Protestáns segédkönyvek a Biblia tanulmányozásához Ősze Mária írása
A Szentírás különösen fontos szerepet játszott a reformáció
különböző irányzatainak követői számára, akiknek a Biblia
„az isteni igazság első számú forrása volt és maradt
évszázadokig”. Azonban nemcsak a lelkészek, hanem a hívők is
olvasták az Ó- és Újszövetséget. Az anyanyelvű Biblia-kiadások
mellett protestáns szerzők tollából különböző, a Biblia
tanulmányozását segítő könyvek születtek.
Bod Péternek (1712-1769), a korszak egyik legműveltebb és
legsokoldalúbb református lelkészének, irodalom- és
egyháztörténet-írójának „egyháztörténeti, egyházjogi,
teológiai, államismereti, nyelv- és irodalomtudományi munkái”
mellett a bibliaértelmezés területén is jelentek meg írásai.
Munkásságával a magyar nyelvű teológiai irodalom gyarapodásához
is hozzájárult. Egyik első és jelentős munkája „a bibliai
fogalmak szimbolikus értelmét magyarázó” Szent Irás’
értelmére vezérlő magyar leksikon 1746-ban, Kolozsvárott
jelent meg először. Érdekesség, hogy még ugyanebben az évben
Győrött Streibig József is kiadta ugyanezt a művet, amellyel
Bodnak az volt a célja, hogy egyrészt megvilágítsa a bibliai
fogalmak, helyek és példabeszédek értelmét, másrészt
megértesse az olvasóval a Szentírás üzenetét. Ez a kötet
lényegében egy bibliai értelmező szótár, amely összesen 657
betűrendbe sorolt bibliai kifejezést magyaráz meg, megadva
párhuzamos helyeiket is. Bod Péter könyvét egyaránt szánta a
lelkészeknek és a laikus olvasóknak.
A Jean-Fréderic Ostervald (1663-1747) protestáns svájci
teológus és lelkész által írt bibliamagyarázat magyarul
1780-ban a győri Streibig Gergely János kiadásában jelent meg
Biblia’ tárháza, mellyben az Ó és Uj Testamentom’
könyveinek és részeinek summái, és azokból való épületes
rövid tanúságok foglaltatnak, a’ Szent Irásnak olvasásáról
tanitó elöljáró-beszéddel együtt címmel. Az eredeti,
1720-ban kiadott francia nyelvű írást az a református lelkész
Némethi Sámuel (1729-1802) fordította le magyar nyelvre,
aki 1780 és 1783 között a Győr vármegyei Csilizpatason
teljesített lelkészi szolgálatot.
A 18. században Osterwald művei közül jó néhányat
Magyarországon is kiadtak. Népszerűségének oka az lehetett, hogy
egyházi írásait világi funkcióval is ellátta, ezáltal „a
közéleti ember, a hivatalnok vagy katonatiszt számára
körvonalazta a helyes, erkölcsös magatartást”.
A bibliai könyvek történetét foglalta össze Bod Péter A’
Szent Bibliának historiája című könyvében, amelyet
1748-ban Nagyszebenben adtak ki először. 1782-ben a győri
Streibig-nyomdában jelentették meg a mű harmadik kiadását. A
kötet azonban hamis impresszumot tartalmaz, a címlapon ugyanis
Szeben szerepel megjelenési helyként, Sárdi Sámuel kiadóként,
1748 pedig megjelenési évként. Ebben az írásában Bod „a
magyar nyelvű bibliafordítások történetét dolgozta fel és adta
közre”, mégpedig teljesen áttekinthetően, káté, azaz
kérdés-felelet formájában.
A 13. századtól kezdve jelentek meg nyomtatásban „a Biblia
szavainak alfabetikus rendbe szedett előfordulási jegyzékei”, az
ún. bibliai konkordanciák, amelyek tulajdonképpen
válogatott név- és tárgymutatók voltak. Magyar nyelven 1593-ban
adtak ki először szentírási konkordanciát.
Kőrösi Mihály (1706?-1775) református esperes által az
Újszövetséghez összeállított konkordanciáját Az Uj
Testamentomra mutato tabla címmel 1739-ben a debreceni
Városi Nyomdában adták ki, amelynek második, javított kiadását
szintén Debrecenben nyomtatták 1773-ban. Az Ószövetséghez
elkészített konkordanciája azonban életében nem jelent meg
nyomtatásban. Végül 1788-ban Streibig József Győrben jelentette
meg Kőrösinek a teljes Bibliához elkészített
konkordancia-jegyzékét Magyar concordántzia avagy Az Ó és
Új Testamentomra mútató tábla címmel, két kötetben.
Kőrösi eredeti művét az 1783-tól haláláig Győrött református
lelkészként működő Szerencsi Nagy István (1747?-1789)
javította és egészítette ki, sőt saját költségén ő maga
rendezte sajtó alá is. Szerencsi Nagy „az ószövetségi
konkordancia javításához Kőrösi eredeti kéziratát, az
újszövetségi részhez pedig az 1773-as második kiadást vette
igénybe”. Az eredeti változat hibáinak javításához és a
bővítéshez egy német nyelvű konkordanciát és a Bibliát is
felhasználta. Szerencsi Nagy azonban nem érhette meg mind a két
kötet elkészültét. A második kötet P betűjétől Szentmiklósi
Timót (1754-18/35) református lelkész és egyházi író, 1789
és 1791 között győri lelkész vette át a munkálatokat, ő
fejezte be a szöveget.
Streibig közreműködésével 1787. január 12-i keltezéssel jelent
meg az előfizetőket toborzó Tudósítás, továbbá a bécsi
Magyar Kurir Magyar Musa című mellékletében is jelent meg
írás a kiadás tervezetéről. Az előfizetők száma azonban nem
érte el a remélt 1000 főt, csak 50 ember írt vissza előfizetési
szándékkal, de mintegy 800 ember jelezte, hogy megjelenés esetén
esetleg igényt tartana a műre. 1787 nyarán kezdték el nyomtatni
az első részt, a második kötet a címlaptól eltérően
valószínűleg 1789-ben jelent meg. Kőrösi Mihály bibliai
konkordanciája mintegy 2000 példányban hagyta el a sajtót.
Ősze Mária
Felhasznált irodalom: Magyar művelődéstörténeti lexikon
vonatkozó szócikkei; Oláh Róbert: Kőrösi Mihály konkordanciája
: egy 18. századi bibliai segédkönyv kiadástörténete In: Könyv
és Könyvtár XXX/2008 p. 71-94.; Kurta József-Tibor: Bod Péter és
a szentírástudomány; Dominkovits Péter: Adatok Némethi Sámuel
győri kiadású Osterwald fordításához. In: Kisalföldi Könyvtár
1993. 1.; V. Ecsedy Judit: Bod Péter műveinek kiadástörténetéhez
– hamis évmegjelölésű változatok;
http://biblia.hu/bibliaforditasok_a_reformacio_korabol/bevezetes;
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése