Helytörténeti kalandozások 135.

A győri vasútállomás átépítése a 19. század végén

1836-ban Sina báró tárgyalást kezdeményezett a Bécset és Győrt összekötő vasút létrejöttéről. Az építkezés 1840-ben megakadt, csak 1846-ban és csupán a Bécs-Bruck távolság épült meg. A Győrig tartó szakaszt végül 1853-ban kezdték el. (A címlapképen a jobbra lévő kétemeletes épület volt a majdani első vasútállomás, a balra lévő egyemeletes épület az új, 19. századi átépítés eredménye.)

Az 1854 októberében megalakult Osztrák Államvasúti Társaság és a Bécs-Győri Vasúttársaság 1855. február 13-án kötötte meg az eladási szerződést, de a vonal építési munkálatait az előző tulajdonos még befejezte, majd ezek után október 1-jén vette át tényleges tulajdonába azt, és egy hónap múlva üzemébe is az Osztrák Államvasút. A vasútvonal Győrig 1855 karácsonyára készült el, ez idő tájt adták át a vasútállomás épületét is.

Amíg a brucki állomás a megnyitásakor öttengelyes, kétemeletes épület volt, addig a győri vonal állomásai kicsi, földszintes épületek voltak. Ez alól egyedül Szentmiklós állomásépülete volt kivétel, melyet a győrihez hasonló klasszicizáló stílusban építettek, rögtön a megnyitásakor kétemeletesnek.

A győri állomás épülete Blaha Lujza levélpapírjának fejlécén (Győr Városi Levéltár):

A korabeli vélemények szerint Győr állomásának egykori felvételi épülete volt a legszebb a vasútvonalon. A ma már nem látható, klasszicizáló stílusban épült, kétemeletes építmény középrésze kiemelkedett az épületből, angolos építésmódja elegánssá tette azt. Az állomást apró tornyokkal díszítették, és elé – a vasúttársaságnál általánosan alkalmazott – kétvágányú csarnok került a személyforgalom számára. A kétemeletes indóház homlokzatán lévő óra pontosan jelezte az időt a vasútnak, a kir. táblának és a városnak.

A vásártér közepén álló épület környéke a 19. század feléig rendezetlen volt. A vasút kiépítésekor a pályaudvar magányosan állt a por és a sártenger közepén, és csak nagy sokára épült be a környéke. A változásokról a Győri Közlöny 1858. január 7-i számában olvashatunk.

A pályaudvar megnyitásakor még postahivatal sem működött, bélyegárusítással és magánlevelek átvételével a posta az állomás egyik portását bízta meg.

A Városi Levéltár térképe az 1893 előtti időből:

Az 1870-es években felmerült a Győr-Ebenfurti vasútvonal létrehozásának gondolata, melyet Győr város vezetősége lelkesen támogatott. A vasúti állomás megépítésének helyéről a korabeli napilapok hasábjain folyt a nyilvános vita. Miután nem engedélyezték a Gysev állomás felépítését a Honvéd liget ill. a Gabonavásártér területén, ezért az a Kálvária út végén épült fel. Így 1876-ban azon a vonalon is megindulhatott a forgalom.

A megnövekedett utas és teherforgalom a vasútállomás főépületének átépítését és további épületekkel való kiegészítését sürgette.

A Győri Közlöny 1881. április 7-én az alábbi cikket közölte:

1885. június 1-jén a Győri Közlönyben arról olvashattunk, hogy első lépésként a vasút telket kér a várostól az indóház kibővítéséhez. Ugyanakkor a teherpályaudvart a temető mellé, a Szottfriedt-féle magtárhoz szeretné áthelyezni.

A város már korábban is kérte az állomás bővítését, amit annak idején az államvasút vezetői meg is ígértek, és a szükséges területek ingyenes átengedését is megkérték a várostól. Még akkor egy városi bizottság sürgette, hogy az államvasút nyilatkozzon az áthidalások ügyében is.

1885 júniusában az államvasút bejelentette, hogy a teherpályaudvart áthelyezi a Szottfriedt-féle magtárhoz a temető mellé, ugyanakkor kibővíti az állomásépületet, és elkészíti a szükséges áthidalásokat. A munkálatok díját előreláthatóan 1 millió 300 ezer forintban állapította meg.

1885. szeptember 13-án a Győri Híradóban már arról olvashattunk, hogy az államvasutak a győri pályaudvar kibővítésének ügyében közigazgatási bejárást tartottak, melyen a részükről Tolnay Lajos főigazgató is részt vett. A tárgyalás a II. osztályú váróteremben, délelőtt 10 órakor kezdődött.

Úgy volt, hogy a tervek szerint a temető mögé épülő teherpályaudvarhoz két nagy áruraktárt építenek, és még kettő helyét kijelölik szükség esetére. A jelenlegi teherraktárt lebontják, ott más nem marad, csak a felvételi iroda helyén egy kisebb helyiség a gyors szállítmányok felvételére.

Győri Hírlap, 1889. május 26.:

A teherpályaudvar építésének munkálatai megkezdéséről a Győri Közlöny az 1889. február 21-i számában tudósított részletesen. Az új vasúti raktár és a teherpályaudvar a belvárosi temető mögé költöztetésén túl a régi raktár épülete kincstári raktár lett, ahová a vám- és sóhivatalt, valamint a dohányárudát tervezték elhelyezni. 1889. szeptember 5-én végre megnyílt az új teherpályaudvar.

Győri Közlöny, 1889. szeptember 5.:

Ez – a tudósítás szerint – viszont túl szűk volt, emiatt még mindig a személypályaudvaron zajlott a tolatás, és még az utat sem építették ki.

1890-ben az államvasutak igazgatósága a teherpályaudvaron megépítette – bővítés céljából – a második raktárhelyiséget is. A gabonalerakódóval és hídmérleggel ellátott épület kivitelezésére, amely 85000 Ft-ba került, a Gregersen céget bízták meg.

A vasútállomás – az egykori indóház – építése

A teherpályaudvar kiépítése mellett a vasútállomás felvételi épületének átalakítása és kibővítése is napirenden volt. Az utazóközönség már régóta panaszkodott a vasútállomás kivilágításának hiányosságaira és a várótermek méreteire. A nagyobb termek étkezőként szolgáltak, a két kisebb váróterembe pedig 4-5 utasnál több nem fért be.

1881 áprilisában a Győri Közlöny arról tudósított, hogy a vasúti indóház átalakítása ügyében a bizottság a következőket állapította meg. A jelenlegi szűk és alacsony fedett csarnokot eltávolítják, helyébe egy fedett peron épül. A régi kétemeletes épület bal feléhez egy 49 és fél méter hosszú, földszintes épületet toldanak. A régi és az új épületben a várótermeket a pályaudvar felőli részre helyezik át, így az utasok egyenesen a termekből fognak beszállni. Eltávolítják a poggyászraktárt és az árnyékszékeket, ezzel is növelve az előcsarnok méretét. Ezenfelül bevezetik a légszeszvilágítást is.

Győri Közlöny, 1881. április 4.:

Az utasok panaszolták, hogy a vasúti étterem is kicsi, és túl szűk az utasok befogadására, ezért az igazgatóság elrendelte a kibővítését. A másodosztályú éttermet kibővítették a másodosztályú váróteremmel, így az kétszer akkora lett. Másodosztályú váróteremmé pedig a postás lakását alakították át. A munkát még abban a hónapban megkezdték.

Győri Közlöny, 1889. július 11.:

A Győri Közlöny egy későbbi cikkében arról olvashatunk, hogy az utasok a győri indóház várótermére is panaszkodtak. A várótermeket kis celláknak nevezték, ahol alig fér el 10-15 ember. Ugyan volt még két, nagyobb méretű étterem, de így is szűknek bizonyult a csúcsforgalomban a helyiség. Így a várótermekből és éttermekből kiszorult utasok a peronon kényszerültek várakozni addig, amíg a vonat befutott. A főbejáratnál éppen szemben álltak a ki- és bejárati ajtók, egy kisebb szélfújás esetén is nagy volt a huzat. Miután az étkezőterembe a nők kíséret nélkül nem mentek, így a várótermekben vagy az előcsarnokban – ahol a pénztár is állt – kényszerültek várakozni.

Győri Közlöny, 1889. november 21.:

A panaszokból is kiderült, hogy a megnövekedett utasforgalom miatt szükségessé vált az épület kibővítése, illetve felújítása.

A Győri Közlöny 1890. március 6-i számában olvashatunk először arról, hogy a MÁV állomása új felvételi épületet kap, az igazgatóság a terveken dolgozik. Az első elhelyezési változat szerint az új épület a mai és a fűtőház közé kerülne. Ezt nem támogatják a győriek, mert szerintük így az épület annyira előreugrik, hogy az állomás előtti tér létesítésére az egész Honvéd ligetet fel kellene áldozni, és tovább bővíteni sem lehetne. A másik változat – amely lehetőséget ad egy esetleges későbbi bővítésre is –, hogy a régi raktár helyén épüljön fel az új felvételi épület. Az utóbbi nyerte el a többség tetszését.

Novemberre elkészültek a pályaudvar átalakításának tervei, melynek költsége előreláthatólag 250000 Ft volt. A tervek szerint a már meglévő épületben lakásokat és mellékhelyiségeket alakítanának ki, míg az új épületet a mödlingi pályaházak mintájára kívánják megépíteni. A tervek szerint az új épület a toldalékaival kiterjeszkedik egészen a Fehérvári utcával szemben lévő vasúti átjáróig. A várótermekből tunell-szerű földalatti átjárók vezetnek a megfelelő sínpárokhoz, melyeken az induló vonatok állnak.

Miután a terveket 1891 júliusában jóváhagyta a kereskedelmi m. kir. miniszter, az új személyfelvételi állomás épületének kivitelezésére utasította a magyar államvasutak igazgatóságát.

Győri Közlöny, 1891. július 12.:

Az állomáson a tervezett építkezések miatt a postafiók hivatalt is áthelyezték. A Győri Közlöny 1892. január 6-i számában arról tudósít, hogy az új állomásépület bal szárnyára kerülne „előcsarnokos, külön bejárattal az utcáról” a győri városi főposta. A hivatal ott négy helyiséget kapna, ebből hármat a régi épületben, egyet pedig hozzáépítenek.

Az építkezések a meglévő, jelenlegi szárnyépület lebontásával vennék kezdetüket. Az építkezés alatt ideiglenes épületet emelnek a vasúti étterem és a konyha számára az állomásépület bal oldalán. A személypénztárak, a kényelmes váró- és éttermek az új épületbe kerülnek.

A tervrajzokat a MÁV főépítésze, Pfaff Ferenc készítette (a Győri Városi Levéltár tulajdonai):

Pfaff Ferenc aláírása:

1892. május 22-én megnyíltak az új váróhelyiségek és az éttermek a régi állomásépület bal oldalán, ugyanakkor a régi helyiségeket a közönség elől lezárták. Az utasok a jegyváltás után vagy a főajtón keresztül jutottak a peronra vagy az utcáról az új váróterembe. Pár napra rá megkezdték a jobb oldali földszintes épület lebontását.

Az új indóház építésének munkálatairól és a főposta új helyéről részletes cikket közölt a Győri Közlöny 1892. november 27-i száma. Ebben olvashatjuk, hogy novemberre az újonnan kibővített szárnyakon a kőművesmunkával már szinte készen voltak. Ez a hatalmas, új toldaléképület a pályaháznak a bal szárnyából pár hónap alatt „nőtt ki”. Ha elkészül, ez lesz az egész vasútállomás középpontja. Ennek az emeletes, külsőre villaszerű, modern, ízléses és célszerűen beosztott épületnek az emeletén lesz a vendéglős lakása, homlokrészén pedig a vendéglő. Tőle jobbra és balra 50-50 méter hosszúságú, földszintes „szárnyakon” a várótermeket, a személypénztárakat és a málházó helyiségeket alakítják ki. A régi kétemeletes indóház épületét pedig egészen átalakítják. Jobbra eső részét a posta pavilonhoz csatolják, balra eső részét, ahol addig a várótermek voltak, hivatalos szobákká alakítják át.

Az aluljáróval épülő állomás tervezőinek példája a mödlingi állomásépület volt. Az új felvételi épülethez a mödlingi pályaház mintájára tunell-szerű aluljárókat is építenek, hogy a közlekedést meggyorsítsák. Az alagutak építésére csak a következő évben került sor. A felüljáró falai már elkészültek, de az építkezést akadályozta, hogy még nem sikerült megoldani a szőlőskert kisajátításának kérdését.

Az építkezések összes tervét az építésvezető győri MÁV osztálymérnökség készítette. Ezen tervek alapján a budapesti Gregersen cég a személyfelvételi állomásra kapott 130000 forintos ajánlatára, Wellisch mérnök pedig az áthidalás föld- és feltöltési, kövezési munkálataira kapott megbízást. Az áthidalásra 180000 forintot szántak. A jelenlegi vasúti forgalmi irodát a mellé épített oldalszárnnyal együtt a főposta céljaira rendezik be. A távíró és telefon központi hivatala azonban továbbra is a mai helyén marad.

A Győri Hírlap 1892. december 1-jei száma tudósított arról, hogy az utolsó simításokat végzik a vásártéren épült új indóház épületén. Még Baross Gábor kezdte meg a pályaház kiépítését és rendezését, halála után ez a munka Lukács Bélára szállt, ő fejezte be.

Győri Közlöny, 1893. május 7.:

Az új pályaház és főposta épületének részletes beosztását a Győri Közlöny 1993. május 7-i számában olvashatjuk. 1893. július 1-jén az állomásépületbe költözik a főposta, onnan történik majd a levél és csomagkézbesítés is. Az építkezés befejezésének közeledtéről az országos napilapok is írtak.

Budapesti Hírlap, 1893. május 18.:

A győri lapok az 1893. június 1-jén megjelent számukban tudósítottak arról, hogy megvolt a győri állomás világításának próbája. Az állomás világítását a győri légszesz-társulat rendezte be, melynek üzletvezetője Leo Oszkár volt. Befejezték a termek berendezési munkálatait is. Az átvett felszerelési tárgyak szolid munkáinak kivitelezői győri iparosok voltak: Heumann Mór, John Viktor, Prettenhoffer Imre műlakatos és Vogl Tivadar.

Az új személyfelvételi épület:

1893. június 1-jén este fél nyolckor kezdődött az új személyfelvételi állomáson az épületet felavató ünnepség, amelyen a Budapestről, az üzletvezetőségtől és a győri vasúti tisztikarról érkezőkön kívül a helyi hatóságok és a kereskedők is megjelentek. A bankett vendégei először megcsodálták az épület beosztását és berendezését. Megdicsérték a tágas termeket és azok egyszerű felszerelését.

A bankett a III. osztályú, „rendkívüli eleganciájú és komforttal berendezett tágas” étteremben került megrendezésre. A főasztaltól három asztal vezetett végig a terem hosszában, amely megtelt a város elöljáróságaival. A mintegy 150 vendég között volt Vörösmarty Béla kir. táblai elnök, valamint

Zechmeister Károly kir. tanácsos és polgármester. Egymást érték a köszöntők, tósztok, melyek között Szőts Árpád tanácsos, az új személyfelvételi állomás tervezőire, az építés vezetőire, a MÁV győri osztálymérnökségére és az építés kivitelezőjére, a Gregersen cégre emelte poharát. A bankett részletes leírásával a Győri Hírlap 1893. június 4-i száma foglalkozott.

