A Viczay-család hédervári éremgyűjteményének katalógusai
A 18. század második felében Magyarországon három olyan főúri
gyűjtemény jött létre, amelyek jelentőségüket tekintve „messze
túlmutattak szűkebb környezetükön”, és „már külföldi
viszonylatban is megállták a helyüket”. Brukenthal Sámuel
(1721-1803) Nagyszebenben, Esterházy Miklós (1714-1790)
Eszterházán, Viczay Mihály (1727-1781) pedig Héderváron
alakított ki nagyszabású gyűjteményt, amelyekben érmék,
régiségek, képek, stb. egyaránt helyet kaptak.
Magyarországon a 16. században indult meg az éremgyűjtés, amely
a 17. század folyamán fejlődött jelentősen. A 18. században
egyre nagyon érdeklődés mutatkozott a hazai gyűjtemények iránt,
sőt több kisebb éremkollekció is létrejött. A kimagasló
jelentőségű hédervári éremtárat az egyik legképzettebb és
legműveltebb magyarországi főúr, Viczay Mihály alapította
meg. A gyűjtemény kialakítása „az 1760-as években már
biztosan folyt”. Viczay állandó kapcsolatban állt a korszak
nagyszerű történészeivel, régészeivel, például Pray
Györggyel (1723-1801) baráti viszonyt ápolt.
Éremgyűjteményének gyarapítása céljából igénybe vette
Wagner Károly (1732-1790) jezsuita történész, Dobai
Székely Sámuel (1704-1779) katona és történelmi források
gyűjtője, Kaprinai István (1714-1785) jezsuita tanár és
történész, valamint Pray György segítségét is. Az osztrák
jezsuita és neves numizmatikus Joseph Hilarius Eckhel
(1737-1798) közreműködésével pedig műkincseket, érméket is
vásárolt gyűjteménye számára. Az érmék jelentették a
gyűjtemény törzsanyagát, ebben teljességre törekedtek. „Az
ókori Meditteráneumban és a Római Birodalomban készült
valamennyi veret egy-egy példányát igyekeztek megszerezni”,
például a neves itáliai régész és numizmatikus Felice
Caronni (1747-1815) 1792 és 1793 folyamán Afrikába és
Kis-Ázsiába utazott beszerző körútra. Hédervárott emellett
jelentős könyvtárt, iparművészeti, festmény- és
régiséggyűjteményt is kialakítottak.
1774-ben már rendelkezett katalógussal az éremgyűjtemény. Az
első rendezést és feldolgozást 1769-től Eckhel végezte, de id.
Viczay Mihály még ennél is bővebb és szakszerűbb változatot
szeretett volna. Apja 1781-ben bekövetkezett halála után a
gyűjteményt ifjabb Viczay Mihály (1757-1831) örökölte,
aki ekkor lemondott bécsi hivataláról, és visszatért Hédervárra.
Ifjabb Viczay tovább gyarapította az állományt tudós régészekkel
együttműködve, megbízottjai további beszerző körutakra
indultak.
Az új katalógus összeállítására Viczay végül Caronnit
kérte fel. Ennek a munkának lett a végeredménye a két kötetben
kiadott latin nyelvű mű, amely 1814-ben Bécsben jelent meg Musei
Hedervarii in Hungaria numos antiquos Graecos et Latinos descripsit
anecdotos vel parum cognitus etiam cupreis tabulis incidi curavit C.
Michael Wiczay opere duas in partes distributo címmel. Az
előszót maga Viczay Mihály írta, aki a megjelentetés költségeit
is állta, valamint a köteteket „ajándékként felajánlották
Európa neves numizmatikusainak”. Az első kötet az Európából,
Ázsiából és Afrikából származó arany, ezüst és réz
pénzekkel foglalkozik. A második kötet a római gyűjteményt
mutatja be, időrendben, a köztársaság korából és a császárság
időszakából egyaránt szerepeltek érmék a gyűjteményben.
Azonban például a kiadvány 43 táblája a 16 ezer érméből csak
1000 tétel ábrázolására volt elegendő. Caronni 1815-ben
elhunyt. Ifjabb Viczay Mihály újabb kötet megjelentetését
tervezte, mivel az évek folyamán tovább gyarapodott az
érmegyűjtemény.
A híres firenzei utazó, polihisztor, numizmata Domenico Sestini
(1750-1832) számos alkalommal járt Magyarországon, és eljutott
Hédervárra is 1816-ban, ahol a Viczay-ak éremgyűjteményének
teljes anyagát feldolgozta, javította az előző katalógus hibáit,
kiszűrte a hamisítványokat is, valamint a gyűjtemény nagyobb
részét katalógus formájában ki is adta. A Descrizione
delle medaglie Ispane appartenenti alla Lvsitania, alla Betica, e
alla Tarragonese che si conservano nel Museo Hedervariano című
könyvben a hédervári gyűjtemény két római provinciából,
Hispániából és Lusitania-ból származó darabjait katalogizálta.
A kötet 1818-ban Firenzében jelent meg, a kiadást szintén Viczay
Mihály finanszírozta. Ezt tekintik Sestini magyarországi
tudományos tevékenysége csúcspontjának. Gyaníthatóan Sestini a
teljes gyűjteményt feldolgozta, de nyomtatásban nem jelent meg a
teljes anyag, sajnos a kéziratos változat pedig valószínűleg
megsemmisült.
A Viczay-ak hédervári gyűjteménye a korban európai színvonalúnak
számított. A fiatalabb Viczay Mihály édesapjától
megörökölt érem- és gemmagyűjteményt Hédervárott
továbbfejlesztette, ugyanis a környéken talált római köveket,
szarkofágokat is összegyűjtötte, újonnan készíttetett görög
isteneket ábrázoló szobrokat, festményeket is. A gyűjtemény, a
megmentésére tett kísérlet ellenére, nem maradt egyben, az érmék
külföldre kerültek, valószínűleg Bécsbe, Párizsba. Így
különösen értékesek azok a kötetek, amelyekből képet
kaphatunk az egykori érmegyűjtemény egyes érmeiről. A gyűjtemény
többi darabja árveréseken kelt el, például a képtár
legjelentősebb festményeit a pannonhalmi főapát, Kovács Tamás
(1783-1841) vásárolta meg 1833-ban, és ezzel megalapozta a
főapátság képtárát.
Ősze Mária
Felhasznált irodalom:
Magyar művelődéstörténeti lexikon vonatkozó szócikkei; Entz
Géza: A magyar műgyűjtés történetének vázlata 1850-ig; Pető
Mária: A Wiczay és más magyarországi éremgyűjtemények a XVIII.
század végén és a XIX. század elején Domenico Sestini munkáiban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése