második fejezetben Kiss az egészségre káros tényezőkről értekezik: a levegőről, az ételről, az italokról, az alvásról, a mozgásról, az indulatokról és a ruházatról. A mozgás fontosságáról például ezt írja: „Mi hasznot hoz a testi gyakorlás az egészségre? A testi-gyakorlás által erősödik az egész test; segíttetik az étel-emésztés, jó vér készül. Minden munkái a testnek helyesen folynak”.

A harmadik fejezetben Kiss a gyermekek egészségét fenyegető okokról, a gyermekgondozásról és -nevelésről ír, sőt 11 kérdés-feleletet szán az iskolák állapotának, például milyen sűrűn kell takarítani az iskolában, milyen legyen a hőmérséklet, szükséges-e a diákok részére a testmozgás, mi árt a tanuló egészségének, és mi gátolja az előmenetelét.

A második részben Kiss József általában beszél a betegségről, valamint szót ejt az orvosokról is. „Mit tesz tehát az okos ember, hogy ha beteg, vagy más valaki beteg házánál? Tudós orvost hív, és arra bízza magát.” „Hol kell az orvosságokat vennünk? Az patikákban. Melyek a doktoroknak szorgalmatos gondviselések alatt vannak, hogy mindég jó, és tisztán készült orvosságai legyenek a patikáriusnak.”

A második fejezetben a szerző a betegek ápolásáról és a különböző betegségben szenvedők magatartásáról értekezik. „Miképpen kell a betegekkel bánnunk? Szép, és kellemetes móddal; mert ők szegények a’ fájdalomtól szorongattatván, mindentől nagyon meg-illetődnek.”

A harmadik fejezetben a konkrét betegségek kapcsán felmerülő problémák megoldására ad jó tanácsokat a szerző. Így többek között szó esik adott településen felbukkanó járványokról, a fertőző betegségekről, a himlőről, a veres himlőről, ezek kiirtásáról, a vérhasról, a fagyos végtagokról, a mérgekről, a veszett kutya harapásáról, a mennydörgésről és a vízbe fulladt emberekről.

A második, jelentősen kibővített kiadás 1796-ban szintén Sopronban jelent meg Siess Klára kiadásában Egésséget tárgyazó katechismus vagy-is Kérdésekbe, és feleletekbe foglalt oktatás miképpen kellessék az egésséget betsülni, és őrizni, derék, ’s egésséges gyermekeket nevelni, a’ betegekkel okosan bánni, és némelly közönségesebb betegségekben főképpen a’ hirtelen-való veszedelmekben magán segíteni címmel. A bővítés célja nem titkoltan az volt, hogy a diákok mellett a felnőtteknek is hasznos tanácsokat adjon a szerző. Az első kiadás még 138 oldalon jelent meg 409 kérdéssel és válasszal, míg a második kiadás már 234 oldalt tartalmaz, 544 kérdéssel és válasszal.

Az 1796-ban kiadott művének bevezetésében Kiss ír az emberi élet fontosságáról, az egészség megbecsüléséről, az első részben pedig, az első kiadáshoz hasonlóan azokról az okokról, amelyek az emberek egészségét ronthatják.

A második részben a szerző „a gyermekek gondozásával, testi-lelki-szellemi nevelésükkel foglalkozik a születéstől fogva”. Ezen belül külön szakaszban tárgyalja a kisdedekkel való bánásmódot, valamint a gyermekek testi nevelését is. Pl.: „Szükséges-e tehát, hogy a gyermek-nevelésben a testgyakorlásra különösen figyelmezzünk? Igen-is. Nem-csak nem kell a gyermekeknek megtiltani a játszást: hanem oly játékokat – is kellene nekik kigondolni, mellyek amellett, hogy mulattatják őket, különösen tökéletesítik a testüket.”

A harmadik részben a szerző általános tanácsokat ad a betegekről, az orvosokról, az orvosságokról, a betegek ápolásáról és a betegségben szenvedők viselkedéséről. Továbbá ír a legelterjedtebb fertőző betegségekkel (pestis, himlő, vérhas… stb.) kapcsolatos fontos tennivalókról (például az elsősegély nyújtásának módjáról, a veszett kutya marása, mérges csípések, mérgezések, égési sérülés, törések, zúzódások, eszméletvesztések, nagy vérzések, és egyéb rosszullétek esetén szükséges teendőkről). Hosszabban ismerteti Kiss, hogy mit kell tenni „a holtaknak látszókkal, hiszen a halottkémlelés kötelező bevezetéséig igen sok elrettentő eset történt ezen a téren…”

Ahogy már említettem, a második kiadás több kérdés-feleletet tartalmaz, mint az első. Különösen megnövekedett a számuk a gyermekgondozásról és az egyes betegségekről szóló részekben. A kötetek például Széchényi Ferenc gyermekei számára tankönyvül is szolgáltak, mivel ebből tanulták „az egészségtant, a testgyakorlást és a tisztaság szeretetét”.

Kiss egészségügyi katekizmusának népszerűségét jelzi az is, hogy 1797-ben, a szerzőség feltüntetése nélkül, Kolozsvárott jelent meg a harmadik, rövidített kiadása.

Kiss József későbbi orvosi szakmunkái is megjelentek nyomtatásban. 1799-ben Sopronban németül és magyarul is kiadták Emlékeztetés a himlő-beoltásának hasznára… című írását. Utolsó szakmunkái pedig 1816-ban Pesten jelentek meg A Fertő tavának geographiai, historiai és természeti leírása 1797-ben, valamint A Fertő tava vizének és orvosi tulajdonságainak fürdő gyanánt leírása címmel.

Kiss József 1824-ben vonult nyugalomba, betegsége miatt családjával együtt Triesztbe költözött, ahol 1830-ban hunyt el.

Ősze Mária

Források: Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon; Szállási Árpád: Széchényi Ferenc gróf (1754-1820) udvari orvosai, Kis József (1765-1830); Magyar művelődéstörténeti lexikon, Magyar nagylexikon, Új magyar életrajzi lexikon vonatkozó szócikkei.