150 éve született a
győr-gyárvárosi templom építésze, Árkay Aladár
150 éve, 1868. február 1-jén született
Temesvárott Árkay Aladár építész,
iparművész, festő, akinek a
győr-gyárvárosi templom köszönhető. Nagyapja, Ehrengruber Jakab
csizmadiamester volt, gyermekei a vezetéknevüket Árkayra magyarosították.
Édesapja, Árkay Sándor (1841-1910) a családjával 1869-ben Pest-Budára
költözött, ahol a dualizmus korában újra felvirágzó hazai kovácsművészet egyik
vezető képviselője lett. A neves műlakatos iparművész nevéhez számtalan
budapesti épület kovácsoltvas díszei fűződnek, mint például a New York-palotáé,
a Nyugati pályaudvaré és a régi Erzsébet hídé.
A középiskolában Balló Ede (1859-1936) rajztanár-festő
ismerte fel Árkay Aladár
rajztehetségét. A reáliskola elvégzése után nehéz választás előtt állt, mivel
két terület, az építészet és a festészet egyaránt vonzotta. 1886-ban
beiratkozott a budapesti Műegyetemre, egy évvel később pedig az akkori
Mintarajziskolába is, ahol Greguss János
(1837-1892), Székely Bertalan
(1835-1910) és Lotz Károly
(1833-1904) voltak a tanárai. Rövid ideig magániskolában is festegetett, ezt
folytatta – az építészeti tanulmányok mellett – 1892-ben Párizsban. Ezután Bécsben
Ferdinand Fellner és Hermann Helmer osztrák színházépítők cégénél mint művezető
irányította a salzburgi színház és a pesti Nagymező utcai Somossy-orfeum
építését. Hazatérve Hauszmann Alajos
oldalán a budai várpalota építésében vett részt. Mint fiatal építész, korábban,
1889-ben Budapesten már pályázott egy városi szökőkút-tervvel, és meg is nyerte
az első díjat. 1895 és 1896 között ugyancsak első díjat nyert a Budai Vigadó
tervpályázatán. Közben festőként is bemutatkozott, 1894-ben egy
férfiarcképével, később utcaképekkel, hangulatos balatoni motívumokkal
szerepelt a Műcsarnokban. A Szépművészeti Múzeumban a Nyugati pályaudvar című olajfestménye maradt az utókorra.
Az 1890-es években tagja lett apósa, Kallina Mór (1844-1913) építész irodájának. Számos pályázaton
indultak közösen, s együtt építették – többek között – a Corvin téren a Budai Vigadót (1896-1897), valamint a
Gellért-hegy oldalában az 1904-1905-ben megvalósult Szent Gellért-emlékművet.
A Budai Vigadó:
Alkotói stílusára kezdetben az eklektika volt jellemző, de
hamarosan a magyaros szecessziós törekvések hangadó építészévé vált. Stílusára
inspirálóan hatott a népi építészet, a finn nemzeti építészet, a bécsi
szecesszió, valamint az angol villaépítészet. Épületei megalkotásában mind
szerkezetileg, mind formailag számos új elemet alkalmazott. Önálló munkái a
magyaros stílustörekvések és a modern térformálás jegyében készültek.
Első jelentős épülete az Andrássy út és a Hősök tere sarkán
álló Babocsay-villa (1905-1906) volt,
a szecessziós villaépítészet egyik kiemelkedő darabja. Sajnos a húszas években
gyökeresen átépítették, megfosztották eredeti jellegétől, díszeitől.
A Babocsay-villa:
1910-ig mindössze öt épületre kapott önálló megbízást, ekkor
azonban egy egész villanegyedre. A budai Kis-Svábhegyen
1913-ig épült ki a bírák és ügyészek lakónegyede: harminchét családi ház,
valamint az építtető Országos Bírói és Ügyészi Egyesület bérháza és
internátusa. Gyönyörű, egy- és kétlakásos villák épültek, magyar szecessziós
stílusban. Árkay figyelembe vette a beköltözők igényeit, egyedi házakat
alkotott, de oly módon, hogy közben az utcakép is egységes maradt. Itt, az Alma
utcában épült fel Árkay saját háza és műterme is.
Árkay Aladár műterme
és lakása:
Árkay alkotásaiban a nemzeti romantika építészetben
megmutatkozó hatása a budai villanegyed és az 1923-ban átadott első városmajori katolikus templom
esetében érzékelhető. Két évvel később készítette ez utóbbi párját, a Keleti
Károly utcai Rákócziánumot, melynél szintén fellelhető a magyaros formanyelv.
A városmajori
katolikus templom:
Munkásságának kiemelten fontos részterülete a
templomépítészet. Számos templomot tervezett, melyek közül az első és
leghíresebb a fasori református templom
(1911-1913, mai Városligeti fasor 5.), amely kívül-belül azóta is őrzi eredeti
stílusjegyeit. Gerle János
(1947-2012) építész, építészettörténész így írt róla: „A késő szecessziós építészet
egyik csúcspontja, a századfordulós stílustörekvések és nemzetközi hatások
szintetizáló összefoglalása”.
A fasori református
templom:
Árkay fia, Bertalan
1927-ben feleségül vette Sztehló Lily
(1897-1959) festőt, akinek figyelmét apósa az üvegművesség felé fordította, és
a 20. század első felének nagyra értékelt díszüvegtervezője lett. Első
üvegtervezései Árkay Aladár alkotásaihoz kapcsolódnak, köztük a győr-gyárvárosi plébániatemplomhoz.
A győr-gyárvárosi
Jézus Szíve Plébániatemplom
A Jézus Szíve
Plébániatemplom a győri ágyúgyári telep legismertebb műemlék épülete. Az
építési költségeinek előteremtéséhez összefogott a lakosság, mindenki adakozott
erejéhez mérten. Lauer Richárd
(1871-1944), a Győri Ipartelek Rt. alapítója felajánlotta az ágyúgyári
munkástelep központján lévő telket templomépítés céljára. Kikötése az volt,
hogy Árkay Aladár építészt bízzák
meg a templom tervezésével, és az épület a környezethez illően modern legyen. A
templom kivitelezésére pályázatot írtak ki, melyet Schiel Vince (1886-1964) építőmester nyert meg.
A főoltárra tervezett Krisztus szobor megalkotását Vilt Tiborra (1905-1983), egy
tehetséges ifjú szobrászra, az épület vasalatainak és egyes kegytárgyainak
elkészítését a jeles győri iparművészre, Schima
Bandira (1882-1959) bízták. A templom alapkövét 1928. október 27-én rakták
le ünnepélyes keretek között. Az alapkőbe helyezett emlékiratot Fetser Antal megyéspüspök, dr. Németh Károly főispán, dr. Szauter Ferenc polgármester, Brantl Lajos plébános, Árkay Aladár műépítész és Schiel Vince építőmester írták alá. A
győr-gyárvárosi templom 1929-ben készült el, felszentelésére október 27-én
került sor.
Az Árkay által tervezett templom főhomlokzata komoly és
erőteljes, nemesen egyszerű körvonala monumentálissá erősíti a templomtest
képét, amelynek külön nyomatékot ad az arányosan méretezett baloldali egyetlen
torony.
A templom homlokzata:
Az épület arculatának komolyságát fokozza az alla rustica
kinagyolt munkakövekből álló külső homokkő burkolat. Finoman meglatolt kőkötési
rendszere és sötét bíborbarna színe a világos színű fugázással, minden egyéb
díszt feleslegessé tesz. A művész pusztán egyszerű építészeti eszközökkel ért el kedvező hatást.
A templom homlokzata (Baku Eszter fotója):
A templom az árkádsorral:
A templom erőteljesen előreugró bejárata (Magyar Iparművészet, 33. évf. 5-6. sz., 1930):
Belépve háromhajós tér látható: a középső hajó hatalmas
csarnok, egy-egy közlekedő folyosóval. A három tér elválasztását oszlopokra
támaszkodó karcsú betonívek szolgálják, melyek sudár karcsúsága lehetővé teszi,
hogy a mellékhajók terei a főhajó terével szorosabb egységbe lépjenek. A
félkörös ívek ritmusos sora, a famennyezet és a padló osztásrendszere egyaránt
a szentély felé vezetik a szemet.
A szentély (Dercsényi
Balázs: Árkay Aladár, Bp., Akad. K., 1967.):
A padozat a belépéstől kezdve lejt a hajó végpontjában álló,
hármasosztású diadalívvel nyíló szentélyig, ezáltal a hátsó sorokból is jól
lehet látni. Az oltár a középpontba, kiemelt helyre került, melynek uralkodó
helyzetét a megvilágítás is hangsúlyozza.
A belső tér (Magyar
Iparművészet, 33. évf. 5-6. sz., 1930):
A világos belső teret a mellékhajókba vágott, színpompás üvegfestményektől díszes, hét méter magas ablakok tagolják. Az üvegablakokat Árkay Bertalanné Sztehló Lili tervezte, a képeken Krisztus életének főbb eseményeit foglalta össze. Ide vonatkozó terve 1930-ban a IV. monzai iparművészeti kiállításon elnyerte a Nagydíjat.
