Pénteki programjaink

Hangraforgó Klub – „Oly korban éltem”

A május 8-án (pénteken) 17 órakor tartandó összejövetelen a Hangraforgó együttes az „Oly korban éltem” című, Radnóti Miklós énekelt verseiből összeállított lemezét mutatja be a Központi Könyvtár klubjában (Herman Ottó u. 22., földszint). A gazdag zenei és történeti anyagot magában foglaló összeállításból CD készült a könyvtár gondozásában, a Holokauszt 70. évfordulójára kiírt minisztériumi pályázat támogatásával. Az estre minden versbarátot, Radnóti és Hangraforgó rajongót szeretettel várunk! A belépés díjtalan!

Tavaszi Táncest a József Attila Művelődési Házban

Május 8-án, pénteken 18 órától a szabadhegyi József Attila Művelődési Házban (Móra F. tér 1.) Tavaszi Táncestre várja az érdeklődőket a Győri Harmonika Egyesület Akkordeon harmonika zenekara. A remek hangulatúnak ígérkező, felszabadult mozgásra ösztönző program regisztrációs jeggyel látogatható, amely a helyszínen váltható. További információért érdeklődni a 96/421-740-es telefonszámon lehet. Mindenkit szeretettel várunk!

106 éve született Radnóti Miklós

Radnóti Miklós 1909. május 5-én született Budapesten, asszimilált zsidó családban. Születése édesanyja, Grosz Ilona és utónevet nem kapott fiú ikertestvére életébe került. Édesapja, Glatter Jakab, családtagjai tanácsát követve 1911-ben újból megnősült, felesége az erdélyi származású Molnár Ilona lett, aki Radnótit úgy szerette, mint saját gyermekét, megteremtette számára a kellemes családi légkört. A költő nála öt évvel fiatalabb féltestvéréhez, Ágihoz is rendkívül ragaszkodott, aki később Erdélyi Ágnes néven lett ismert újságíróként és szépíróként. Radnóti többször megjeleníti alakját műveiben. (Molnár Ilona és Erdélyi Ágnes mindketten Auschwitzban haltak meg, 1944-ben.)

Születésekor Glatter Miklósnak hívták, a Radnóti nevet ő maga választotta nagyapja szülőfaluja, Nemesrandót után. Ezt nevet azonban a hatóságok nem engedélyezték, helyette a Radnóczi Miklós nevet kellett használnia, de műveiben a Radnóti nevet használta. 

1921 -ben agyvérzésben meghalt édesapja. Radnóti csak ekkor tudta meg, hogy az őt felnevelő asszony nem az édesanyja, és Ágika, akit testvérének hitt, a féltestvére. Nagynénje nem tudta felnevelni, így anyai nagybátyjához, Grosz Dezső vagyonos textilkereskedőhöz került.

Újabb három évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Radnóti azt is megtudja, hogy születésekor nem csupán édesanyja, hanem utónevet nem kapott ikertestvére, öccse is elhunyt. Ezt a traumát a költő élete végéig magában hordozta, több versében is megemlítette, valamint az Ikrek hava című prózai munkájában is írt róla. 

A téma az 1940-es önéletrajzi vázlatában is felmerült: 

„Iker gyerek vagyok, öcsém és édesanyám meghaltak születésemkor. Anyámat az ikerszülés ölte meg, nem bírta a szíve, öcsém gyönge volt, elszívtam tán tőle az életerőt. Tizenkét éves voltam, meghalt apám is. Az anyámat nem ismertem, az apámra valójában alig emlékszem, néhány éles, de összefüggéstelen képet, emléket becézek róla magamban…”

Első publikációját, egy prózai írást 1925. szeptember 15-én közölte az Új Századok című diáklap Mi szeretnék lenni? - címmel. Ekkortájt már érdeklődött az irodalom iránt, költeményei különféle diákfolyóiratokban jelentek meg. Miután az Új Századok megszűnt, főként a Haladás című diáklapban publikálta munkáit. Tanárai azonban irodalmi érzékére nem figyeltek fel.

Szegeden diplomázott és doktorált, summa cum laude értékeléssel, 1935-ben feleségül vette Gyarmati Fannit, akit tizenéves kora óta szeretett, és beköltöztek egyszobás bérelt lakásukba. Fanni asszony Radnóti halála után is hűséges maradt, a közös lakásukban élt 2014-ben bekövetkezett haláláig. A lakás pontosan úgy néz ki, ahogy 1944-ben, férje halálakor nézett ki. Az idős özvegy a legutóbbi időkig ugyanazon az írógépen írta leveleit, amin Radnóti a verseit gépelte.

Bájoló

"Rebbenő szemmel

ülök a fényben,

rózsafa ugrik

át a sövényen,

ugrik a fény is,

gyűlik a felleg,

surran a villám,

s már feleselget

fenn a magasban

dörgedelem

vad dörgedelemmel.

Kékje lehervad

lenn a tavaknak,

s tükre megárad.

Jöjj be a házba,

vesd le ruhádat,

már esik is kint,

vesd le az inged.

Mossa az eső

össze szívünket."

Harminc éves korára olyan népszerű költőkkel, írókkal kötött barátságot, mint Babits Mihály, József Attila vagy Illyés Gyula. Írt, fordított Shakespeare-t és Apollinaire-t, sajtó alá rendezett műveket, felkarolt fiatal tehetségeket. 1941-től zsidó származásúként többször is munkaszolgálatra hívták be, 1944-ben munkaszolgálatosként Borba, Szerbiába került, majd német SS katonák vezénylete alatt főként gyalog, kisebb részt marhavagonokban Ausztria irányába hajszolták a költőt és sorstársait, akik közül útközben több, mint ezer embert megöltek az őrök.

1944. november 9-én, 35 éves korában tömegsírba lőtték Győr mellett. Utolsó verseit 1946-ban, a tömegsír exhumálásakor találták meg kabátja zsebében.

Forrás: Wikipédia, Olvass érdekességeket!

Programajánló a hétre

Útkereső – GYAK est a Központi Könyvtárban

Május 6-án (szerdán) 17 órakor a Központi Könyvtár klubjában (Herman O. u. 22., földszint) kezdődik a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség (GYAK) estje. Az Útravaló címet viselő rendezvényen Vehofsits Erzsébet író, fotós, az antológiaközösség tagja mutatkozik be. Megnyitót mond, és a beszélgetést vezeti Gősi Vali. Közreműködik P. Nagy Gabi és Cseke J. Szabolcs, az antológiaközösség tagjai. A rendezvényre a belépés díjtalan, a szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak!

Zenés műsor Marcalvárosban

Május 7-én (csütörtökön) 15 órai kezdettel Karsai Klára zenetanár és előadóművész zenés műsorát hallgathatják meg az érdeklődők a Marcalvárosi Fiókkönyvtárban (Lajta u. 27/a). A belépés díjtalan, mindenkit szeretettel várunk!

Döntéseink útvesztőjében

Május 7-én (csütörtökön) 17 órakor indul Bejczi Andrea életmód tanácsadó előadássorozata a Központi Könyvtár földszinti klubjában (Herman Ottó u. 22.) A megoldások útján címmel. Az első interaktív előadás a Döntéseink útvesztőjében címet viseli. Ingyenes rendezvény, mindenkit szeretettel várunk! Az előadássorozatban Bejczi Andrea mindennapi életünk belső kelléktárát állítja a színpadra.

Rómer Flóris nyomában a Bakonyban

A Reflex Környezetvédő Egyesület fotókiállítása nyílik meg május 7-én (csütörtökön) 17 órakor a József Attila Művelődési Házban (Móra park 1.) Rómer Flóris nyomában a Bakonyban címmel. A tárlat május 29-ig látogatható. A fotókiállítás anyaga a Reflex pápateszéri természetfotós táborában készült képek közül került ki. Dr. Kalas György kamarakiállítása is megtekinthető a művelődési házban.

Anyák napjára

Szinnyei Merse Pál: Anya és gyermekei

Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.

Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,

Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.

Áldott teste, lelke csak érettem fárad,

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este

imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.

Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban

itt e földön senki sem szerethet jobban! –

Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,

Istenem köszönöm az édesanyámat!

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,

Aki oltalmadat, vigaszodat várja.

Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,

Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!

Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,

Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,

Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!

Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,

Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:

Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

Helytörténeti kalandozások 32.

A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)

A Széchenyi tér keleti oldalát a győriek körében ma is „Lloyd”-ként emlegetett hatalmas épület zárja le. Méretei miatt sokan úgy gondolják, hogy nem igazán illik a barokk térre. Évszázadok alatt, folyamatos átépítésekkel alakult ki mai formája. Története során különféle célokra használták, de egységesen elmondható, hogy mindig is a győri társasági élet meghatározó helyszíne volt.

A középkori Győr főtere a mai Széchenyi tér helyén volt: a XIV. században piacot tartottak itt, ezen a területen gyűlhetett össze a város népe. A jelenlegi épület helyének egy részén állt a XV. század végén a székesegyház alapítványi vagyonához tartozó nagy vendégfogadó, melyet a káptalan kezelt. Már ekkor „nagy házként” emlegették. Az 1566-os nagy tűzvész valószínűleg elpusztította a vendégfogadót, melynek csak a pincéje maradt épségben.

A káptalan ezt bérbe adta, föléje újra boltokat épített. Az épületet azonban a katonaság elfoglalta, és egészen a török megszállásig, 1594-ig birtokolta is. A török kiűzése után, 1598-ban újra a káptalané lett. Bérlők használták, akikről a székeskáptalan számadáskönyveiből lehet tudni.

A XVII. században a vár őrségének laktanyájaként működött, akkori elnevezése szerint ez volt a fővárta. Az alábbi, XVIII. századi térképen is jól kivehető a mai épület helyén álló, de annál jóval kisebb alaprajzú építmény Capitales Vigilias felirattal, előtte a Mária-oszloppal.

A téren lévő házhelyet, amelyen a fővárta is állt – egy Győr városa által 1785-ben tartott nyilvános árverésen – Nigl József aranyműves vette meg 2781 rénes forintért.

Itt azután házat épített, amelyet 1786 októberében Tummelhauser Mihálynak adott el 6000 rénes forintért. 1788 májusában ismét gazdát cserélt az épület, Párdorf Péter tulajdonába került át, ugyancsak 6000 forintért. Az új tulajdonos kávéházi jogosítványt szerzett, és az épületet kávéházzal, valamint „táncvigalmi helyiségekkel” bővítette.

A Nigl-féle kávéház egy régi metszet részletén:

Örökösei 1813-ban eladták Jankó János megyei pénztárnoknak, aki a kávéházat és az épületet bérbe adta. 1826-ban Lénhard Ferencre szállt a tulajdonjog, aki költséges átalakításokba kezdett, többek között előcsarnokot is épített.

Az épület és a kávéházi jogosítvány 1838-ban Wakatzek Vincére szállt át. Itt működött a Vigadó, vagy az akkori nyelvújítás szava szerint a Vigarda.

Fruhmann Antal 1845-ös metszetén az 1826-os átépítés eredménye látható:

A reformkori Győr legfontosabb eseményei az épület termeihez kapcsolódtak. Ecker János naplójából tudjuk, hogy falai közt 1848-ban is többször zajlottak fontos gyűlések.

A reudout-nak is emlegette az akkori sajtó, báloknak, társas összejöveteleknek is rendszeresen adott helyet. (Redoute-nek nevezeték régebben Franciaországban az álarcos bálokat, valamint azok épületeit, ennek magyar fordítása a vigadó.)

Az 1850-es városrendezési terven is jól felismerhető az épület alaprajza:

A győri Kereskedelmi Gyülde Győr kereskedőinek, különösen a gabonakereskedőknek volt a testülete, mely 1856-ban alakult meg. Azért, hogy más kereskedőket is bevonhassanak az üzleti forgalomba, és élénkebbé tehessék az egyesületi életet, újabb helyiségekre volt szükségük.

„Hogy a Gyülde a kereskedelmi forgalomnak, üzletnek nélkülözhetetlen csarnokává, központjává válhassék, a nagytermen kívül, amely a szórakozás, időtöltés számára volna nyitva, szükségesek egyéb helyiségek, például olvasóterem, azután írószerekkel ellátott nagyobb és kisebb szobák, ahol a felek négyszemközt tárgyalhassanak” – olvashatjuk Bay Ferenc Győri Lloydról készült könyvében.

A Győri Közlöny az 1858. február 28-i cikkében számolt be arról, hogy a Gyülde részvénykibocsátással szándékozik házat vásárolni.

1861-ben tervbe vették a Széchenyi téren álló Wakaczek-féle kávéház megvásárlását. A ház vételéhez és felújításához mintegy 100.000 forintra lett volna szükség. Tervezték, hogy alakul egy társulat, amely kibocsát 800 vagy 1000 darab részvényt, így teremtik elő az alaptőkét. Továbbá megvalósulna az épület átalakítása is, miszerint: „Elölről pedig a homlokzatot a jelenleg csak egy emeletes és aránytalansága által igen visszataszító előugrás falára emelné. Ez által a város csinosodása a nagyszerű épületen kívül azzal is nyer, hogy a térnek jelenlegi szabálytalansága ez oldalon megszűnik, vagy legalábbis elfedetik”. Ezenkívül az Olvasó Társaság számára is egy minden tekintetben célnak és kényelemnek megfelelő, elkülönített helyiséget rendeznének be, és a társulattól bérleti díjat szedhetnének be.

Az épület tulajdonjogát a győri Kereskedelmi Gyülde 1862. április 24-én kapta meg, majd megnyitására 1862. április 27-én került sor. A redout-épület egész felső emeletét magába foglaló gyüldei helyiséget Farkas Miska zenekarának közreműködésével nyitották meg. A termek csinos és kényelmes berendezése megnyerte a közönség tetszését, így a Gyülde újonnan jelentkezett tagjainak száma rövidesen a kétszázat is meghaladta.

A közönség csalogatására 1862-ben a következő lapokat rendelték a május 10-i újsághír szerint:

1863 júniusában megnyílt az újonnan és díszesen fölszerelt kávéház, amely méltán vetekedett a többi győrivel. Tinagl József neve kezeskedett a szolid és jó üzletvezetésért.

1872-ben a Kereskedelmi Gyülde megújította alapszabályát, melyben elnevezését „Győri Lloyd”-ra változtatta.

A táncteremben tartották a bálokat, egy 1874-es farsangi bál programja a Győri Közlönyből:

A Győri közlöny 1877. április 2-án egy hangversenyre invitál:

Hamarosan felmerült egy újabb átalakítás igénye. A Győri Közlöny 1877. május 17-én már arról ír, hogy „egy olyan épület, amely sokoldalú nyilvános gyülekezés színtere akar lenni, hol egyszer vigalom, másszor hangverseny, majd politikai vagy társadalmi kérdések miatt népgyűlések, vagy közünnepélyek tartatnak, szükséges, hogy ha nem is monumentális, de legalábbis úgy legyen emelve, hogy a közönség méltóságához és igényeihez mindenben megfelelő legyen.”

1885-ben elkészültek a tervek az átalakításra, miszerint: „A földszinten a piacra néző homlokzaton 7 bolt lesz, a kávéház marad a helyén, mellette délre üzleti szoba és konyha, ettől délre mérlegszoba, ettől délre a lépcsőház lesz. Az első emeleten a nagyterem mellett kisebb terem is lenne és ruhatár, stb. A tervek szerint: külseje díszes, közepe kiugró öt oszloppal és a földszinten 3 ajtóval, emeleten 3-3 dupla ablakkal.” A kiépítéshez a város adott hozzá 43.75 négyszögöl telket.

Áprilisban a Haybach Károly és fia pozsonyi cég elkezdte az építkezést, pozsonyi téglákat hozattak, naponta 130 ember dolgozott a munkálatokon. Érdekesség még, hogy az impozáns nagytermet bizánci, a kistermet ó-német stílusban festették ki.

1885. október 11-i tudósítás a Győri Közlönyből:

A Lloyd épület megnyitására 1885. december 29-én került sor ünnepélyes keretek közt. Az épület látogatottságát szemlélteti az alábbi, 1891. április 23-i hír a Győri Közlönyből:

Az 1898-ban feladott képeslap a már felújított épülettel, neoreneszánsz homlokzattal:

Egy 1899-es képeslap fényképfelvétele ugyanezt az állapotot mutatja:

Piac a Győri Lloyd előtt egy 1907-es feladású képeslapon:

Fenti felvételről készült színezett képeslap:

Gombás István hirdetése az 1915-ös Győr sz. kir. város és Győrvármegye útmutatójából:

Közben kitört az első világháború. Az általános mozgósítást 1914. július 31-én rendelték el. Hatására talpon volt az egész város, „a Széchenyi téren eddig nem látott tömeg gyűrűdzött az ott muzsikáló katonabanda köré. … a Lloyd sörödéje és kávéháza teljes fénnyel ragyog. A katonazene a szövetséges hatalmak himnuszait játssza. A közönség kalaplevéve áll az asztalok mellett és szent áhítattal énekli a magyar, az osztrák, az olasz és német himnuszokat. ...” – tudósított a Győri Hírlap.

Az első világháború harmadik éve, az 1916-os év a háborús gondok következtében döntő jelentőségű volt a Lloyd testület életében, ugyanis a részvénytársaság az épületet és a berendezést eladta a Győri Első Takarékpénztárnak és Győrvárosi és Megyei Takarékpénztárnak. Hat év múlva, 1922-ben újjáalakult az egyesület, 1923-ban már újra 800 tagot számláltak.

Ez a kép az 1910-es években készülhetett:

1926-ban az újjáalakult Győri Lloyd az épület bérlőjével megállapodott, hogy az emeleti helyiségeket díjtalanul használhatja, majd 1935-ben végleg elköltözött az épületből.

Egy 1940-es képeslap:

A Győri Ipartestület közgyűlése 1940 februárjában határozta el, hogy megvásárolja a korábbi Lloyd székházat. A városé volt a telek és az épület értékének 20%-a. Az ipartestület eladta a Jókai u. – Árpád úti sarokházát, kölcsönt vett fel, hogy megvehesse a Lloydot. Végül 1940 augusztusában megkezdődhettek az átépítési munkálatok az ipartestületi székház megvalósítására. A szerkezeti megerősítésen kívül teljes belső átalakításra is szükség volt. Társalgó, kiállítás megtartására is alkalmas színházterem is készült színpaddal. Az avatóünnepségen képviseltette magát a város és a megye is.

A II. világháború idején az épület jelentős károkat szenvedett, az ipartestület mindent megtett a helyreállításáért. 1948-ra vehették végre újra birtokba, de néhány hónapig használhatták csupán. 1949-ben felszámolták az ipartestületeket, az MDP 1949 júliusától bérbe vette a házat. 1949 októberében államosították az épületet, átvette a Közületi Ingatlan Központ Győri Kirendeltsége. Ezzel új fejezet kezdődött a ház hasznosításában.

Antaliné Hujter Szilvia

Felhasznált irodalom:

Bay Ferenc: A Győri Lloyd városáért és kereskedelméért, 1856-1936. Győr, 1942.

Hancz István: A Győri Ipartestület 110 éves története. Győr, 1997.

Lővei Pál – Nagy Judit: A győri Liszt Ferenc utca háztulajdonosai a 17. század végétől a kiegyezésig. In: Kő kövön. Dávid Ferenc 73. születésnapjára. Bp. 2013. p. 308.

Jenei Ferenc – Koppány Tibor: Győr. Budapest, 1964.
Winkler Gábor: Győr, 1539-1939. Győr, 1998.