Tétova
félrelépők – Late Bloomers
2011, brit-francia-belga, 95 perc
rendező: Julie Gavras
forgatókönyvíró: Olivier Dazat, Julie Gavras
szereplők: William Hurt, Isabella Rossellini, Doreen
Mantle, Kate Ashfield, Aidan McArdle, Arta Dobroshi, Luke Treadaway
Öregségdráma.
Férfi és nő egy bizonyos korküszöbhöz érkezik, amit – nincs mese – úgyis át
kell lépniük. De egyrészt nem mindegy, hogyan (milyen érzelmi-fizikai-akarati
állapotban) lépik át, másrészt pedig nem mindegy, mit (érzelmi-fizikai-akarati
impulzusokat) találnak azon túl. Egy nagy lélegzet, és jöjjön, aminek múlnia
kell! Csak az a kár, hogy a Tétova félrelépők engem nem szólított meg. És egyáltalán
nem a korom miatt. William Hurt és Isabella Rossellini között furcsa módon nem
a sztori miatt nem működött a dolog, hanem mert mindketten vajmi kevéssé voltak
benne a filmben. Ne szépítsük: nem nagyon volt mit átélniük, mert akkora
panelokba kellett verniük (sokszor bizonyított)
tehetségüket, hogy a film végkicsengése közel járt a címben jelzett
tétovasághoz. A sablonok nem követeltek tőlük hitelességet, úgyhogy kevéssé
egymással, mintsem a koncepcióval léptek inkább félre. Pedig az alapötlet messze
nem elvetendő, de sokkal egységesebb irányt kellett volna felvenni,
strukturáltabb tartalomba önteni, és motiváló-katalizáló támpontokat nyújtani a
néző felé. Sajnos egyik sem volt meg jelentősen, ezért billent az elsikkadás
irányába a mozi. Julie Gavras író-rendező amúgy a nagy Costa-Gavras lánya. Van
még mit tanulnia. De hátha beérik majd.
Szilvási Krisztián