Üvegablakok (Magyar
Iparművészet, 33. évf. 5-6. sz., 1930):
A templom belső tagolása a funkcionális követelményeknek is
eleget tesz: a két mellékhajó ellátja a közlekedést, nem zavarva a belsőtér
egységét.
A belsőépítészeti kiképzés, a berendezés is nagyrészt Árkay
Aladár és fia, Bertalan tervei alapján készült. Az építész – az ablakokon
keresztül beáradó természetes fény alkalmazásán túl – a világítást praktikusan
úgy oldotta meg, hogy egyszerű, a pillérek belső oldalára simuló
világítótesteket szereltetett fel, kiküszöbölve ezzel a kisebb méretű templom
belső térhatását zavaró csillárrendszert.
Lámpák pilléreken (a
Jézus Szíve Plébánia fotója):
Árkay Aladár pályájának jelentős állomását képezte ez a
minden részletében jól eltalált templom. A külső megjelenése egyszerű
eszközöket alkalmazva tükrözi a belsőt, festői színhatásokra épülve, ugyanakkor
a funkció-követelményeknek is tökéletesen megfelel.
A korabeli szakértők nagy lelkesedéssel fogadták az új
templomot. Borbíró (Bierbauer) Virgil
(1893-1956) építész, építészettörténész így értékelte: „Győrben... felépült... a gyárvárosi templom, amely az egyházi építkezés
terén elsőnek szakított az utánzás hazai megszokásával.” Genthon István (1903-1969)
művészettörténész szerint: „...a háború
utáni Magyarország egyetlen korszerű épülete”, illetve úgy találta: „belsőterével mintául szolgálhat az új
templomépítészetnek”.
A Magyar Iparművészet
című folyóiratban Zeleméri Rudolf
szintén kiemelte a templom belső terének megoldásait: „Az alaprajz nagy vívmányt jelent – írta –, mert a középkori háromhajós,
oszlopos, boltíves rendszer szépségeit egyesíti a barokk templomok világos és a
szabad látást nem gátló csarnokterének alkotó hasznosságával. (…) Árkay
tagadhatatlanul mestere a színeknek, fényhatásoknak és a megvilágítás
művészetének. … A pompás színhangulatot fokozzák még a hatalmas színes ablakok,
a cinóbervörös ajtók és a fémtárgyaknak felvillódzó aranyszíne. A bejárat
feletti félköríves nagy ablak érdekes színhatása külön vonzóereje a templomnak.
A szentély oldalvilágítást nem kap, ellenben a mennyezet színes üvegein
keresztülbocsátott fény képezi a szentély újszerű és eredeti megvilágítását.
(…) A szószék megoldása szintén egészen eredeti és meglepően újszerű. (…) A
kápolna bejárati ajtaja finom arányú fémosztóléceivel, feltűzdelt
monogramjaival s általában a templom apró részletei: kilincsek, gyertyatartók,
csengettyű, baldachin, stb. a tervező nagyszerű iparművészeti érzékét árulják
el. (…) Mindezek együttvéve sajátosan új hangulatot, új levegőt teremtenek a
templomban...”
Az 1924-1929 közötti hatéves időszak gazdag építőművészeti
létesítményeiből válogatva a Kisfaludy
Társaság a győr-gyárvárosi templomot a modern irányú építőművészet legjobb
alkotásának minősítette, és Árkay Aladár építészt ezért a művéért 1930-ban
Greguss-díjjal jutalmazta. (A Kisfaludy Társaság ezt a díjat Greguss Ágost
(1825-1882) egyetemi tanár, esztéta, a Társaság másodelnökének a tiszteletére
hozta létre, és 1952-ig hatévente adták át a legjobb művészeti teljesítmény
jutalmazására.)
Budapesti Hírlap
(1930. március 18.):
Pesti Napló (1930.
december 30.):
Pesti Hírlap (1931.
február 6.):
Ez a stílusában nagyra értékelt templom a második
világháború idején a környező gyárakat célzó légitámadások során súlyosan
megsérült. Az épületet helyreállították, de a belső tér sok részlet
tekintetében módosult.
Árkay a győri színház
tervpályázatán is részt vett 1929-ben, és bár munkáját megvásárolták, nem az ő
pályaművét használták fel. 1930-ban a budapesti Erzsébet sugárút tervpályázatán első díjat nyert. Tervét
nagyvonalúnak, városképi szempontból szépnek és reálisnak tartották,
megvalósítására azonban végül nem került sor. Utolsó alkotásán, a városmajori nagytemplom tervein
dolgozott, amikor szervezetét súlyos influenza támadta meg, amelyből már nem
épült fel.
1932. február 2-án,
64 évesen hunyt el Árkay Aladár, a magyar építőművészet egyik legeredetibb
képviselője. A városmajori modern templom tervezését fia, Árkay Bertalan
(1901-1971) építész fejezte be.
A Városmajori Jézus
szíve plébániatemplom:
Árkay Aladárt 1932. február 4-én 15.30 órakor a Farkasréti
temetőben, a művésztársadalom mély részvéte mellett helyezték örök nyugalomra.
Sírját Pátzay Pál (1896-1979)
Kossuth-díjas szobrászművész faragta, amely a budai sírkertben található
jelentős műalkotások egyike.
Árkay Aladár sírja:
Árkay Aladár építészeti terveiből 1932-ben a Képzőművészeti
Társulat emlékkiállítást rendezett.
Páratlanul dinamikus életmű volt az övé, mely a
historizmustól a 19-20. század fordulójának irányzatain át a modern építészetig
ívelt. Egyik úttörője volt a magyar iparművészetnek is, egyik vezére az
Iparművészeti Társulatnak, elnöke a Lechner Ödön Társaság építészeti
szakosztályának.
A Magyar Művészet
című folyóiratban így emlékeztek meg róla: „Költői
képzeletének frissessége különleges, sajátos hangulatot tudott teremteni,
elsősorban templom- és kápolna-műveiben, s valóban elmondhatjuk, hogy ezen a
téren az ő nemzedékében nem volt versenytársa. Az egyházművészetet senki sem
képviselte kevesebb formalizmussal és több bensőséggel, mint ő. Mint ember,
egyike volt a legszeretetreméltóbbaknak, finom, nobilis gondolkodásmódját nem
fogják elfelejteni azok, akik vele az életben csak egyszer is találkoztak.”
1933-ban fia, Árkay Bertalan tervei alapján az első
városmajori templom mellett emlékkút létesült a nagy templomépítő tiszteletére.
Árkay Aladár emlékkút
Krisztinavárosban (Budapest):
2015-ben a Városmajor utcai Kallina-villa homlokzatán – az
itt élt és alkotott Kallina Mór, Árkay Aladár és fia, Bertalan tiszteletére –
emléktáblát helyeztek el.
Kallina Mór, Árkay
Aladár és Bertalan emléktáblája (XII. kerület, Városmajor utca):
Vargáné Blága Borbála
Felhasznált források:
Dercsényi Balázs: Árkay Aladár. (Bp., Akad. K., 1967.)
Művészeti Lexikon 1. köt. (Bp., Győző Andor, 1935.)
Árkay Aladár meghalt. In: A Munkaadó, 19. évf. 5. sz. (1932.
febr. 04.), 5. p.
In memoriam Árkay Aladár In: Magyar Művészet 8. évf. (1932),
45. p.
Lázár Béla, dr.: Az Andrássy-úti Babocsay-villa. In:
Művészet, 9. évf. 3. sz. (1910), p. 14-119.
Lyka Károly: Hat év magyar építőművészete : Jelentés az
1930. évi Greguss-jutalomról. In: A Kisfaludy Társaság Évlapjai, Új folyam 58.
évf. (1924-1929), p. 294., 299-300.
Medgyaszay István és Árkay Aladár kapták a Greguss-díjat.
In: Pesti Napló, 81. évf. 295. sz. (1930. dec. 30.), 12. p.
Medgyaszay István és Árkay Aladár ünneplése a Fészekben. In:
Budapesti Hírlap, 51. évf. 28. sz. (1931. febr. 05.), 11. p.
Tóth Vilmos: A Budai Vigadótól a Városmajorig. In:
Népszabadság – Budapest melléklet, 2003. február 1. 36. p.
Tóth Vilmos: A győri ágyúgyári lakónegyed. In: Budapest, 29.
évf. 1. sz. (2006 jan.), 17. p.
Zeleméri Rudolf: A Győr-gyárvárosi új róm. kath. templom.
In: Magyar Iparművészet, 33. évf. 5-6. sz. (1930), p. 49-56.
A 10. kép készítője Baku Eszter, a 16. kép a győri Jézus
Szíve Plébániatemplom tulajdona. Mindkét képet a szerzői jogtulajdonos (Baku
Eszter és Győri Imre plébános) engedélyével adjuk közre. A további fotók
részben a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér, részben a Wikimedia Commons
szabad felhasználású gyűjteményéből származnak. A felhasznált Wikimedia képek
forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezéseivel itt
érhetők el: 1. kép; 2. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 20. kép; 21. kép;
22. kép; 23. kép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése