Liszt Ferenc győri hangversenye
A győri Liszt
Ferenc utca 13. alatti Vármegyeháza hatalmas, klasszicizáló
épülettömbje eredetileg ferences templom és kolostor volt. Amikor
1786-ban II. József rendeletére feloszlatták a szerzetesrendeket,
a kolostorban katonaiskolát helyeztek el, a templomot pedig raktárrá
alakították. 1826-ban az épületegyüttes árverésen Győr város
tulajdonába került. Ekkor építették át megyeházának, a
templomhajó lett a közgyűlési terem, amelynek ablakai a Nefelejcs
utcára néznek: itt adott hangversenyt Liszt Ferenc
1840. január 16-án.
A világsikereinek
teljében magyarságára rádöbbent, 29 esztendős Liszt gyermekévei
után először tért vissza Magyarországra. 1840. január elején
Pesten adott történelmi jelentőségű hangversenyeit követően,
egy egész éjszakát a postakocsin töltve, 16-án reggel érkezett
Győr határába, ahol a város vezetősége díszkísérettel várta.
Távolabbi falvakból is összesereglett nagy tömeg előtt a
Széchenyi téren zajlott le a hivatalos fogadás. A megyeháza
nagytermében este 6 órakor Liszt öt részből álló hangversenyt
adott.
„Fáklyás
hajdúk álltak a megyeház kapujában ‒
írta korabeli források nyomán Bay Ferenc győri
helytörténész ‒,
ahol a megye és a város vezető személyiségei várták Liszt
Ferencet. Láthatóan meghatva lépdelt fel a lépcsőkön az
éljenzés lelkes sorfala közt. Majd kitárultak a nagyterem
szárnyas ajtói, és a karos és koszorús gyertyatartók fényözöne
köszöntötte a díszmagyarban megjelent művészt.”
A Honművész
tudósítóját ilyen patetikus szavakra ihlette Liszt zongorajátéka:
„Vágy-csillámmal szegződött minden szem az emeltt helyen
álló két zongorára, s a jelenési idő teltével kitörtt
örömteli harsány tapsos „éljen” köszönté a magyar
disz-öltözetü művészt. A bűvszer megzendült s most
hangtengert, majd kéjpatakot teremte elő a remekül merészkedő
ügyes kéz. […] egyformán végtelen hatalmu úr ő zongorája s
az emberi érzelem felett.”
A hangversenyen
Liszt a Hexameron-variációkat, saját átiratában Bellini:
Puritánok című operája alapján írt Ábrándját és
Mercadantétól a Donna cariteát játszotta. Brányi Fanni
és Vász Lujza egy Schubert-dalt és egy Bellini-áriát
énekelt Liszt zongorakíséretével.
Adjuk át ismét a
szót a Honművész tudósítójának: „Magában érthető,
hogy mindenik csuda-müve után sokszoros, de az egésznek végeztével
mind addig nem szünő „éljen” harsogott, míg előbbi helyét
ismét el nem foglalá. Rákoczi-indulóját kezdé most, de harmadik
fogása az örömriadásba veszvén, magasztos érzetek köztt várá
a meghatott szivek zajleappadtát. Ezt is hallottuk hát; miként?
azt nem irhatom, tudják, kik őt szerencsések valának látni és
hallani. Kéztyüit szépeink emlékül maguk köztt szétdarabolták,
s dicsekszik szerencséjével, ki ennek parányi részecskéjét is
mutathatja. Hangversenye után a megyéspüspök Stankovics János ő
méltóságánál számára rendezett fényes vigalomban nem
jelenhetett meg, részint utazás, részint működés–okozta
bágyadtsága miatt.”
Az egykori tudósító
utolsó mondatában azonban tévedett: koncert után, amelynek
bevételét az árvák, illetve a győri színház számára
ajánlotta fel, Liszt a város színházi és zenei életéért sokat
fáradozó Ecker
János házába ment, és ott töltötte az estét.
Az eseményt a
Megyeháza Nefelejcs utcai oldalán, a hangverseny helyszínének
ablakai alatt emléktábla örökíti meg:
A közelmúltban,
Liszt születésének 200. évfordulója alkalmából az épület
főhomlokzatára is felkerült egy emlékjel. Nagy Sándor József
mozaikja – Barabás Miklós híres festménye nyomán – a fiatal
Lisztet örökíti meg; elkészítésében részt vettek a Waldorf
iskola diákjai is.
Források:
Dömötör Zsuzsa –
Kovács Mária – Mona Ilona: Liszt tanulmányok. Bp. Zeneműkiadó,
1980
Jenei Ferenc –
Koppány Tibor: Győr. Bp. Képzőművészeti Alap, 1964
Barsi Ernő: Liszt
Ferenc győri hangversenye. = Honismeret 1986. 6.
Bay Ferenc: Liszt
Ferenc és Bartók Béla hangversenye Győrött. = Győri Zenei Hetek
1956. Programfüzet. Győr, 1956
Orbánné Horváth
Márta: Emlékművek, emléktáblák győri kislexikona. Győr,
Városi Könyvtár, 2001
Köztérkép.hu
A „kataliszt”
jelzésű fényképeket 2008-ban és 2012-ben készítettem.
