Helytörténeti kalandozások 71.

Káptalani zenészek háza

A győri székesegyház muzsikusairól a középkor óta tudunk. A káptalani iskolában laktak, és annak növendékeivel együtt szolgáltatták az egyházi szertartások zenei kíséretét, a különféle ünnepeken, körmeneteken is. (A címlapon Glück József felvétele látható az 1920-as évekből)

A káptalani, más néven a székesegyházi iskolák a papnevelést szolgálták, amelyet a győri püspökök is korán megszerveztek. Az iskola keletkezésének pontos ideje nem ismert, de feltehetőleg a XIII. század elején már működött. 1345-ben említi először okirat az egyik tanítóját.

Bedy Vince A győri székeskáptalan története című könyvéből tudjuk, hogy az iskolaház tágas, de igen szegényes náddal fedett épület lehetett. Ez az épület a várban a mai Káptalandombon állt, a székesegyház déli szomszédságában, az olvasókanonok háza mellett. 1566-ban a török támadás idején Teiffl Kristóf élelmezési főtiszt lefoglalta, és az őrkanonok házával együtt tiszti lakássá, illetve sütőházzá alakította át.

Miután így megszűnt az oktatás, a káptalan a királyhoz írt kérvényében kérte vissza az iskoláját, vagy helyette a Szent István plébániának a városban lévő házát, esetleg a székeskáptalan prépostjának házát, ami a mai Rákóczi Ferenc 1. sz. alatt volt. Utóbbi felújításához anyagi segítséget is kért, amit nem kapott meg, ezért azt egy 1562-es szerződés szerint a város építette fel, azzal a feltétellel, hogy azt 12 évig használja, csak azután adja a káptalan kezére. A káptalan viszont ezt az időt nem várta ki, hanem elcserélte az épületet 1567-ben (más források szerint 1570-ben) a városnak egy félreeső utcájában – a ma Apáca utca 5. sz. alatt – lévő épülettel.

Így a csere után az Apáca utcában rendezték be a székeskáptalan által fenntartott, az egykori Káptalandombon álló Püspökvári otthonából a német katonaság által kiszorított (XVI-XVII. századi) káptalani magyar iskolát.

Az 1567. évi városi telekjegyzőkönyv már név szerint magyar iskolának említi, és a helyét is meghatározza, ahogy az 1617. és 1713. évi városi jegyzőkönyv is.

Borbíró-Valló: Győr város építéstörténetek I. melléklete, amely az 1617-es telekkönyvnek megfelelő állapotokat mutatja:

Borbíró-Valló: Győr város építéstörténete című kötetének II. melléklete, az 1703-as telekkönyvi állapotoknak megfelelően készített térkép részlete:

1743-ban Mária Terézia rendelete alapján a város szabad királyi városi rangot kapott. Ez a tény a székesegyház zenészeit is érintette, mert a káptalani iskola az új helyzetben a város területére esett, aminek jogi helyzetét is rendezni kellett. Bárdos Kornél Győr zenéje a 17-18. században című könyvéből tudjuk azt, hogy a káptalan és a város megkezdi a tárgyalásokat, és a végső szerződésben, melyet 1743. január 30-án a bécsi kancellárián kötöttek meg, ez áll: „Mivel a város szabad királyi város lesz, a plébánia kegyúri joga átszáll a városra, vele együtt az a jog is, hogy javasoljon egyet a kanonokok közül a káptalannak és a püspöknek plébánosi kinevezésre, és ennek eltartásáról is gondoskodik… A belvárosban lévő iskolaház, mivel ez alapítványi épület, továbbra is a káptalan tulajdona marad, mint eddig is felhasználva lakásul az iskola rektorának és a zenészeknek. A közvetlen előbbiek értelmében azonban mentes marad minden tehertől, az említett alapítvány javaiból tartja fenn, a templomnak szolgáló zenészeknek és a tanítóknak a fizetést is ő adja, a szükséges fenntartás költségeiről is a város hozzájárulása nélkül gondoskodik.”

Szintén a már említett írásból ismerjük, hogy milyen volt a lakásuk a zenészeknek a káptalani iskolában. „A káptalani iskola leírása. A felső emeleten a succentornak (karnagynak) valamikor két szobája, konyhája, padlásrésze volt kamra nélkül. Most, mint orgonista egyúttal két szobában lakik, van konyhája, kamrája és padlásrésze. – Lakner János másodhegedűsnek egy szobája, konyhája tűzhellyel (kemencével?), padlásrésze és kamrája van. Unterberger Ernő tenoristának ugyanez. Purska Jánosnak egy kisebb szobája, konyhája…”

Zichy Ferenc püspök az 1767-es vizitációjában részletesen közli az emeleti és a földszinti beosztást a zenészek lakásáról a káptalani iskolában: „Az alapításokból való fizetésükön kívül lakásuk is van a zenészeknek a káptalantól, a káptalani iskolaépületében, azaz a zenészek házában. Bár ez kívül esik a káptalan területén, de a várossal 1743. márc. 30-án kötött szerződés szerint nem esik a város joghatósága alá, kis szűk téren áll, szemben a káptalan templomával. A városi mészárszék is benne kapott helyet, amely a káptalantól független… Az épület rossz állapotban van, renoválásra szorul. A következőképpen osztják fel a lakásokat a zenészek: a succentornak (karnagy) valamikor a lakása két szobából, konyhából és padlásrészből állott. Jelenleg kiadják a renoválás költségei fedezésére. Az új lakása, mint orgonistáé két szobából, konyhából, padlásrészből és éléskamrából áll. Lakner János másodhegedűs lakása egy szoba, konyha, éléskamra és padlásrész, Unterberger Ernő tenoristáé ugyanilyen….”

A leírás eddig lényegében megegyezik a fentebb ismertetett egy korabeli kotta borítóján fennmaradt hiányos szöveggel. Ezután viszont eltér: „Lakner Ferenc első hegedűsnek és Petriczek András első kürtösnek, akiket nemrég vettek fel, konyha, padlásrész és kamra nélkül csupán egy közös szobájuk van. Mivel azonban így nem tudnak lakni, inkább bérbe adják egy zenész részére és az összeget egymás között elosztják. A földszinten Mittis Simon basszista és magister scholae-nek egy szobája, konyhája padlásrésze és kamrája, a segédtanítónak, pedig csak kis szobája van. Ugyanitt találjuk a tanulók tantermét is. Purska János másodkürtösnek is csak kis szobája van. A kiegészítő hegedűsnek és az egyik kürtösnek nincs szolgálati lakása.”

A vizitáció külön fejezetben foglalkozik a zenészek helyzetével: „A székesegyházi zenészek egész kórusának a következő tagjai vannak: egy succentor, négy hegedűs, három kürtös, egy basszista, egy tenorista, egy altista, egy diszkantista, egy orgona fujtató. Összesen tizenhárman. Közülük öten koralisták. – A káptalan és a kántorkanonok felügyelete alatt állnak. Feladatuk: amikor vesperáson, misén és körmeneten a káptalan jelenlétében több szólamban muzsikálnak, akkor mindegyik részt vesz; a hétköznap 6-kor szokásos Szűz Mária-misén a basszista, vagyis a tanító énekel két koralistával (heti váltás szerint). Vasár és ünnepnap a 8 órai misén mindegyik többszólamú zenével köteles szolgálni az úrfelmutatásig, utána magyarul énekel bármelyikük orgonakísérettel. Ezért nyolc ft-ot kapnak a várostól, ebből a succentornak két ft. jár az orgonálásért.”

1775-ben régi vágyuk vált valóra a zenészeknek. A káptalan az egyemeletes régi káptalani iskola épületének helyén egy kétemeletes épületet építtetett, melyről kapujának záróköve fölött profilozott keretbe foglalt márványtábla tanúskodik. A latin szöveg fordítása: „Ezen ódonságában roskadozó épületet a székesegyházi karzenészek és az első elemekben oktatandó zsenge ifjúság kényelmére, dísz és közjó okáért nemesebb kivitelben újra emeltette a győri káptalan, 1775. évben.”

Az épületről a Jenei Ferenc – Koppány Tibor Győr című könyvben találunk részletes leírást: „A nagy, kétemeletes házat kis kiülésű késő-barokk-copf vakolat-architectúra díszíti. Két-két szélső és középső három ablaka a homlokzat síkjából alig kilépő rizalitokon helyezkedik el. Vakolatsávos földszintjén és a rizalitok közötti emeleti szakaszokon egyszerű keretelésű ablakokat találunk. A rizalitokon levő első emeleti ablakok könyöklőit és törtvonalú szemöldökpárkányainak ívmezőit gazdag rokokó stukkódísz borítja. Kosáríves kapuja felett van az idézett emléktábla.”

Fengler József püspök 1791-es vizitációjából szerezhetünk tudomást a zenészek új házának és lakáskörülményeik bemutatásáról: „Krajtsovics András succentor (karnagy) három szobás lakása, konyha, kamra és fáskamra tartozik hozzá. A diszkantisták (szopránt éneklő fiúk) lakásáról és eltartásáról ő gondoskodik. Az öt koralistának mindegyiknek 2 szobás a lakása konyhával, kamrával. Steinmayer Mátyás első létszámfeletti. Egyszobás lakása van konyhával. Vizer András második létszámfeletti, szintén egyszobás lakása van konyhával. Salinger Antal egyszobás lakása van konyhával. Jablonczay Andrásnak nincs szüksége lakásra, mert saját háza van.”

A ma is látható formájában épült kétemeletes épületben a nemzeti iskola egy osztálya is működött, de a zenészek lakása is nagyobb, tágasabb és kényelmesebb lett. Az iskola 1778-ig az épületben működött, utána elköltözött. Az egyházi zenészek továbbra is a házban laktak.

Salamon Nándor: Regélő táblák Győri Műsor, 1982. ksz. p. 42.:

1832-ben a megüresedett karmesteri állásra Richter Antal (Probstdorf, 1802. jan. 19. – Győr, 1854. jan. 2.) is jelentkezett. A szigorú bizottság őt ítélte a legalkalmasabbnak az állás betöltésére. Ebben az épületben lakott 1832-től egészen 1854-ben bekövetkezett haláláig. Richter Antal nemcsak a székesegyházi karnagy volt, de a Győri Ének- és Zeneegylet megalapítója is egyben. Ebben a házban született fia, Richter János (Győr, 1843. ápr. 4. – Bayreuth, 1916. dec. 5.), aki világhírű karmester lett.

Emléktáblájukat 1927. február 20-án nagy ünnepség keretében leplezték le, melyről a korabeli sajtó is tudósított.

Richter Antal lakóháza és Richter János születési helye emléktáblájának leleplezése (Petz L.: Győr város zenei élete p. 227.):

Győri Hírlap, 1927. február 20.:

Győri Hírlap, 1927. február 22.:

Napjainkban az épület lakóház (a szerző saját felvétele):

Bedő Mónika

Felhasznált irodalom:

Bedy Vince: A győri székeskáptalan története. Győr, 1938.

Bárdos Kornél: Győr zenéje a 17-18. században. Bp. Akad. Kiad. 2007. 455 p.

Borbíró-Valló: Győr város építéstörténete Győr,

Imre Béla: Városomról-városunkról Győr, 2001.

Jenei-Koppány: Győr. Bp. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata 1964.

Orbánné Horváth Márta: Győri emlékhelyek és köztéri alkotások. Győr, 2006

Salamon Nándor: Regélő táblák. In: Győri Műsor, 1982. ksz. p. 41-42.

Petz Lajos: Győr város zenei élete 1497-1926. Győr, Győri Ének- és Zeneegylet, 1930.

Valló István: Győr ismertetése és tájékoztatója Győr, 1930.

Villányi Szaniszló: Győr-vár és város helyrajza, erődítése, háztelek- és lakossági viszonyai a XVI. és XVII. században. Győr, 1882.

Az illusztrációk a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának helyismereti gyűjteményéből, korabeli újságokból és képeslap-, valamint fényképgyűjteményéből származnak.

