Helytörténeti kalandozások 19.

A győri repülőtér

A rövid életű győri repülőteret a Likócstól délre lévő nagy, sík terepen alakították ki. 1938 előtt a Győrben zajló repülési eseményeket (reklámrepülések, bemutatók) a városhoz közeli réteken, legelőkön valósították meg. Az 1930-as években merült fel először annak igénye, hogy Győrben is létesüljön egy állandóan használható, végleges repülőtér. A helyszín tekintetében több ötlet is felmerült – az abdai rét, a budapesti út melletti terület, a kisbarát-nyúli dombok közötti rész – ám végül az egyre inkább katonai, mint polgári célokat is kiszolgáló „Iparcsatorna” és Hecsepuszta által határolt terület lett a győztes.

A terület kiválasztása után lázas építkezés kezdődött. A kifutópályán kívül itt épült a repülőgépgyár végszereldéje, hangárok, pilótaotthon, állomásépület is. A repülőtér fogadóépülete a korszak németországi Bauhaus építészetének hatását viselte magán köríves, saroktoronyszerű lépcsőházával.

A repülőtér fogadóépülete:

Az ünnepélyes repülőtér avatást 1939. június 4-én tartották egy látványos repülőnappal összekötve, nagy számú győri lakossal. A Győri Nemzeti Hírlap 1939. június 3. számában részletesen írt a lázas előkészületekről: a várható nagy érdeklődés miatt megszervezték a látogatók közlekedését, külön gondolván a gyalogosokra, kerékpárosokra és az autósokra. A nap eseményei között szerepelt modellverseny, sétarepülés és profi pilóták bemutatói.

A Győri Nemzeti Hírlap 1939. június 4-i számában így írt a programról:

Hatalmas tömeg a megnyitón:

A megnyitó napja fényesen sikerült, sokan voltak kíváncsiak a pilótákra, a sétarepülésre:

Győri Nemzeti Hírlap 1939. jún. 6.

A megnyitó sikere után két nappal már illusztris vendégek használták a repülőteret:

A Vagongyárban működő új üzem repülőgépek gyártására rendezkedett be, szoros egységet képezve a repülőtérrel. A cikkben megfogalmazták, hogy minél hamarabb szükség van a repülőtér kiszélesítésére és a környező útvonalak kiépítésére.

Az elkövetkező hónapokban és a II. világháború első éveiben is használatban volt a repülőtér. A Győri Aero Klub képezte itt a vitorlázó és motoros növendékeit, kipróbálhatták a sportrepülés több fajtáját. A Vagongyárban megjavított és az itt épített repülőgépeket is ezen a kifutópályán tesztelték. Az ilyen próbákhoz volt szükség arra, hogy utólag meghosszabbítsák a kifutópályát 1 km-el.

A háborús bombázások idején fő célponttá vált a repülőtér, és 1943. április 13-án az amerikai bombázók a Vagongyárral együtt szinte teljesen elpusztították.

A reptéri szerelde az 1944. április 13-i bombázás után:

A háborús romok eltakarítása után a repülést szerető helyi fiatalok, akik a MADISZ, az OMRE, az MRSZ illetve az MHSZ tagjaiként repültek, hatalmas munkával tették használhatóvá a kiszolgálóépületet és a kifutópályát. Később a MALÉV még működő belföldi légiforgalma használta rövid ideig a létesítményt, a MASZOVLET utasszállító gépei naponta szálltak le és fel a győri repülőtéren. A Növényvédő Szolgálat permetező repülőgépei számára is ez volt a kijelölt felszállóhely.

A repüléstechnika fejlődését azonban már nem tudta követni a repülőtér, az újabb gépek hosszabb fel- és leszállópályát igényeltek, a helyi adottságok miatt a bővítés kivitelezhetetlen volt. A pálya hosszabbítását észak felé a Duna miatt nem lehetett megvalósítani, dél felé pedig a vasútvonal volt az akadály. A háború után már a Vagongyár repülőgépüzeme sem épült újjá, ezt az üzletágat megszüntették, viszont a gyár bővüléséhez kellett a szabadon álló terület.

A felmerült akadályok következtében az egykor szép napokat látott győri „vagongyári” repülőtér 1958-ban megszűnt. Területén több új üzem létesült, melyek postacímükben – Reptéri út – őrzik az egykori repülőtér emlékét. A Győr környéki repülést pedig egy nagyobb területre, Pér mellé telepítették át, ahol korszerű fogadóépülettel együtt ma már nemzetközi utazásra is lehetőséget biztosít.

Lengyel Adrienn

Forrás:

Barla Ferenc: Győr és a repülés; MHSZ, Győr, 1989.

Perger Gyula: A pusztulás képei: Dobos Vilmos felvételei Győr 1944-es bombázásairól; Xántus János Múzeum, Győr, 2010.