Helytörténeti kalandozások 139.

A szabadhegyi evangélikus iskola története, 1865-1948 – III. rész

Egyed Lajos kántortanító nyugdíjba vonulása után a szabadhegyi tanítói állást meghirdették, és az iskolaszék úgy határozott, a jelölésnél nagy körültekintéssel kell eljárniuk, hogy a választás olyan személyre essen, akiről „teljes bizonyossággal” feltehető, hogy a szabadhegyi külvárosi iskola esetében méltóképpen reprezentálja az egyházközség munkáját, tanítói hivatásának tökéletes ellátása mellett.

A hirdetésre hét pályázó jelentkezett, közülük „kimerítő és alapos tárgyalás után” a szabadhegyi kántortanítói állásra (okmányai és a róla nyert információk alapján) Szabó Elek tanítót jelölték I. helyen, II. helyen Benczúr János tótkomlósi ny. áll. tanítót.

Szabó Elek tanító (működése: 1928. szeptember-november – 3 hónap)

Vitéz Egyed Lajos utódául az egyházközség 1928. augusztus 12-én Szabó Elek Bakonytamásiból jött tanítót választotta meg, aki a hivatalos minősítés szerint Veszprém vármegye öt legjobb tanítóinak egyike volt. Ünnepélyes keretek között, az egyházközség elnöksége és az iskolaszék képviselőinek jelenlétében iktatták be szeptember 10-én a közönséggel zsúfolásig megtelt iskolában. Szabó Elek köszönetet mondott a megelőlegezett bizalomért, és ígérte, hogy igyekezni fog ennek megfelelni. Szavait követően a jelenlévők az új tanítót hangosan éljenezték.

Nem volt azonban hosszú életű Szabó Elek szabadhegyi munkássága, néhány hónap után, novemberben megrendült egészségi állapota miatt lemondott (december 1-i hatállyal), mivel nem bírta az éghajlatot és az osztatlan iskolával járó sokirányú feladatokat.

Szollár Irén okleveles tanítónő helyettesít Szabadhegyen

Szollár Irén szabadhegyi tanítónő 1928. november 19-én kérvényt nyújtott be az iskolaszéki elnökséghez, hogy a szabadhegyi iskolában a helyettesítéssel őt bízzák meg. Az elnökség kérte Szabó Eleket, hogy az új tanító érkezéséig, illetve a karácsonyi szünet megkezdéséig az állását ne hagyja el, segítségképpen mellette Szollár Irén tanítónőt alkalmaznák. Szabó Elek azonban nem vállalta a decemberi tanítást, egészségi okokra hivatkozva visszament Bakonytamásiba, a helyettesítést december 1-től az új tanító érkezéséig Szollár Irén okleveles tanítónő látta el.

Weltler János igazgató december közepén hivatalos látogatásokat tett a központi iskola osztályaiban és a szabadhegyi iskolában is. Szollár Irén h. tanítónő „lelkiismeretes” munkájával elégedett volt.

A szabadhegyi tanítói állást meghirdették, kántori képesítéssel rendelkező férfi tanítót kerestek. Egy miniszteri rendeletre alapozva a pályázatot úgy hirdették meg, hogy előnyt élveztek a tapasztalt pedagógusok; inkább választottak akár nyugdíjas tanerőt is, mint kezdő tanítót.

Evangélikusok Lapja, 14. évf. 46. sz. (1928):

1929 márciusában az iskolai közgyűlésen Jausz Lajos II. felügyelő indítványozta, hogy a szabadhegyi iskola felirata az utcafronton legyen elhelyezve. Ezt az indítványt elfogadták, Weltner János igazgató intézkedett az ügyben.

Áprilisban Szollár Irén szabadhegyi helyettes tanítónő kérelmezte az iskolai kert használati jogának a f. évi termelési idényre való átengedését. Az iskolai bizottság ezt megengedte számára azzal a kikötéssel, hogy az őszi gyümölcstermés az 1929. szeptember 1-től alkalmazandó rendes tanítót illeti meg.

Júniusban dr. Boldis Dezső kir. tanfelügyelő a szabadhegyi iskolát megvizsgálta, és annak tanítási eredményével elégedett volt. A szabadhegyi iskolában az 1928/29. tanévben végzett munkát az egyházmegye is elégedett örömmel nyugtázta.

A meghirdetett határidőig, 1929. július 20-ig a szabadhegyi tanítói állásra öt pályázat érkezett be: Busz Imre (Szárazd), Csizmadia Ferenc (Győr), Makatura János (Öskü), Schrantz Samu (Gyóró), Varga József (Csesztve). A bizottság I. helyen Csizmadia Ferencet, II. helyen Varga Józsefet jelölte.

Varga József tanító (működése: 1929-1948 – 19 év)

A győrszabadhegyi állásra az 1929. augusztus 18-án tartott képviselő-testületi ülésen Varga József csesztvei tanítót választották meg (8 éves tanítói gyakorlattal). Az igazgató utasította a szabadhegyi gondnokot, Bolla Istvánt, hogy a tanító érkezéséig a lakás rendbe hozásáról gondoskodjon.

Vitéz Bolla István gondnok katonaképe:

Varga József tanító ünnepélyes beiktatása

Varga József szeptember 3-tól munkába állt, a tanítás mellett kántori szolgálatot is végzett. Ünnepélyes beiktatására október 6-án került sor iskolaszéki ülés keretében. Jelen voltak az Iskolai Bizottság és az iskolaszék képviselői (Strasser Sándor világi elnök, Túróczy Zoltán egyházi elnök, Weltler János igazgató és mások), illetve a szabadhegyi gyülekezet számos tagja.

Strasser Sándor alkalmi beszédében szeretettel köszöntötte az új tanítót, kérte őt, hogy fogadja szívébe a szabadhegyi gyerekeket, viselje lelkén a sorsukat, és neveljen belőlük becsületes embereket, buzgó evangélikusokat. A szülőket kérte, hogy támogassák munkájában, a gyerekek pedig legyenek engedelmes tanítványok.

A bizottság nevében köszönetet mondott Szollár Irén okleveles tanítónőnek, aki fél éven keresztül helyettesi minőségben működött itt, és munkájával a bizottság elismerését érdemelte ki. (Szollár Irén ezután a központi iskolában kapott helyettesítői állást. Amikor két tanítói álláshely megüresedett 1932-ben, az egyiket segédtanítóként betölthette. 1934-ben nevezték ki rendes tanítóvá az iskolában.)

Weltler János igazgató a központi iskola tanítótestületének köszöntését tolmácsolta Varga József tanítónak, mely szerint szeretettel és igaz barátsággal fogadják új kartársukat, akitől ugyanezt kérik. Kifejezte kívánságát, hogy az új iskolában jól érzi majd magát, és igyekszik azt az elsők közé emelni.

Varga József tanító megköszönte a hozzá intézett szavakat, jókívánságokat, és elmondta, hogy nehéz szívvel jött el az előző helyéről, ahol sok szeretetet, bizalmat, jóindulatot tapasztalt. Boldog lesz – mint mondta –, ha Szabadhegyen is ugyanezt megtalálja. Ígérte, hogy kötelességét híven teljesíti, és kérte ehhez a gyülekezet támogatását. Ezt követően tisztébe hivatalosan beiktatták.

Varga József és tanítványai az iskola udvarán, a folyosó ablakai előtt:

1929-ben dr. Boldis Dezső vezető királyi tanfelügyelő ellenőrizte a munkát a győrszabadhegyi iskolában, és mindent rendben talált.

1929. december 23-án a szabadhegyi iskolában a növendékek kedves karácsonyi jeleneteket és színdarabot adtak elő, az előadások bevételét (42,28 P) az ifjúsági könyvtáruk gyarapítására fordították. Ebben az évben természetbeni adományként Nagy Ferenc egyháztag szép oltárképet festett az iskola számára, és a falat körülötte oltárszerűen kifestette.

A művet pünkösd vasárnapján avatta fel Kapi Béla püspök.

1930. februárban Weltler János igazgató a szabadhegyi iskolában látogatást tett, elégedett volt a tapasztaltakkal, úgy találta, hogy az új tanító, Varga József lelkiismeretesen végzi a munkáját. A királyi tanfelügyelőség kérte az iskolaszéktől, hogy a szabadhegyi iskola részére a beszéd- és értelem gyakorlati szemléltető képeket és Magyarország hegy- és vízrajzi térképét szereztesse be. Az iskolaszék megbízta az igazgatót, hogy a szükségleteket foglalja jegyzékbe, és terjessze a pénzügyi bizottság elé.

Ünnepélyek a szabadhegyi népiskolában

Az ünnepi műsorban a gyerekek énekeltek, szavaltak, és általában a tanító vagy a gyülekezet egyik lelkésze szerepelt előadóként.

• Adventi és böjti vallásos est
• Március 15. ‒ hazafias ünnepély
• Május 10. Madarak és fák napja – A Madarak és fák napját úgy ünnepelték meg a gyerekekkel, hogy ezen a napon rendszeresen egy rövidebb kirándulást tettek velük (pl. Kismegyerre, egész napos kirándulás Kisbarát-hegyre, Kiskútra, Győrszemere erdős-dombos vidékére stb.).
• Anyák napja
• Hősök vasárnapján koszorúkkal és virágokkal vonultak a szabadhegyi első világháborús hősi emlékműhöz. (A Győr-szabadhegyi ún. Rokkant kertváros területére telepítették a rokkant katonákat. A hősi emlékművet itt avatták fel 1925. szeptember 20-án.)

• Október 31. ‒ reformációi emlékünnep
• (alkalmi) november 11. Luther Márton születésének 450. évfordulója – műsoros emlékünnepély (1933)
• Karácsony ünnepe. Kis gyermekszíndarabok kerültek előadásra és karácsonyi szavalatok, énekek tarkították a gazdag műsort. A műsor után kiosztották a szeretetadományokat (cipők, ruhák, sütemény). A győri evangélikus gyülekezet karácsonykor az iskola szegény növendékei és a gyülekezet szegényei számára mindig nagy mennyiségű szeretetadományt osztott ki.

Iskolai kirándulás 1930 körül. A Rába L autóbusz táblája: „Szabadhegy-Végállomás” (fotó: Láng Sándor):

1930. május 12-én Chityil Pál kir. s. tanfelügyelő látogatott el az iskolába ellenőrzésre, és jelentette, hogy Varga József törekvő tanító, fejlődéséhez megvan minden remény, és eddig is szép eredménnyel dolgozott. Ebben az évben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a szabadhegyi iskola felszerelésének kiegészítésére küldött egy Magyarországot ábrázoló iskolai falitérképet és egy Boop-féle mértékrendszert.

Varga József és tanítványai az udvari bejárat előtt:

Az 1930-as évektől az 1940-es évek végéig növekedett a városrészben a gyári munkások száma, egyrészt, mert a napszámosok munkát kaptak a helyi téglagyárban és más győri üzemekben, másrészt, mert munkáscsaládok települtek le ezen a környéken.

Az általános iskola kezdetei

Az evangélikus iskola központi elemi iskolájában az 1931/32-es tanévben megnyitották a VII. osztályt. A következő tanévtől VII-VIII. vegyes osztály is működött már. Az 1938/39. tanévben az iskolát teljesen osztott nyolcosztályú népiskolává fejlesztették. (Ezután született meg az 1940. évi XX. tc. a nyolcosztályú népiskolák felállításáról, és megjelent a törvény végrehajtási utasítása is. Kiadták a Tanterv és Utasítás 1-3. kötetét, és szeptemberben az iskola már eszerint a tanterv szerint kezdte meg a munkát.)

1931-ben azonban ez a kezdeményezés a szabadhegyi osztatlan népiskolát még nem érintette, itt hosszú időn keresztül továbbra is I-VI. osztály számára folyt a tanítás. Az 1931/32. tanévben 41 mindennapi iskolás, 9 továbbképzős tanuló járt a külvárosi népiskolába.

Vitéz Bolla István szabadhegyi gondnok házának udvarán (1935):

Vitéz Bolla István szabadhegyi gondnok háza:

Varga József tanító a gyerekekkel az iskola udvarán:

1936 szeptemberétől a szabadhegyi elemi iskolában is bevezették a folyamatos tanítást (az addigi délelőtti és délutáni gyakorlattal szemben). (A központi ev. iskolában már 1927-ben bevezették.)

Szabadhegyi evangélikus torony-alap

A szabadhegyi iskola- és imaházban a bibliaórák, istentiszteletek a hívek által rendszeresen látogatottak voltak, és hogy „a szent szolgálat lélekre hatóbb legyen”, arra gondoltak a szabadhegyiek, hogy a templomhoz hasonlóan az oltárképhez társuljon egy oltár is. Varga József kántortanító a temetések alkalmával szomorúan gondolt arra, hogy elköltözött halottjaikat nem „harangozhatják ki”. Így érlelődött meg a harangbeszerzés és toronyépítés gondolata. A megvalósításhoz persze anyagi források is szükségesek voltak, el is kezdték a gyűjtést erre a nemes célra.

A Győri Protestáns Kör kulturális műsort szervezett, amelynek bevétele szintén hozzájárult a torony-alaphoz (Győri Nemzeti Hírlap, 1937. február 20.):

A 89 kg-os harang Buthy János és neje, Pápay Vilma ajándéka, az új oltárt Nagy György gyülekezeti tag készíttette el. A különálló tornyot Káldy Barna építőmester alkotta 2150 pengő költséggel, ami több lett volna, de Varga József tanító, Nagy György és Péter István egyháztagok bizonyos munkákat (kavics, homok, faanyag, tégla beszerzés stb.) magukra vállaltak. A torony tetejére Járfás István adományozott vörösréz keresztet. Az egyházközség a toronyépítéshez kapcsolódóan az iskolaépületet is tataroztatta, hogy az új toronyhoz méltó megjelenést kapjon.

1937. április 25-én (vasárnap) fél 12 órakor helyezték el az új evangélikus torony alapkövét ünnepélyes keretek között. Túróczy Zoltán evangélikus lelkész méltatta beszédében az esemény jelentőségét, majd felolvasták az alapokmány szövegét, és elhelyezték. Az énekkar egy choralist és Kapi Gyula egy kompozícióját adta elő.

Győri Nemzeti Hírlap, 1937. április 27.:

A szabadhegyi hívek áldozatkészsége jóvoltából néhány hónappal később, 1937. július 18-án (vasárnap) délután 3 órakor avatta fel a szabadhegyi evangélikus iskola mellett épült tornyot, a harangot és az iskolában felállított új oltárt ünnepélyes külsőségek között D. Kapi Béla evangélikus püspök.

Győri Nemzeti Hírlap, 1937. július 20.:

Az evangélikus iskolában évente két alkalommal szülői értekezletet tartottak, de a szülők is sok esetben felkeresték a tanítót érdeklődve gyermekeik tanulmányi előmeneteléről. A szülői értekezlet ekkoriban nemcsak a gyerekekkel kapcsolatos dicséretről vagy megrovásról szólt, hanem neveléssel, oktatással kapcsolatos előadás is elhangzott.

Az 1937. december 16-án tartott szülői értekezleten nagy érdeklődés mellett Varga József tanító előadást tartott „Aktuális kérdések a gyermeknevelésről” címmel. Az előadáshoz Szabó József lelkész, iskolaszéki elnök szólt hozzá.

Részleges felújítás

1938. áprilisban az iskolaszéki világi elnök, Strasser Sándor és az igazgató, Weltler János látogatták az egyes osztályokat, jártak a szabadhegyi iskolában is, ahol a legszükségesebb felszerelésben mutatkozó hiányokat felmérték, és a látogatást követően gondoskodtak ezek pótlásáról. Júniusban az iskola pénzügyi bizottsága elhatározta a szabadhegyi iskola padlózatának kicserélését.

A szegény tanulók könyv- és tanszerszükségletére ebben az évben is érkeztek adományok. Győr szabad királyi város Szociálpolitikai Osztálya a szabadhegyi iskolának 20 pengőt fizetett ki erre a célra az 1937/38., 1938/39., 1940/41. tanévben.

1939 tavaszán Varga József szabadhegyi tanító eltörte a karját. Betegsége alatt Hebenstreit Elvira okleveles tanítónő (az iskolához szolgálattételre beosztott állami menekült tanítónő) helyettesítette (20 pengő tiszteletdíj ellenében).

Tanítás a II. világháború idején

A tanítók egy része bevonult, de akik itthon maradtak, azok is kivették részüket a nemzeti szempontból fontos munkákból; a tanítónők bajtársi szolgálatban, a tanítók levente- és légoltalmi szolgálatban tevékenykedtek.

A szabadhegyi iskola 1940. május 12-től 30-ig katonai célokra volt igénybe véve, így a tanítás ez idő alatt szünetelt. Az egyházközség elnöksége eljárt a kérdésben az illetékes hatóságnál, s tekintettel arra, hogy az iskola istentiszteleti helyiség is, a katonai célokra lefoglalható helyiségek listájáról végül törölték.

1940 telén erősen hideg volt, az átlagosnál nagyobb volt a szénszükséglet, és az óriási hóakadályok is nehezítették a messzebbről jövő tanulók iskolába járását, ezért 8 napos szünetet rendeltek el.

Az 1942/1943. tanévben az egyházmegyei iskolalátogató bizottság a szabadhegyi iskolában járva jelezte, hogy szükséges már a padok megjavíttatása. Az iskolaszék a gondnok útján a meglazult padokat asztalossal haladéktalanul rendbe hozatta.

Az 1943/1944. tanévben – tekintettel a háborús viszonyokra – a Vallás- és Közoktatási Minisztérium elrendelte, hogy a tanítást november 1-jén szabad megkezdeni. A szabadhegyi iskolában a tanítás 1943. november 3-án indult. A szokásos, hetenként tartott bibliaórák alkalmait az iskola vezetője felhasználta arra, hogy a szülők és az iskola kapcsolatai elmélyüljenek.

A tanítás a háborús években nehezen haladt, végül 1944. április 1-jén országos rendelkezés értelmében, a fokozódó háborús veszélyek miatt az iskola egy időre bezárt. Sok család maradt apa nélkül, és a 12-13 éves gyermekek a tanulás rovására vállalták fel a család ellátásának feladatait.

1945 májusában kezdődött meg újra a tanítás. Az evangélikus iskolán a katolikus iskola épületeihez képest kevésbé hagytak nyomot a harci események.

Az iskolaépület a háború után (1948?):

Június végén szabályos bizonyítványosztással végződött a meglehetősen csonka 1944/45-ös tanév. A háborút átvészelt gyerekek éhesek, soványak, rongyosak, ápolatlanok és az átélt iszonytató, fájdalmas élmények hatására lelkileg is megviseltek voltak. Mégis a tanév befejezése után mentek dolgozni a mezőre, szántóföldre, gyárakba, hogy családjuk számára a betevő falat biztosítva legyen, és elkezdjék újra felépíteni az életüket.

1945-ben a Vallási- és Közoktatási Minisztérium rendeletet adott ki a tankönyvek átvizsgálásáról, javításáról, módosításáról. A szövetséges hatalmakat, a Szovjetuniót és utódállamokat érintő részeket, az első világháború eseményeit tárgyaló anyagot, a revíziós törekvésekre vonatkozó részeket át kellett nézni, kihagyni a tankönyvekből, illetve adott esetben módosítani. A tanév első napjaiban a tankönyvekből a kihagyásra ítélt anyagot el kellett távolítani (kitépni) vagy olvashatatlanná tenni (pl. átragasztani).

1945 szeptemberében az iskola könyvtárából kivonták a fasisztának és demokrácia-ellenesnek minősített könyveket. (Az indexre tett könyvek jegyzéke sorozatosan jelent meg a Magyar Közlönyben.)

8 osztályos általános iskola

Az ideiglenes nemzeti kormány rendelettel megszüntette a népiskolát, hogy helyette fokozatosan életbe lépjen az általános iskola. Az 1946/47-es tanévben az iskolákban kihirdették az augusztus 18-án kelt miniszteri rendeletet a nyolcosztályos kötelező népoktatásról. Szabadhegy külvárosban is elkezdték ennek kialakítását a felekezeti iskolák.

A szabadhegyi egy-egy tantermet használó evangélikus és református felekezet iskolái között – jó viszonyuk eredményeként – megegyezés volt: az 1-4. osztályosok az evangélikus, az 5-8. osztályosok a református iskolába jártak.

A tanszer és tankönyvellátás még nem működött, így a régi könyveket használták, bizonyos módosításokkal és a nem megfelelő szöveget tartalmazó oldalak kitépésével. A füzet- és írószerellátást segélyek tették lehetővé.

A téli szünet – a fűtés hiányossága miatt – hosszabb volt ebben a tanévben. Az iskolai naplók bejegyzései árulkodnak a családok helyzetéről. A mulasztások esetében ilyen és ehhez hasonló indoklások voltak a háborút követő nyomorúságos időszakban: „Cipőhiány miatt mulasztott”, „9 gyermek mellett szükség van rá otthon”, „Apja fogságban, a gazdaságot a gyerek vezeti” stb.

A Szociálpolitikai Osztály megbízottja már előző tanévtől kezdődően tejakciót szervezett, több hordónyi tejport kaptak a szabadhegyi iskolák, amelyet helyben készítettek el. Az otthonról hozott száraz kenyeret fogyasztották el a gyerekek meleg tejjel. Ebben az évben ebédjuttatást is kaptak, a tanteremben ették meg a magukkal hozott edényből.

Az iskolában a tanítók továbbra is egyházi alkalmazottak voltak, a kötelező tantárgyak között szerepelt a hittan. A felszabadulás után mindhárom felekezet (katolikus, evangélikus, református) törekedett minél jobban ellátni a tanítás feladatait és betartani az állami intézkedéseket. Sok rendezvényt szerveztek, amelyek bevételét iskolai felszerelésre költötték. Ambicionálták, hogy a gyerekek ne menjek el a jobb képzést biztosító más felekezetű iskolákba.

Új tankönyvek, átalakulóban a tanítás

Az 1947/48-as tanévben kézhez kapták a tanulók az állami Tankönyvkiadó által kiadott, új szemlélet jegyében született tankönyveket.

Változtak a helyi tanítási feltételek. Az 1-2. osztályosok az evangélikus (Varga József ev. tanító), a 3-4. osztályok a reformátusok épületébe (Borbély Lajos ref. tanító), és valamennyi felekezet felsős tanulói a Szent István iskolába jártak (5. osztályban Horváth Ferenc, 6. osztályban Patay Károly, a 7. és 8. osztályban Komáromi István tanított).

A szegény gyerekeket támogató segélyakciókban ebben a tanévben már részt vett a Vöröskereszt is, cukor, tanszer érkezett az iskolába. Az ebédeltetés már nem terjedt ki mindenkire, leszűkült a kiemelten rászorulókra. 1947-ben indult el az úttörőmozgalom.

Iskolák államosítása

A Győr-Moson vm. Tanfelügyelősége elrendelte (2028/1948.sz. utasítás), hogy Varga József az evangélikus, Borbély Lajos a református, Patay Károly pedig a katolikus iskolák leltározását végezzék el.

1948. június 22-én értekezletre hívták a tanítókat a Polgári Fiúiskolába, ahol ismertették velük az 1948. XXXIII. törvényt, amelyben elrendelték a felekezeti iskolák állami tulajdonba vételét.

A Vallás- és Közoktatási Minisztérium 94154/1948. IV/2. rendelete előírta a szabadhegyi iskolák egységes irányítás alá vonását, és a felekezeti jelleg megszüntetését. Szabadhegyen a három felekezeti iskolát közös igazgatás alá helyezték, és az állami iskola élére Patay Károly tanítót nevezték ki (helyettese Borbély Lajos tanító lett). Varga József tanító pályafutása a szabadhegyi evangélikus népiskolában befejeződött, de folytatta munkáját az állami iskolában, ahol az 1948/49-es tanévtől az evangélikus hitoktatást végezte.

A győri evangélikus közösség központi elemi iskolája teljes egészében állami tulajdonba került, a nevelőtestületet szétszórták a város iskoláiba. A győri evangélikus iskola megszűnt létezni. Az egyház épületében ének-zenei iskola nyílt.

Az államosított iskolák tantermeiből a tanév elején el kellett távolítani a felekezeti jellegű jelvényeket. Itt említem meg, hogy az evangélikus egyház jelképe, a Luther Rózsa (ez volt valamikor Luther pecsétje) azt a mondanivalót hordozza, hogy amelyik szívben ott áll a golgotai kereszt, az élete minden nyomorúsága ellenére olyan boldog lesz, mintha rózsák között járna, és a keresztyén emberre a mennyben olyan boldogság vár, amelyik nemes, mint az arany és vég nélküli, mint a karika.

Szabadhegyen az államosítás nem terjedt ki az evangélikus iskola egészére, megmaradt az iskola harangtornya és kapubejárata az egyház kezelésében, ezért a bejáratnál látható feszületet a helyén hagyták. Az iskola ezután is megtartotta azt a jogát, hogy az épületben tartsa az istentiszteletet.

Évtizedeken átívelően még ma is ott van a teremben az egykor függönnyel elválasztott oltár, és vasárnaponként az idős szabadhegyi evangélikus hívek itt hallgatják az istentiszteletet. Az épületnek az a része, ahol a tanító lakott a családjával, ma evangélikus lelkészlakás.

Az épület az utcafrontról (2019):

Az istentiszteleti alkalmak hirdetése a kapubejárattól jobbra:

Emléktáblák

A kapun belépve a bal oldali falon látható a feszület, két oldalán emléktáblával. Az egyik táblán a Szentírás igéje olvasható arról, hogy Jézus meghalt értünk („Íme, az Istennek báránya, aki elveszi a világ bűneit”), a másik az első- és második világháborúban fogolyként szenvedett vagy meghalt evangélikus híveknek állít emléket („1914-1918 + 1938-1948. Hadifogoly és meghalt hittestvéreink emlékére”).

Az egykori tanterem (ma imaház) bejárata (2019):

Az egykori iskolai terem az oltárral (2019):

Az udvari kert ma (2019):

A hátsó kert, ahol valamikor a gyerekek a kertészkedés csínját-bínját tanulták, mára elvadult, nincs használatban.

A kert bejárata (2019):

Az udvari rész, a lelkészlakás bejárata (2019):

Az épület egészét az evangélikus egyház a rendszerváltozást követően, 1991-ben igényelte vissza, és 1997-ben kapták meg. Két év múlva sikerült felújítani, melynek során némi modernizálásra, átalakításra is sor került (a felújítás Salakta Gyula munkája). Iskolai funkcióját az épület elveszítette, de az imaház jellege mai napig megmaradt.

Az egykori szabadhegyi elemi iskola „anyaintézménye”, a győri evangélikus egyházközség központi evangélikus iskolája az államosítás után 44 évre újraéledt, a régi iskolaépületet visszanyerte az egyház, és újonnan szervezett iskolája 1992. szeptember 1-jén megkezdte működését. Az iskola neve ma Péterfy Sándor Evangélikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda.

Vargáné Blága Borbála

Felhasznált források:

• Diószegi Hajnalka: „A város peremén”. Visszapillantás Győrszabadhegy gyermekeinek iskoláztatási helyzetére, régi dokumentumok és visszaemlékezések tükrében. - Győr, 1981.
• A reformációtól napjainkig. Evangélikus gyülekezetek, egyházmegyék, kerületek a Dunántúlon 1. - Győr : Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület, 2011.
• Mészáros József: Egy szelet Szabadhegy. - Győr, 2000.
• Szabó Gyöngyi: A szabadhegyi népoktatás története. Győr, 1993.
• Végtelen pályatérben : Jeles pedagógusok Győr-Moson-Sopron megyében 7. köt. Győr, 2016.
• [Álláshirdetés]. In: Evangélikusok Lapja, 14. évf. 46. sz. (1928), p. 368.
• Benedek Vince: A Győr szab. kir. városi evangélikus egyház oktatásügy az ősmúltban. In:
  Evangélikus Népiskola, 1939. 1. sz. p. 23.
• Győr. In: Budapesti Hírlap, 25. évf. 160. sz. (1905. jún. 11.), p. 21.
• Iskolaavatás. In: Győri Hírlap, 15. évf. 86. sz. (1894. szept. 20.), p. 4-5.
• Kettős ünnepség. In: Evangelikus egyház és iskola, 12. évf. 40. sz. (1894. 10. 06.), p. 327.
• [Kitüntetés]. In: Budapest Közlöny, 25. évf. 147. sz. (1891. júl. 1.), p. 1.
• Tanítóválasztás. In: Győri Közlöny, 38. évf. 23. sz. (1894. márc. 15.), p. 5.
• Új szabadhegyi iskola avatása. In: Győri Hírlap, 49. évf. 243. sz. (1905. okt. 17.), p. 2.
• Vargyas Endre: A győri tankerület népiskoláinak egy évi haladása. In: Győri Közlöny, 19. évf. 35. sz. (1875. máj. 2.), p. 2.
• Vargyas Endre: Győrmegye tanügyi állapota. In: Győri Közlöny, 16. évf. 78. sz. (1872. szept. 29.), p. 352.
• Vargyas Endre: Győrmegye tanügyi állapota. In: Győri Közlöny, 18. évf. 13. sz. (1874. febr. 12.), p. 53-54.
• Vargyas Endre: A győrmegyei népiskolák tanügyi állapota. In: Szabad Polgár, 2. évf. 62. sz. (1873. aug. 3.), p. 2.
• Evangélikus iskolai értesítők ill. évkönyvek 1897 – 1944 között.

Ráth Mátyás Evangélikus Gyűjtemény Levéltára, Győr:

• Felvételi napló a Győr Szabadhegyi ág. hitv. ev. elemi népiskola I-VI. és ismétlő osztályairól 1905/06. tanévtől 1910/11. tanévig
• Vegyes iskolaszéki iratok, 1869-1941.
• Iskolaszéki iratok, 1896-1909.
• A győri ág. hitv. evang. egyházközség 1906. évi vagyonleltára
• Győr jegyzőkönyvek, 1863-1867.
• Győr iskolai jegyzőkönyvek 1863-1949.
• Győr iskolatörténet I., II.
• https://gyor.lutheran.hu/index.php/rolunk-hu/templomaink/szabadhegyi-imahaz