A tenger szívében - Filmkritika

Az amerikai történelemnek is (bármilyen fiatal) megvannak a maga eposzi hőstörténetei, és most nem a közkedvelt, színes ruhákban parádézó, világmegmentő héroszokra gondolok elsősorban. Herman Melville Moby Dick-je kétségtelenül ezek közé sorolandó, mely már idejekorán felveti az ember és a természet viszonyát, egyik a másiknak való alárendeltségét, valamint az emberi megszállottság és a hatalom hatását az egyszerű közemberre.

Persze fel lehet fogni akár egyszerű kalandregényként is, de lényegesen rétegeltebb annál, amelyben mind a mai napig lehet aktualitást felfedezni. Ron Howard most úgy döntött, hogy az amerikai mítosz gyökeréig ás le, de ahogy az Hollywoodban az utóbbi időben sokszor bebizonyosodott, nem feltétlenül áll mindennek jól, ha megmagyarázzák.

Pedig Howard ismét összeállt a Hajsza a győzelemért-ben végre komoly színészi vénát is mutató Thor-ral, hogy elmesélje a Melville regényének alapjául szolgálóEssex bálnahalászhajó tragédiáját és legénységének ezt követő megpróbáltatásait. Azonban hiába foglalja keretbe Melville és az utolsó túlélő, Thomas Nickersonnarrációja, sajnos a film annyira üres, mint egy feldolgozott bálnatetem.

A tenger szívében ugyanis az ellentmondások filmje: a kétórás játékidő éppúgy hat elnyújtottnak, mint rövidnek. A felskiccelt karakterekben és a köztük feszülő ellentétekben vagy bajtársi kötelékekben ott a potenciál, mégsincsenek kellően kibontva. Az elsőtiszt, Owen Chase (Chris Hemsworth) és a családi ágon kinevezett kapitány, George Pollard (Benjamin Walker) szép modorosan, de kellő módon felvezetett szakmai és mentális egymásnak feszülése a második félidőre teljesen elsikkad, ahogy a természet emberek által való kizsákmányolása is csak fel-felsejlik egy-egy jelenet erejéig. Ezzel viszont az anyatermészet válaszcsapása egy fehér ámbrás cet képében nem több, mint impozáns, mégis üres erőfitogtatás a trükkcsapat részéről.

A helyzetet nem menti a színészi játék sem, amely a filmhez hasonlóan korrekt, de jobbára mentes a maradandó alakításoktól. Hemsworth emlegetett Forma 1-es futama egyelőre egy szerencsés botlásnak tűnik a karrierjében, mert hiába látni rengetegszer az acélos arcélét és szúrós tekintetét, hiányzik mögüle az a fajta színészi jelenlét, ami a korábbi Moby Dick adaptációknál Gregory Peckben vagyPatrick Stewartban kivétel nélkül megvolt, az asgaardi istenség megformálóját pedig – hogy stílszerű legyek – egy tenger választja el elődeitől. Walker is inkább egy erőtlenebb Colin Firth utánzatnak hat, semmint egy önmagában bizonytalan, a családi elvárásoknak megfelelni próbáló hajóskapitánynak. A mellékszereplői fronton javul kicsit a helyzet: Cillian Murphy, mint mindig, most is remek az alkohollal leszámolni próbáló matróz szerepében (hiába nem kezdenek ezzel lényegében semmit), ahogy az újdonsült Pókember is korrekt az esetlen hajósinas szerepében (habár a ragaszkodása Chase-hez sok mindennel együtt szintén nincs kifejtve), de a legerősebb momentumok érdekes mód pont a mesélők szerepében Brendan Gleeson és Ben Whishawkettősének jutottak. Ezek a jelenetek a maguk puritánságukban sokkal hatásosabbak, mint a csontsoványra fogyott színészek vergődése a nyílt tengeren.

A legbosszantóbb, hogy nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a történetben ne lett volna potenciál egy megkapó filmhez, Howard egyszerűen csak eltévesztette az arányokat: a második félidő a hányattatásokkal – néhány találó részt leszámítva – elnagyolt, nem érezni az idő múlását, a testi kínokat, ami egy ilyen katasztrófa túlélőit sújtja, egyszerűen csak sorjáznak a jelenetek egymás után. Az említett karakterek hiányában pedig a dráma sem tud elég erős lenni.

Howard dolgozata mégis inkább csak kisebb botlásnak hat egy impozáns rendezői életműben. Ha el mert volna merülni a részletek tengerében – mint például a legénység hétköznapjaiba, ezzel még inkább karaktert adva nekik és érzelmi kötődést a nézőknek – akkor az Essex eredeti terveihez hasonlóan dicsőségben hajózhatott volna vissza a maradandóság kikötőjébe, így viszont egy kisebb hánykódást követően a feledés vizeire evez majd.

Pavlics TamásForrás: cinestar.hu

Vicces újságkivágások Digitális Könyvtárunkból

Dunántúli hírlap, 1927
Farsangi őrület

1. Elkezdődik a táncőrület. (01.19.)

2. Zárjuk ki a modern táncokat! (01.22.)

 3. Tiltsuk be a bubihajat is! (01.22.)

4. Modern-pogány táncok érzékisége (02.16.)

 5. Rövid haj - könnyű fej (02.17.)

További érdekességek találhatóak a Megyei Könyvtár Digitális Archívumában!

Programjaink a hétre

Bálint Napi Megyei Vers- és Prózamondó verseny

Február 16-án (kedden) 14.40 órakor Bálint Napi Megyei Vers- és Prózamondó versenyre várják a kedves érdeklődőket.

Az immár hagyományos rendezvényt új helyszínen, a szabadhegyi József Attila Művelődési Házban (Móra tér 1.) szervezi a győri megyei könyvtár. A Bálint-nap az elmúlt évek során főleg a fiatalok körében vált népszerű ünneppé, melyhez magyar néphagyományok is kapcsolódnak. Győr-Moson-Sopron megye versmondói részére kínálunk lehetőséget azzal a céllal, hogy a szerelmes versek és a magyar népköltészet nyilvánosságot kapjanak.

A vad Kunság - filmklub

Február 16-án (kedden) 17.00 órakor a Kisfaludy Károly Könyvtár 2. emeleti rendezvénytermében (Győr, Baross G. u. 4.) A vad Kunság címmel színes magyar természetfilmet tekinthetnek meg. A rendezvényre a belépés díjtalan. A rendezvényre minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Túl a vízen... 

Február 17-én (szerdán) 17.00-kor a Kisfaludy Károly Könyvtár 2. emeleti rendezvénytermében (Győr, Baross G. u. 4.)  Töreki Zsuzsa és az Aranykapu Zenekar koncertjére várják a felnőtt érdeklődőket. A rendezvényre a belépés díjtalan. A rendezvényre minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Mezei Erzsébet Vajdasági fotóművész kiállítása

  

Február 20-án (szombaton) 17.00 órakor a Gyárvárosi Közösségi Házban  (Külső-Árpád út 6-8.)  A teremtés utolsó mítoszai című kiállításával Mezei Erzsébet vajdasági grafikus- és iparművész mutatkozik be a győri közönségnek. A kiállítást megnyitja: Fülöp Péter fotográfus.

Költészet Napja - A szív jogán

Tűz Tamás : Istenkeresés

Kerestelek. Kezemben fáklya.
Pillám fésűje túrt bele
a laza kontyú éjszakába.

Elrejtőztél. Nyomod se volt már.
Se hang, se fény, se buborék.
Talán előlem bújdokoltál?

Hallgatásod jegében dermedt
csuklómat forgattam feléd.
Így vártam mindennap kegyelmed,

ilyen sámáni révületben.
Aztán zörrent a holt avar
s ott álltál napnál fényesebben.

100 éve született Tűz Tamás, győri pap és költő emlékének szenteljük Költészet Napi műsorunkat.

Az emlékest helyszíne: Kisfaludy Károly Könyvtár második emeleti rendezvényterem

Időpontja: április 8. péntek, 17.00

A költő alakját felidézik:

Czigány György író, költő

Szakolczay Lajos irodalomtörténész

Gülch Csaba költő, újságíró

Közreműködik:

Maszlay István, a Győri Nemzeti Színház művésze