Ugyanazon a napon tudósítottak arról is, hogy az új személyfelvételi állomás épületét a nagyközönség előtt június 3-án, délelőtt fél 11-kor nyitották meg a bécsi gyorsvonat érkezésével. Ettől kezdve a régi kijáratokat lezárták, és csak az új helyiségeken keresztül közlekedhetett a közönség. A reggeli vonatokra még a régi épületben adták ki a jegyeket, de a 10:37-kor Budapestre induló gyorsvonatra már csak az új pénztárnál lehetett jegyet venni. Az első jegyet Hajas Gyula csornai főszolgabíró váltotta Budapestre. 11 órakor, a bécsi gyors indulásakor olyan sok volt az utas, hogy a III. osztály óriási váróterme majdnem szűknek bizonyult. Ezzel egy időben nyitotta meg Schuszter Ernő a vasúti vendéglőjét is.

A megnyitással párhuzamosan megkezdték a régi épület földszintjének átalakítását és az ideiglenes vasúti vendéglő épületének lebontását, utóbbit egy hét alatt eltávolították. A forgalmi hivatal a volt várótermekben és az előcsarnokból átalakítandó helyiségekben helyezkedett el. Az állomásfőnöki hivatal átkerült a volt személypénztári helyiségbe.

Győri Hírlap, 1893. június 4.:

A győriek nagyon várták már a vasútállomás épületének elkészültét, erről egy rövid vers is született.

Győri Hírlap, 1893. június 4.:

Az utazóközönségnek tetszett az új épület, sőt a vendéglő is igen népszerű volt.

Győri Közlöny, 1893. június 8.:

A személypályaudvar régi épületében még folytak a belső kőművesmunkák. Az irodák mellett létrehoztak egy szolgálati helyiséget a rendőrség számára is.

Július végén megkezdték a régi épületben kialakított vasúti főposta berendezését, és augusztus 1-jén a nagyközönség számára megnyitották.

Győri Közlöny, 1893. július 27.:

A győri állomáson is berendeznek egy könyvtárhelyiséget az utazóközönség számára a ruhatár mellett.

Győri Közlöny, 1893. július 30.:

Közben gőzerővel folytak a vasútállomás alagútépítési munkálatai is.

Győri Közlöny, 1894. október 25.:

Budapesti Hírlap, 1894. november 15.:

A győri pályaudvari alagút megnyitásáról a helyi lapok részletesen tudósítottak. A fedett peronok vasmunkálatait Prettenhoffer Imre győri lakatos cége készítette el 35000 Ft-ért, a föld és kőműves munkákat Buresch Lipót vállalkozó, az asztalosmunkát Galgóczy Ferencz győri iparos végezte el.

Győri Közlöny, 1895. július 7.:

Érdekességként említjük még meg, hogy a Győri Közlöny 1896. április 28-i számában olvashatunk arról, hogy csokoládé-, gyufa- és cukorárusító automatát állítottak fel a győri személyszállító pályaudvaron. Június 7-én pedig arról cikkeztek, hogy ugyanott már sört is árusítanak.

Az 1893-ban és 1895-ben elkészült vasútállomás nem azonos a most látható épületegyüttessel. A bővítések és átépítések a későbbi korszakokban tovább folytatódtak. Ezekről majd a következő cikkben olvashatnak részletesen.

Bedő Mónika

Köszönöm a Győr Megyei Jogú Város Levéltára dolgozóinak segítségét a cikkem megírásához!

Felhasznált irodalom:

Sáry István: Győr és a vasutak. Győr, 2001.

Lovas Gyula: 125 éves a Bécs-Győr vasútvonal. In: Szigorúan ellenőrzött vonatok /szerk. Bana József, Katona Csaba, Budapest-Győr, 2009.

A cikk a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér kép- és sajtógyűjteménye, valamint adatbázisai alapján készült, a képeslapok a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményéből származnak. A tervrajzok a Győr Megyei Jogú Város Levéltár gyűjteményéből származnak.