Helytörténeti kalandozások 88.

A Tulipános iskola

Győr Révfalu városrészének jellegzetes épülete a szecesszió népies irányzatában megépített Tulipános Általános Iskola, melyet 1911-ben adtak át (a színezett, 1910-es évekből származó képeslap közepén az iskola épülete fehéren világít).

Révfalu mint önálló község 1905. január 1-jétől csatlakozott Győr városához, és annak V. kerülete lett. A falusias jellegű településrészen egyre több ház épült, a lakosság növekedésével új iskola vált szükségessé.

A magyar Vallás és Közoktatási Minisztérium hirdette meg állami elemi iskolai építési programját, melyre Győr 1907-ben terjesztette fel építési terveit. A tervezést a minisztérium végeztette. A fennmaradt tervrajzokon nem szerepel az építész neve, de a szakértők Lechner Ödön iskolájának stílusjegyeit vélik felfedezni az épületen, ezek alapján Lechner Jenőt tartják a tervezőnek, mások Pártos Gyulát. A győri sajtóban viszont Kádár Jenő okleveles építésznek tulajdonították a tervek készítését.

A leendő iskola helyét 1908-ban jelölték ki. Az L alakú, egyemeletes iskolaépület mellé Kádár Jenő győri mérnök egy földszintes épületet is tervezett, melyben a háromszobás igazgatói- és az egyszobás altiszti lakás kapott helyett. A város a közgyűlési jegyzőkönyv tanúsága szerint 160 000 koronában állapította meg a költségvetést. 1910-ben pályázatot írt ki az építési munkálatok elvégzésére.

Az építő vállalkozó végül Barcza Dániel lett, a vasmunkát a Sándori Nándor és Fia cég, az ácsmunkát a Schlosser Wurda Teréz Utódai cég, a vízvezeték és csatornázó munkákat pedig Hauser György végezhette. A kőfaragó munkákra Réthy Gyula, a bádogozásra Stern Jakab kapott megbízást. Az épületdíszeket a Zsolnay gyár szállította. Az építkezést 1910 novemberében kezdték el, és 1911. augusztus végére már el is készültek vele, bár a kőműves sztrájk miatt a majolika díszek csak később kerültek fel a homlokzatra.

Külsejében és belső kialakításában is igényes, impozáns épület született. A bútorterveket Molnár Jenő fa- és fémipari szaktanár tervei alapján a bútoripari szövetkezet készítette, az épülethez igazodva, „magyaros” stílusban.

A belső térben ma is láthatók a vörös márványból faragott lépcsők, a lépcsőkorlátok kovácsolt díszítésekkel, továbbá a pártázott falburkolat. Kétszárnyú folyosóajtók, szecessziós betétekkel, fúvott, maratott ablakokkal készültek.

A 8 tantermes iskolában szertár, igazgatói iroda és tanító szoba kapott helyet, valamint csatlakozott hozzá a már említett igazgatói és iskolaszolga lakás. Már az átadásról tudósító újságíró is hiányolta azonban a rajztermet, énektermet, kézimunkatermet és a tornatermet.

Az építkezés befejezésekor készülhetett a Komondi Miklós gyűjteményéből származó kép, melyet Winkler Gábor Győr, 1539-1939. című könyvében közöltek:

Győri Hírlap, 1911. szeptember 16.:

A kertek közé épült új iskolát nehezen tudták a tanulók megközelíteni, hiszen az új utca kialakítása, feltöltése csak az átadás után történt meg.

Az 1910-es években készíthette Glück József az alábbi felvételt, az iskola épülete az obeliszktől jobbra, még egymagában látható:

Az újonnan átadott iskola az Állami Elemi Népiskola nevet kapta, mely megnyitásakor 400-450 gyermeket fogadott. A lányok és fiúk külön kapubejárót használtak, és külön osztályokban tanultak.

A lányok bejárata 2016-ban:

1914 szeptemberétől, az első világháború kitörése után az elemi iskola csak a földszinten, félnapos beosztásban működött, mivel az emeletet az állami tanítóképző foglalta el, ugyanis a képző intézetét katonai kórházzá alakították át. A háború éveiben az iskola állaga erősen megromlott.

1919-ben, a Tanácsköztársaság idején munkaiskolát, annak keretében iskolafürdőt szerettek volna létrehozni.

Győri Hírlap, 1919. április 6.:

A két világháború között, az 1928-ban átadatott, a Mosoni-Dunán átívelő új vashíd ismét lendületet adott a városrész fejlődésének. Ezekben az években az iskolában továbbra is rendszeres volt a fűtőanyaghiány, gondot okozott a tanulók családjainak pénztelensége. 1941-től az iskolát részben, 1942-től teljes mértékben katonai célokra vették igénybe. A diákok a szigeti iskolában, vagy a bácsai egyházi iskolában folytathatták tanulmányaikat.

A háború végére az iskola nagyon szomorú állapotba került. Rossz volt a tető, hiányoztak az ablakok és az iskolapadok. 1945 októberében csak két tantermet használhattak tanításra, társadalmi munkával, üzemek támogatásával fokozatosan újították fel a helyiségeket.

A következő nagy megpróbáltatást az 1954-es árvíz jelentette, amikor egész Révfalu víz alá került. Az épület nem jelentősen, de a berendezés nagymértékben károsodott. Az árvíz miatt lakás nélkül maradtak egy ideig az első emeleten laktak.

Kép az árvízről:

A következő évtizedek során kisebb karbantartások és átalakítások történtek. 1985 februárjától 1986 augusztusáig az épület teljes felújítása zajlott, egyes vélemények szerint a műemléki szempontokat nem mindenben vették figyelembe a munkálatok során. Többek közt kijavították a tetőszerkezetet, új cserepeket helyeztek fel, felújították a burkolatokat, korszerűsítették a fűtést.

1991-től az iskola nevében is viseli jellegzetes díszítő motívumát, a tulipánt.

Antaliné Hujter Szilvia

Felhasznált irodalom

Fekete Olga: A Tulipános Általános Iskola története. Szülőföldünk honismereti pályázat. Győr, 1996.

Fekete Józsefné: Egy kis iskolatörténet. In: A Tulipános Általános Iskola évkönyve, 1911-2006. Szerk biz. Ragányi Gyula. Győr, 2006. p. 10-12

Kutassy Károly: A Tulipános Általános Iskola évkönyve, 1911-2001. Győr, 2001.

Winkler Gábor: Győr, 1539-1939. Győr, 1998.

Tomaj Ferenc: Győrsziget és Révfalupataház községek Győrhöz csatolásának története. In: Arrabona 12. Győr, 1970. p. 263-283.

A nem jelzett fotók a szerző saját felvételei.