A norvég Tore Renberg
nagyrészt valószínűleg ismeretlen a magyar olvasóközönség számára, de
szégyenkezés helyett annál inkább javasolt a megismerése. Az 1972-ben született
író ugyanis - aki egyben zenével és irodalmi kritikákkal is foglalkozik -
hazájában gyakorlatilag kultstátuszba került a 2003-ban írt Szerettem másképp is című regénnyel
(valamint a 2011-es „előzménykönyvvel”, a Mégis
van apámmal).
Jarle Klepp története nem hagyományos tiniéletet ábrázol,
sokkal inkább annak mélyreásott, lélekbe szántó (élve)boncolását jeleníti meg,
amint a 17 éves kamasz próbál eligazodni a felnőtté válás felé vezető érzelmi
klímaváltozás viharai között. 1990 elején járunk. Jarle bizonyos tekintetben
ugyan hagyományos kamasz: elvált szülők; lázadó alternatív zene; kiforrottnak
tűnő politikai és társadalmi nézetek; szerető barátnő. Ám élete gyökeres
fordulatot vesz, amikor új fiú érkezik az iskolába. Igen, fiút mondtam, nincsen
tévedés. Jarle, a kamaszfiú ugyanis beleszeret az újonnan érkezett másik
kamaszfiúba. Totálisan és kitörölhetetlenül.
A Szerettem másképp
is címe ekkor válik értelmezhetővé az olvasó számára, és fokról fokra,
érzésről érzésre követhetjük nyomon Jarle lelki stációit, ahogyan letagadni
próbálja maga előtt, ahogyan titkolni erőlködik környezete előtt, vagy ahogyan
teljesen átadja magát a plátói érzelmeknek. A tragédia előszelét Renberg
természetesen többször előjelzi nekünk, Jarle és Yngve barátság-kapcsolatát
végig belengi valamilyen elfojtott furcsaság. És itt kell leszögeznem, hogy az
érzelmek és tettek sosem mennek át homoerotikus ábrázolásmódba sem a lelki, sem
pedig a fizikai megnyilvánulások terén, ugyanis Tore Renberg regénye az első látszat ellenére nem erről szól! Hanem
arról, hogy a szédülten változó '90-es évek kamaszlelke hogyan éli meg a
felnőtté válás semmihez nem mérhetően erőszakos torzulásait. A történet nem
végződik jól, avagy mégis. Minden nézőpont kérdése, de ha csak arra hallgatunk,
amely egykor bennünk is végbe-játszódott, a szimpátiánk Jarle iránt a
nosztalgia erejével sodor magával.
Tore Renberg
könyve mindazoknak ajánlható, akik voltak késő tizenévesek, akikben a
boldogságkeresés akkortájt plasztikusabb volt, mint bármely más anyag, s akik
úgy érezték, a világ értük van, és igaz elkötelezettséggel formálható. Azaz nem
tévedek nagyot, ha kijelentem, hogy mindannyiunknak, akik átléptük már a bűvös
húszat, harmincat, negyvenet, és így tovább.
Szilvási Krisztián
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése