Az
első magyar újság alapító-szerkesztője, Rát
Mátyás evangélikus lelkész
A
magyar hírlapírás megalapítója és a győri Evangélikus
Öregtemplom első lelkésze, Rát (Ráth) Mátyás
Győr városában, német származású polgárcsaládban született
1749. április 13-án. A ház, ahol laktak, a mai Szent József
plébánia templom közelében volt. Édesapja, Ráth
János mészárosmester, édesanyja Raits
Zsuzsanna
volt.
Mivel
nem sokkal születése előtt királyi rendelettel Győrött az
evangélikusokat megfosztották a szabad vallásgyakorlástól és
templomukat bezárták, ezért római katolikus templomban
keresztelték meg. Szülei állandó félelemben nevelték, nehogy
„farkas módra elragadozzák” a katolikusok. Ez mély nyomot
hagyott benne egész életére, s egyik oka volt annak, hogy egyházi
pályára és az evangélikus gyülekezet szolgálatába lépett.
Tanulmányai
Iskoláit
Modorban, Sopronban és Pozsonyban végezte. A középiskoláinak
befejezése után, mielőtt külföldi akadémiákra indult volna,
több mint két évig utazgatott Magyarországon, Erdélyben, és
látogatta a neves iskolákat, tanulmányozta a nép nyelvét és
életkörülményeit. Sopronban folytatott teológiai tanulmányokat.
Mivel kiváló tanuló volt, győri gyülekezete anyagi támogatásával
négy évig Göttingenbe (régiesen: Göttingába), az akkori
leghíresebb egyetemre járhatott. Teológiát, filozófiát,
matematikát, modern- és keleti nyelveket tanult. A sok helyről
jött diáktársak hazájának állapotát a sajátjával
összehasonlítva fájdalmasan látta Magyarország elmaradottságát.
A
göttingeni egyetem 1837-ben:
Az
egyetem akkor legnépszerűbb előadója, August
Ludwig von Schlözer (1735-1809)
az általa indított
folyóirat (Briefwechsel)
és előadásai
révén nagy hatást gyakorolt a magyar értelmiség egy részére.
Rát számára sokat
jelentettek Schlözer újságkollégiumai is, amelyek tanulságait
később felhasználta. Nézeteit, látásmódját a
göttingeni professzorok tanításán, szellemiségén túl formálta
az is, hogy a világhírű, gazdag és szabadon használható
könyvtár révén
számos eszmével megismerkedhetett.
A
göttingeni egyetemi könyvtár a 18. században:
Miután
külföldről hazatért, 1779-ben Pozsonyban telepedett le, az ország
akkori szellemi központjában.
Pozsony
a 18. században:
A
göttingeni élmények, tapasztalatok és a hazai szellemi élet
megújítására törekedő itthoni kisebb írói csoport mozgalma
inspirálták őt, hogy részt vállaljon a kulturális élet
felvirágoztatásában. Külföldi példákon látta, hogy milyen
sokat tehet a könyv, az újság az anyanyelv műveléséért.
Az
első magyar nyelvű hírlap
A
legtöbb nyugati országban a 17. század első évtizedeitől kezdve
létezett nemzeti nyelvű sajtó, és a 18. század végére
megszokott jelenséggé vált. Magyarországon viszont – a
társadalmi fejlődés elmaradottsága miatt – csupán idegen
nyelvű periodikák voltak.
Rát
Mátyás a magyar nyelvnek, a magyar eszmének apostolául
szegődött. Családnevét is – elhagyva a „h” betűt – Rátra
magyarosította. Német családi háttérrel, német egyetemen
szerzett tudással, és az akkori időkben jobbára német Pozsonyban
ő indította el az első
magyar újságot 1780. január 1-jén Magyar Hírmondó címen.
II. József
németesítő törekvéseinek árnyékában a magyar nyelvű
lap puszta léte is politikai tett volt.
Rát
megegyezett Patzkó Ferenc
Ágoston (1732-1799) nyomdásszal – akinek
már 1770 óta működött nyomdája Pozsonyban – a magyar nyelvű
újság kiadására vonatkozóan. Patzkó a lapengedély megszerzését
követően csupán a hírlap anyagi előállításával törődött,
az újságírás, a szerkesztés szellemi része, a korrektúra, az
adminisztráció, a terjesztés teljes mértékben Rát Mátyásra
hárult.
A
lap előfizetői
1779.
július 1-jén „Előre való tudakozás”-ban Rát felmérte a
hírlap iránti igényeket. Biztató volt az érdeklődés,
előfizetőinek száma meghaladta a 300-at. Volt közöttük
földbirtokos nemes, tanár, római katolikus és protestáns pap,
mágnás, ügyvéd, gazdatiszt, megyei tisztviselő, jószágigazgató,
katonatiszt, postatiszt, városi polgár, nevelő és tanuló, állami
és városi hivatalnok, főiskolai igazgató, orvos.
Győrben
8 előfizetője volt a kiadványnak. Rát Mátyás Magyarországon
103 helyre küldte szét, csaknem az ország egész területét
lefedve. Erdélybe is eljutott, Bécsből 12 példányt igényeltek.
Külföldön is terjesztette, főleg Franciaországba,
Spanyolországba és Hollandiába jutott el több példánya.
Az
előfizetési díja évi hat forint volt. Főállású szerkesztőként
Rát Mátyás hatszáz forintot kapott évente a kiadótól (ebből
kellett fizetnie a segéderőket, pl. korrektort, fordítót is, ha
volt – általában ezeket is maga végezte).
A
M. Hírmondót nemcsak az előfizetők olvasták, kézről kézre
járt. Sándor Lipót
nádor azt írta bátyjának, Ferenc
királynak, hogy „az újságok eljutnak minden
paraszt kezéhez”.
Címlap
A
címlapot Rát Mátyás tervezte: a metszet a földgömböt
ábrázolja, fölötte Hermész (Merkúr), a hírvivő szárnyas
isten képe és egy „Per Regna Per Urbes” (Országokon, városokon
keresztül) feliratú szalag. Mindez a sajtó nemzetköziségére, a
hírszolgálatnak az egész világot átfogó jellegére utal. A
földgömb alatt Magyarország címere látható, mellette jobb és
bal oldalon könyvek, levelek, iratok és egy postakürt.
Forma,
megjelenés
A
M. Hírmondó formáját tekintve is kifejezte az újat, amit a hazai
időszaki sajtó történetében jelentett. Nemcsak tipográfiája
tért el a városban megjelenő német Pressburger Zeitungtól,
hanem szedése is, a szöveg nem két-, hanem egyhasábos formában
jelent meg. Egy-egy száma nyolcadrét nagyságú, fél ívből állt,
és hetente kétszer, szerdán és szombaton, a postajárat
menetrendje szerint jelent meg.
Az
egyes „leveleket” Rát folytatólagos lapszámozással látta el,
arra számítva, hogy az előfizetők gondosan összegyűjtik, s év
végén bekötve a könyvtárukban elhelyezik.
Rovatok
kezdetei
A
későbbi rovatok kezdetleges formái figyelhetők meg, a cikkek pl.
ilyen címek alatt olvashatók: Hazánkbeli történetek, A világnak
mostani állapotja, Tudománybéli dolgok, Hadi dolgok, Hiteles
hírek, Bizonytalan dolgok, Külföldről holmi, mivel jobb nincsen
stb.
Két
rovat a Magyar Hírmondóban, egyik 1780-ból (Hiteles hírek), másik
1784-ből (Külföldi dolgok):
Külföldi
és magyar hírek
Rát
a külföldi híreket más újságokból merítette, de nem csupán
lefordította, hanem feldolgozta, az olvasó számára világos,
rövid földrajzi és történelmi magyarázatokkal látta el.
A
referáló lapok mintáját, szerkesztési elveit tudatosan
elvetette, a hiteles tényeket széles körű ismeretekkel
kiegészítve közölte, összegyűjtött híranyagait értelmezte és
értékelte, tájékozódni tanított.
A
hazai eseményeket, híreket „levelező jó-akaróitól” kapta.
Ezek a tudósítók levélben számoltak be neki a lakóhelyük
nevezetesebb eseményeiről. A leírások a puszta tényekre
szorítkoztak, nem szerepeltek benne egyéni újságírói
vélemények, kommentárok. A
M. Hírmondó hazai híreit így jellemezték a
Fejér Megyei Hírlapban (1993. február 5. ‒
részlet):
Eszmei
célkitűzések, a magyar sajtó
jelentősége
A
M. Hírmondó jellege,
formája, periodicitása szerint politikai lap, a mai napilap őse
volt, de Rát szándékaiból
adódóan több lett, túlnőtt
ezen. Célja
ekkoriban még nem annyira a gyors informálás, mint inkább a
műveltség terjesztése volt.
Ezt
a magyar hírlapot nyitott ablaknak szánta, amelyen keresztül
bemutathatta a fejlettebb országok eredményeit, inspirálva azok
hazai megvalósítását. Újságírói tevékenységének másik
célja az volt, hogy tájékoztassa a külföldi közvéleményt a
magyarságról, mert tapasztalta, hogy keveset tudnak rólunk, azt is
rosszul. Egy helyen azt írta, hogy „a göttingai neves tanárok
a magyarsággal kapcsolatban nevetségesen tudatlanok”.
Pedagógiai,
nevelési szándékai is voltak, a tanárokat buzdította, hogy
ismertessék meg ezt a kiadványt, olvastassák a tanulókkal az
iskolában. Törekedett a kifejezésmódban a magyarosságra,
közérthetőségre, a nyelv, a helyesírás egységesítésére.
A
recenzió műfaját magyar nyelvterületen először Rát
Mátyás próbálta meghonosítani a Magyar Hírmondó első
évfolyamaiban. Számos könyvismertetést közölt. Lapjában a
nemzeti színjátszást is támogatta.
A
Magyar Színművészeti Lexikon (Bp., 1929-) Rát Mátyásról írt
szócikkében megemlékezik erről:
Göttingenben
Rát magáévá tette Johann
Gottfried von Herder
(1744-1803) német költő, filozófus nagy hatású eszméit, aminek
köszönhetően az első országos
népköltészeti gyűjtés
megszervezésére is kísérletet tett a Magyar Hírmondóban.
Magyar
Hírmondó, 1782. 33., 34. old.:
Hozzászoktatta
olvasóit a korszerű kérdéseken való gondolkodáshoz és
beszédhez, méghozzá magyarul. Ez nem volt könnyű, hiszen az
egységes irodalmi nyelv még nem alakult ki, a nyelvújítás épp
csak elkezdődött.
A
rendszeres időközökben publikált hír- és cikkanyaggal tágította
olvasói látókörét, segítette a szellemi műveltség bővítését,
gazdasági és társadalmi téren az elszigeteltség felszámolását.
A
Győri Hírlap 1907. szeptember 29-én így írt a M. Hírmondó
jelentőségéről:
Rát
a nyelvújítást nemcsak azzal segítette, hogy elindította ezt a
sajtóterméket,
hanem maga is alkotott az
idegen szavak helyett új
magyar kifejezéseket, mint pl. csodagyermek, kötet, közgyűlés,
vakbuzgó, villámhárító. Az újságíró
szavunk is tőle
származik. (Tagja
volt az Erdélyi Nyelvművelő Társaságnak.)
Nemcsak
a hírlapírás, hanem a modern reklám terén is úttörő
szerepet töltött be
Rát Mátyás
Magyarországon. Dr.
Balkányi Kálmán, az Országos Magyar Kereskedelmi
Egyesülés (OMKE) igazgatójának kutatásai szerint a magyar
reklám fejlődésének legősibb nyomai Győrbe vezetnek vissza.
Győri
Lloyd, 1927. március 20.:
Amikor
a kiadvány előfizetőinek száma elérte az ötszázat, Rátnak már
külső munkatársak is segítségére voltak, mint pl. Révai,
Szacsvay, akik később, miután az újságtól
megvált, annak szerkesztését is átvették (a lap 1788-ban szűnt
meg).
Rát
Mátyás a Magyar Hírmondó 1782. december 28-i 101. számában
elbúcsúzott olvasóitól, és visszatért eredeti hivatásához. Mi
történt?
Rát
Mátyás lelkészi pályafutása
1781
őszén megjelent II. József
türelmi rendelete, amely újra lehetővé tette a protestáns
felekezetűek számára is a szabad vallásgyakorlást. A győri
evangélikus gyülekezet még a rendelet évében, fél hónap alatt
elkészített egy fatemplomot, a mai Kossuth Lajos utca 29. számú
ház udvarán. Rát Mátyást hívták meg lelkipásztornak, ő pedig
másnak adta át a Magyar Hírmondó szerkesztői tollát, és a
győri evangélikus gyülekezet élére állt.
Perlaki
Gábor püspök 1783. április 21-én szentelte fel győri
lelkésszé Felpécen. A győri evangélikus gyülekezet több mint
34 év kényszerű szünet után Rát Mátyás lelkészen keresztül
hallhatta először Isten igéjét (1783. május 4-én), ekkor még
az ideiglenes fatemplomban. Még ebben az évben megkezdték
templomuk és iskoláik felépítését.
Az
újvárosi Öregtemplom a századforduló táján:
Az
Öregtemplom a 20. század első felében:
Az
elkészült, torony nélküli újvárosi Öregtemplomot Rát Mátyás
szentelte fel, ő prédikált itt először, 1785. november 27-én,
advent első vasárnapján.
Evangélikus
Élet, 1959. szeptember 13.:
Erőteljes
igehirdető, sikeres szónok
Rát
nagy hatású igehirdető volt, meg nem alkuvó módon ragaszkodott
az Írás kijelentéséhez és igazságához, mint „igaz
istentisztelethez”. Igehirdetésében, tanításában mindig arra
törekedett, hogy az igéből élet legyen, hiszen anélkül
gyümölcstelen. A fiatal pap tudományának, kiváló szónoki
képességeinek híre gyorsan elterjedt. Neve 1785-ben – Perlaki
Gábor superintendens halála után – a püspökjelöltek között
is szerepelt, de végül nem őt választották meg.
Perlaki
Gábor püspök, illetve Roth
Tamásné Felsővattai Wattay (Vatai) Borbála temetésén
elhangzott búcsúztató szavait a Streibig nyomda kiadta,
megtalálható a győri Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi
Tér muzeális gyűjteményében (Búcsúztató
versek… Perlaki Gábor úrnak
és
Egy Istent félő…
Vatai Borbála):
A
pesti evangélikus egyházközség alapításakor a sokféle jelölt
közül elsősorban Rát Mátyásra gondoltak, aki nagy hírnevet
szerzett a Magyar Hírmondó szerkesztésével, illetve szónoki
beszédeivel, de többféle okból végül mégsem ő lett a pesti
gyülekezet lelkésze.
Győrben
az egyházon belül a kultúrát úgy segítette, hogy lelkészi
lakásán nyitotta meg az elemi iskolát, amelyet magas nívóra
emelt. Az egyik helyi újság is megemlékezett az oktatással
kapcsolatos tevékenységéről, az evangélikus algimnáziummal
kapcsolatban.
Győri
Nemzeti Hírlap, 1943. június 22.:
Egyházi
területen Rát nem volt egyértelműen népszerű, mert
„keménynyakú, harcias ember volt”. Gyakran kifogásolta a győri
evangélikus egyház konventjének kormányzását, amely abban az
időben kizárta a lelkészt a kormányzásból, és egy szűk körű
köznemesi és hivatalnokgárda kezében összpontosult. A konventtel
vívott egyre élesedő harcba belefáradva 1787. november 26-án
lemondott lelkészi szolgálatáról. Úgy nyilatkozott erről, hogy
„Nem győztem a törvénytelenségeknek sokféle utait elállni,
a kár és szégyenvallásoknak elejét venni.”
Lemondásakor
az volt a szándéka, hogy folytatja népének, hazájának azt a
szolgálatát, amit a Hírmondóval elkezdett, illetve hívei részére
imádságos könyvet írt (ez
fennmaradt, a
győri könyvtár
muzeális gyűjteményében megtalálható
– Keresztyén
fehjér népnek való imádságos könyv):
Visszavonulva
egy háromnyelvű szótáron (német-magyar-latin,
magyar-latin-német, latin-német-magyar) dolgozott. A közjót
akarta ezzel is szolgálni, de a kiadók nem érdeklődtek a szótár
iránt, a főurak nem támogatták, így ez a nagy munka fiókban
maradt. „Örökös kár, hogy ezen becses szándéka Rátnak nem
teljesedhetett” ‒
írta Kazinczy Ferenc.
Mivel
ez a szolgálata nem váltotta be a reményeit, 1789-ben elfogadta a
győri gyülekezeti tagok újabb meghívását a megürült lelkészi
állás betöltésére.
A
pozsonyiak 1790-ben azzal tisztelték meg, hogy II.
Lipót koronázásakor a hálaünnepre őt hívták meg
vendéglelkésznek. Itt elhangzott beszéde is megjelent
nyomtatásban. A kiváló képzettségű lelkipásztorukra büszke
győriek 1791-ben a pesti zsinatra őt választották meg
képviselőjüknek. A zsinaton jegyzői tisztet töltött be, és a
különböző témákban világosan, megalkuvás nélkül, bátran
nyilatkozott.
A
Dunántúli Ev. Református Egyházkerület Pápai Főiskolájának
Értesítőjében (Pápa, 1886.) megemlékeztek erről:
Jellemző
volt rá, hogy a győri gyülekezetben „a babonákat és
balvélekedéseket herkulesi bátorsággal és erővel irtotta”.
Magánélete
Negyvenöt
évesen, belefáradva hivatali harcaiba, családi melegség után
vágyott, feleségül vett egy fiatal soproni lányt, Reischl
Zsuzsanna Rozinát. Alig hétesztendei boldog családi
élet után azonban felesége meghalt, özvegyen maradt. Három
gyermeke közül egyet eltemetett, kettőt egyedül nevelt. A kemény
gerincű, harcias férfi ettől kezdve kerülte a társaságot, nem
foglalkozott tudományos írások közreadásával sem, komor maradt
haláláig.
Az
általa alapított Magyar Hírmondó
hiánytalan sorozatát Győrben a Püspöki Papnevelő Intézet
Könyvtárának ajándékozta.
1796
– 1810 között
1796-ban
gimnáziumi igazgatónak és teológiai tanárnak hívták meg
Pozsonyba. Ezt a hírt a bécsi megjelenésű Magyar
Hírmondó (1796. június
14.) is közölte:
Bár
gondolkodott rajta, végül nem fogadta el az állást, mert úgy
vélte, az ő korában már bajos lenne elkezdeni a pedagógiai
hivatást. Erős testalkatú volt, de a hivatalos munka, a sok harc
és felesége elvesztésének fájdalma megtörte életerejét,
nyugalomra vágyott.
Élete
vége felé betegeskedett, 1807-ben le akart mondani, de a gyülekezet
hívei ragaszkodtak hozzá, ezért lelkészi szolgálatát tovább
végezte, egészen 1810. február 5-én bekövetkezett haláláig.
A gyülekezet temettette el a győrújvárosi temetőben, árváiról
gondoskodtak.
Kazinczy
Ferenc, értesülve haláláról, ezt írta: „Sajnálva hallám Rát
halálának hírét. Áldott legyen emlékezete a jó hazafinak és
világosság fiának.” ... „Pázmány és Szenczy
Molnár Albert kora óta egy hazafi sem tett többet a magyar nyelv
és kultúra gyarapítására, mint Rát a Magyar Hírmondó által.”
Révai
Miklós így
nyilatkozott
róla:
„Amíg csak fennmarad a magyar név, halhatatlan lészen
Rát Mátyás az ő dicső fáradságáért, melyet a
hazának számtalan hasznára kezdett, folytatott is három
esztendeig, nagy szorgalommal ugyan, de nagyobb küszködéssel.”
Az
utókor tiszteletadása
Rát
halála után Pozsony utcát jelölt meg a nevével. (Elterjedt olyan
téves hír, hogy Pécsett is utcát neveztek el az első magyar
újság elindítójáról. Valójában nem róla, hanem egy azonos
nevű, Pécs társadalmi életére nézve jelentős lokálpatrióta
hadnagyról, aki 1829 és 1913 között élt.)
Több
mint száz évvel Rát Mátyás halála után, a temető helyén,
ahol elhantolták, már gyalogjáró és kocsiút volt.
Győri
Nemzeti Hírlap, 1941. szeptember 21.:
Hosszú
idő telt el, mire Győrben mozgolódás történt, hogy a magyar
újságírás atyjának méltó emléket állítsanak. (Rát
Mátyásról nem maradt fenn kép, így őt ábrázoló szobor nem
jöhetett szóba.) 1936-ban az Evangélikus Ifjúsági Egyesület
kezdeményezte emlékmű
felállítását, és az egyházi és társadalmi körök
támogatták az indítványt.
1937.
december 12-én a Petőfi téren, Rát egykori lakásával szemben
helyezték el az emlékművet, melyet D.
Kapi Béla dunántúli püspök avatott fel
„felejthetetlenül szép és külsőségeiben is impozáns”
országos ünnep keretében. (Az ünnepség délelőtt 11 órakor a
városháza nagytermében kezdődött, majd a díszgyűlés
befejeztével az avatás színhelyén folytatódott.)
Győri
Nemzeti Hírlap, 1937. december 14.:
Az
alkotást Lakatos Kálmán
(1901-1958) építészmérnök tervezte, Schima
Bandi (1882-1959) iparművész és Réthy
Gyula (1882-1958) kőfaragó mester merevítették bronzba
és kőbe. Az emlékművet dr.
Späth Gyula (1883-?) polgármester vette át, majd a
koszorúzások következtek.
A
magyar újságírás atyja emlékére készült emlékmű híven
tükrözi Rát egyéniségét. Egyszerű kőtömb, ahogy szilárd
„kőjellem” volt ő is. Az utcai kút tömör oszlop, melynek két
oldalán forrás csörgedez, másik két oldalát pedig a tudás
fáklyája díszíti, szimbolizálva Rát munkásságát: a magyar
nyelvű újsággal széles körben terjesztette hazánkban a kultúra,
műveltség világosságát, és ahogy a forrásvíz megöntözi a
földet, és újjáéled körülötte minden, úgy hatott lapjával
hazánk szellemi életére is.
Az
oszlop egyik oldalára kerültek azok a sorok, melyekkel Rát a
Magyar Hírmondó első számát zárta:
„Mindennek
kezdete
Lassú
s eredete
Jár
nehézség fontjával.”
A
teret, ahol az emlékkutat elhelyezték, a következő évben Petőfi
térről átnevezték Ráth Mátyás térre.
Harangszó,
1938. március 27.:
Néhány
év múlva, 1940. április 13-án (R.M. születésnapján) és 14-én
megrendezték Győrben a Vidéki Hírlapírók I. Országos Rát
Mátyás Vándorgyűlését.
Győri
Hírlap, 1940. január 21.:
Győr
számára mindez idegenforgalmi szempontból is nagy jelentőségű
esemény volt, hatásos, értékes propaganda, hiszen a
vándorgyűlés során a várost megismerte az ország számos
újságírója. A kongresszuson a rádió munkatársai is részt
vettek.
Győri
Nemzeti Hírlap, 1940. április 10.:
A
rendezvény napjára Rát Mátyás-emlékbélyeget hoztak forgalomba,
és egy bronz babérkoszorús aranyozott lúdtollat helyeztek el a
Rát Mátyás-emlékkúton.
A
háború alatt az emlékmű tönkrement
A
Rát-emlékmű még el sem érte az öt évet, már omladozott. A
réseken beszivárgott az esővíz a tégla közé, télen
megfagyott, tavasszal olvadt, és szétfeszítette a fedő kőlapokat.
A város 300 pengőt ráfordítva restaurálta, de az állapota
hamarosan újabb felújítást tett volna szükségessé. 1941
szeptemberében az emlékművet szétbontották.
Győri
Nemzeti Hírlap, 1941. szeptember 21.:
Az
új Rát-emlékmű
Győrben
majdnem két évtizeddel a háború után, 1964-ben került sor arra,
hogy a tönkrement Rát-emlékmű helyett újat állítsanak. A
Hazafias Népfront Városi Bizottsága intézkedése nyomán a győri
401-es iparitanuló-intézet fiataljai készítették el társadalmi
munkában az emlékművet. Az ünnepélyes átadását a Magyar Sajtó
Napjára, december 7-re tervezték, végül december 6-án (vasárnap)
délelőtt 10 órakor került rá sor.
Az
avatási ünnepséget a győrszigeti pártszervezet helyiségében
tartották. Pernesz Gyula
(1920-1986), a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár igazgatója
tartott előadást Rát Mátyásról, Peczkay Endre (1937-)
színművész egy Petőfi-cikk idézésével méltatta a szabad sajtó
szerepét, majd a jelenlévő küldöttségek (pl. Magyar
Rádió győri stúdiója, Kisalföld szerkesztőségének
munkatársai stb.) elhelyezték koszorúikat az emlékműnél.
Az
emlékmű egy felfelé szélesedő oszlop, amelynek a teteje újra
keskenyedik, és legfelül kehely alakzatban végződik, amelybe
mécses is elhelyezhető.
Az
1964-ben felállított emlékmű helye a Rát Mátyás téren először
itt volt:
Az
emlékmű a Rát Mátyás téren a hetvenes években (a fotó
Balatoni Ildikó tulajdona):
A
nyolcvanas években egy területrendezést követően az emlékművet
közelebb helyezték ahhoz az épülethez, amely Rát Mátyás
otthona volt, nagyjából oda, ahol az első (1937-es) emlékmű
állt. 1986-ban már az úttest túloldalán láthattuk, az
Öregtemplom bejáratához közel (még 2000-ben is itt volt).
Jelenleg (a képen) az egykori algimnázium épülete előtt áll. Az
„Evangélikus Sziget” 2014-2018-as rekonstrukciós munkálatai
során az emlékművet is renoválták.
Győrben
1986-ban Rát Mátyás Sajtóklub alakult.
A MÚOSZ
Győr-Sopron megyei szervezetének
klubját a Pénzügyi
Palotában április 21-én ünnepélyes
keretek között
nyitotta meg
Puskás Csaba,
a Kisalföld főszerkesztője:
A
Protestáns Újságírók Szövetsége
(PRÚSZ), amely
2004-ben alakult, következő
évben létrehozta
a Rát
Mátyás-életműdíjat.
A protestáns
tollforgatók életműdíját 2005
óta minden évben köztiszteletben
álló teológus, lelkész újságíróknak és elismert írói,
költői életművel rendelkező alkotóknak adják
át.
Vargáné
Blága Borbála
Felhasznált
irodalom:
Kókay
György: A magyar hírlap- és folyóiratirodalom kezdetei
(1780-1795). - Bp., 1970.
Árvay
Árpád: Az első Hírmondó. In: A Hét, 11. évf. 19. sz. (1980.
máj. 19.), p. 6.
Bay
Ferenc: Aki az „újságíró” szót alkotta. In: Kisalföld,
1964. dec. 4., p. 3.
Bödecs
Barnabás: Történelembe vezető úton. In: Evangélikus Élet, 44.
évf. 20. sz. (1979. máj. 20.), p. 4.
Evangélikus
Népiskola, 1937. 2. sz. p. 74.
Evangélikus
Népiskola, 1937. 5. sz. p. 198.
Felavatták
Győrött Rát Mátyás emlékművét. In: Kisalföld, 1964. dec. 8.,
p. 1.
Illés
György: Híres könyvtárak : Győr – elfelejtett gyűjtemény In:
Magyarország, 17. évf. 4. sz. (1980.jan.27.), p. 27.
Kelecsényi
Gábor: A példányok kézről kézre jártak. In: Magyar Hírlap, 7.
évf. 101. sz. (1974. ápr. 13.), p.
Kovács
Géza: Kétszáz éve jelent meg az első magyar nyelvű újság I.
In: Evangélikus Élet, 45. évf. 3. sz. (1980.jan.20.), p. [6]
Kovács
Géza: Kétszáz éve jelent meg az első magyar nyelvű újság II.
In: Evangélikus Élet, 45. évf. 4. sz. (1980.jan.27.), p. [6]
Kőháti
Dorottya: A reformáció ünnepének „előestéje”. In:
Evangélikus Élet, 70. évf. 45. sz. (2005. nov. 6.), p. 8.
Kuszák
István: Rát Mátyás, az első magyar hírlapíró. - Győr, 1940.
Kuszák
István: Rát Mátyás élete. In: Evangélikus Népiskola, 1938. 1.
sz. p. 6-8.
Ludtollas:
[Rát Mátyást üldözi mindmáig a balszerencse]. In: Győri
Nemzeti Hírlap, 6. évf. 215. sz. (1940.09.21.), p. 6.
A
magyar nyelvű sajtó hőskorának története. In: Irodalmi Szemle,
1971. 2. sz. p. 171.
A
magyar sajtó. In: Győri Nemzeti Hírlap, 5. évf. 84. sz. (1940.
ápr. 14.), p. 1.
Ottlyk
Ernő: Az első magyar újságíró: Rát Mátyás evangélikus
lelkész. In: Evangélikus Élet, 20. évf. 6. sz. (1955. febr. 6.),
p. 2.
Ozsvald
Árpád: A Magyar Hírmondó. In: A Hét, 25. évf. 1. sz. (1980.
jan. 5.), p. 15.
Rát
Mátyás életrajza. In: Kis János Superintendens emlékezései
életéből. - Sopron, 1845.
Túróczy
Zoltán: A győri evangélikus templom másfél százados jubileuma,
1785-1935. - Győr, 1936.
Ugróczky
Mihály: Az első szerkesztő hazánkban. In: Magyar Sajtó, 21. évf.
1. sz. (1980. jan. 1.), p. 21-22.
Ünnepség
Győrött és Szegeden. In: Népszabadság, 22. évf. 287. sz. (1964.
dec. 8.), p. 4.
A képek a Wikimedia
Commons szabadfelhasználású
gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek
készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi
feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken
találhatók: 1.kép; 2.kép; 3.kép; 4. kép.
További képek:
- A 13. kép forrása itt található, felhasználása engedélyezett.
- A 18. kép forrása itt található.
- A 22. kép forrása: Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum helytörténeti fotógyűjtemény, leltári szám: XJM.F.313 (Dobos Vilmos felvétele)
- A 27. és 28. kép forrása itt található, felhasználása engedélyezett.
- A 29. és 30. kép saját felvételek.
- A 13. kép forrása itt található, felhasználása engedélyezett.
- A 18. kép forrása itt található.
- A 22. kép forrása: Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum helytörténeti fotógyűjtemény, leltári szám: XJM.F.313 (Dobos Vilmos felvétele)
- A 27. és 28. kép forrása itt található, felhasználása engedélyezett.
- A 29. és 30. kép saját felvételek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése