Helytörténeti kalandozások 111.

A Honvéd ligeti Szabadság-szobor

Az 1848/49-es szabadságharcban elesettek emlékének megörökítését a Győri Honvédegylet tagjai vetették fel először. Rómer Flóris is támogatta az indítványt. Gróf Zichy Ottó, az egylet elnöke 1861-ben a vásártérnek a vasúti pályaudvar és az azzal szemben lévő Peregi és Mersits házak közötti teret találta alkalmasnak a Honvéd liget kialakítására és benne egy szobor vagy emlékmű létesítésére.

A Honvédegylet vezetői a terv megvalósításához a városi tanács támogatását kérték. 1861-ben a tér kijelölése megtörtént, és még ez évben a hazafiak által gyűjtött pénzből sor került a rendezésre és körbefásításra, melyekről az akkori napilap is tudósított.

Győri Közlöny, 1861. március 14.:

Győri Közlöny, 1861. április 14.:

A liget felügyeletére a Dr. Rómer Flóris, Buziássy Károly és Örömi József tagokból álló választmány kapott megbízást. A Honvédegyletet azonban feloszlatta az abszolutista kormányzat, és utána megtiltott mindennemű összejövetelt. A továbbiakban a városi tanács gondoskodott a park gondozásáról. Az 1867-es kiegyezésig az aradi vértanúk emlékére évenként megtartott gyász istentisztelet volt az egyetlen, ahol a 48-as honvédek zavartalanul emlékezhettek a meggyilkolt bajtársaikra.

1870 áprilisában a Győrvidéki Honvéd Segélyező Egylet nevében gróf Zichy Ottó elnök, Szauter Ferenc alelnök és Egerváry József tettek javaslatot a már kialakított liget gondozására. 1870. május 5-én a városi tanács hivatalosan is átvette a ligetet, és a Báró Bésán János által adományozott 2000 darab akácfával beültette azt, melyről a Győri Közlöny is tudósított.

Győri Közlöny, 1870. május 5.:

A szabadságharc méltó megünneplése és megörökítése érdekében az 50. évforduló kapcsán országos mozgalom bontakozik ki. Győr város tanácsa 1897-ben bizottságot küldött ki a jubileumi ünnepség előkészítésére. A következő javaslatot terjesztették elő: 1898. március 14-én este a város általános kivilágítása, március 15-én reggel a város általános fellobogózása, zászlós felvonulás, délelőtt istentisztelet a felekezeteknél. Délelőtt díszközgyűlés a Lloyd-ban, melyre az idős honvédokat is meghívják, délután 5 órakor népgyűlés a Lloyd-ban és a Nádor szállóban. Este a színházban a főgimnázium és a főreáliskola diákjai adnak ünnepi műsort.

A délelőtti díszközgyűlésen szólalt fel Kiss Ferenc főjegyző, aki indítvánnyal állt elő, melyet a jelenlévők elfogadtak, és megbízták a városi tanácsot az emlékmű felállításának megvalósításával.

Győri Hírlap, 1898. március 17.:

Az emlékmű elkészítésével Csányi Károly (1873-1955) győri születésű építészt bízták meg. Sáry István kutatásaiból tudjuk, hogy Csányi a tervet és költségvetést 1900. július 25-én adta be, mellyel a bizottság csak nagy késéssel tudott foglalkozni, mivel várta a Honvéd liget tervbe vett rendezését. Mivel ez a folyamat elhúzódott, ezért mégis bírálat alá vették a tervet.

Csányi elképzelése szerint: „az obeliszk egy méter magas feltöltés felett 5 méter magasra emelkedik, tetején a repülni készülő sassal, mint a felszabadult gondolat jelképével. Az emlékmű falazott alépítményen nyugszik, s e felett van a négyzetes alaprajzú lábazat, négy oldalán koszorú-tartókkal. Innen az emlékmű csonka gúla alakban folytatódik, s befejezésül egy vagy mind a négy oldalán a feliratok számára táblákat kívánnak elhelyezni. Az emlékmű anyaga mészkő, a tábla gránit, a sas bronzolt cinköntvény lenne. A költségvetési tervezet 3600 koronát tett ki. A tervezettel kapcsolatban a bizottság véleménye az volt, hogy az oszlop az alsó padkától a felsőig egy darabból készüljön. Birkmayer János győri kőfaragó véleménye alapján ez többrészesre módosult. A bizottság tagjai a koszorú-tartókat elvetették, s helyettük az obeliszk alsó részére bronz cserkoszorút javasoltak „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” felirattal. A talpazaton öntött betűkkel „Az 1848. március 15-i események emlékére emelte Győr szab. Kir. város közönsége” felírást határozták el” (Idézet Sáry István tanulmányából)

A kivitelezésre több jelentkező akadt: Seenger budapesti, Birkmayer és Réti győri kőfaragó mesterek adtak ajánlatot. A szobrászmunka elkészítésére Márkup Béla szobrászt kérték fel.

Győri Hírlap, 1902. május 21.:

Magyarország, 1902. május 22.:

A pályázatot végül Birkmayer János nyerte meg.

Győri Hírlap, 1902. május 28.:

Dunántúli Hírlap, 1902. május 29.:

A szobor felavatását a Kossuth Lajos születésének 100. évfordulóján tartott ünnepségek keretében tervezték.

Dunántúli Hírlap, 1902. augusztus 10.:

Az alapozási munkákat 1902 nyarán kezdték el, és augusztus végén a Győri Hírlap már az elkészült alapról tudósított.

Győri Hírlap, 1902. augusztus 28.:

Közben folytak az ünnepség előkészületei is.

Győri Hírlap, 1902. szeptember 3.:

Győri Hírlap, 1902. szeptember 7.:

Győri Hírlap, 1902. szeptember 11.:

Budapesti Hírlap, 1902. szeptember 14.:

Győri Hírlap, 1902. szeptember 14.:

Győri Hírlap, 1902. szeptember 16.:

A szobor turul alakja szeptember 16-án megérkezett, és másnap fel is állították a végleges helyére.

Győri Hírlap, 1902. szeptember 17.:

A szobor felavatására a Kossuth Lajos születésének 100. évfordulójára összehívott díszközgyűlés keretében 1902. szeptember 19-én került sor. Az emlékmű leleplezésében több ezres tömeg vett részt, melyről a korabeli sajtó részletesen tudósított.

Győri Hírlap, 1902. szeptember 20.:

A Honvéd liget kertészeti, parkosítási munkálatait Smetana József oroszvári főkertész végezte el 1903 szeptembere és 1904 márciusa között. 1906-ban a városi tanács 50 darab fekete juharfa ültetését rendelte el.

Morajlás, 2014. február:

A Honvéd Ligetet 2008-ban felújították és ugyanezen év augusztusában át is adták.

A Szabadság-szobor ma:

Bedő Mónika

Felhasznált irodalom:

Sáry István: A Honvéd ligeti szabadság-szobor. In: Győri Városvédő füzetek, 2. Győr, 1988. p. 9-13.

Grábics Frigyes: Adatok a Kossuth-kultusz győri eseményeiről. In: Arrabona 40. Győr, 2002. p. 355-368.

Győr parkjai – A Honvéd liget története. In: Morajlás, 2014.február

Az illusztrációk a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának helyismereti gyűjteményéből, korabeli újságokból és képeslap-, valamint fényképgyűjteményéből származnak. Az utolsó kép Csendes Richárd fotója.

Könyvajánló

A Vándorapostol – Jáki Sándor Teodóz OSB emlékezete

Jáki Sándor Teodóz Atyát, a kiváló bencés szerzetes-tanárt nagyon sokan ismerték Győrött és környékén. E városban látta meg a napvilágot 1929. május 12-én; győri szerzetesként élte le élete nagyobb részét, 2013. január 8-án Pannonhalmán bekövetkezett haláláig. Évtizedekig tanított a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban, mellette párhuzamosan a Győri Hittudományi Főiskolán; vezette a győri székesegyház Palestrina Kórusát – és közben számos előadást tartott városon és falun egyaránt.

Amikor pedig éppen nem volt a városban, akkor nagy valószínűséggel egyházi népénekeket gyűjtött Erdélyben, Moldvában vagy éppen Zoboralján – vagy előadást tartott egy (talán éppen népi vallásossággal foglalkozó) tudományos konferencián.

Talán e néhány bevezető sorból is érezhető: Teodóz Atya rendkívüli ember volt! Szerteágazó érdeklődés, széles körű műveltség, hatalmas munkabírás jellemezte – és mindemellett kedvesség, derű, humor. Minderről meggyőződhet a Tisztelt Olvasó, ha belelapoz A Vándorapostol címmel néhány héttel ezelőtt megjelent kiadványba, ha olvasgatni kezdi az e kötetben sorakozó, mintegy száz emlékező írást. Hatalmas munkát végeztek az emlékkötet összeállítói – felelős szerkesztőként Cs. Varga István, a kiadás gondozójaként Polgár Tibor András, felelős kiadóként Kiss Tamás neve olvasható a címlapverzón –, hiszen a felhívásukra beérkezett nagy számú, különböző műfajú írásokat aligha lehetett egyszerű kötetbe szerkeszteni. A műfaját tekintve a legtöbb írás személyes hangú emlékezés; de találhatunk Teodóz Atya életét és munkásságát tudományos igénnyel méltató, lábjegyzetekkel és szakirodalmi hivatkozásokkal ellátott dolgozatokat is. Az emlékezések terjedelme is erősen eltérő: a szűk egy oldaltól a 10-15 oldalig terjed – ez utóbbi inkább a teljes életművet átfogni szándékozó írásokra jellemző; míg az előbbiek többnyire egy-egy területet emelnek ki munkásságából.

A változatos tartalmú kötetről, száz szerző közös munkájáról nagyon nehéz röviden szólni; az alábbiakban csupán az egyes fejezetek legfontosabb jellemzőit emelhetem ki, néhány példa említésével.

A kötet élén – a tartalomjegyzéket is megelőzően – Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát személyes hangú ajánlása olvasható. Ő valóban közelről ismerhette Teodóz Atyát, akinek gyermekként ministránsa volt, majd rendtársa, 1991-től pedig rendi elöljárója lett. Írásának minden sorából érződik a tisztelet; ugyanúgy, miként Nagy Gáspár és Iancu Laura Teodóz Atyát köszöntő verséből – az előbbi a 75., az utóbbi a 80. születésnapján köszöntötte egykor az Ünnepeltet –, valamint a Kukorelli István egyetemi tanár (a Bencés Diákszövetség elnöke) által írt előszóból is.

A tisztelgő kötet első fejezete az Áldás tudott lenni címet kapta a szerkesztőtől. Indításképpen azt az interjút olvashatjuk, melyet a Vigilia felkérésére készített Cs. Varga István Teodóz Atyával a 80. születésnapon; majd 15 írás idézi fel e rendkívüli egyéniség alakját, melyek szerzőjének többsége Teodóz Atya tanítványa volt egykoron. Olyan ismert egyházi személyek küldtek Rá emlékező írást, mint Ternyák Csaba egri érsek, Bíró László tábori püspök, Barsi Balázs ferences és Kozma Imre irgalmasrendi szerzetes, vagy a rendtársak közül Korzenszky Richárd tihanyi apát. Ezen írások többsége átfogó jellegű emlékezés, mely az életmű egészét igyekszik felidézni – igénybe véve nem ritkán a humor eszköztárát is; ez utóbbi a Teodóz Atyát ismerők számára egyáltalán nem meglepő, hiszen számos kedves történet fűződik alakjához.

A második fejezet a Csángóföld – Erdély címet viseli, aligha véletlenül. Teodóz Atya száznál több erdélyi és közel ennyi moldvai útja egyértelműen bizonyítja: évtizedeken keresztül szívén viselte e népcsoport sorsát. Az e fejezetben emlékezők egy része maga is a csángó vagy a székely népcsoport tagja; de itt olvasható több olyan kutató – helyenként tanulmány értékű – visszaemlékezése is, akiket a népi vallásosság mint közös kutatási téma kötött össze Teodóz Atyával. Ez utóbbiak közül különösen fontosak az életmű egészének megismerése szempontjából Barna Gábor, Lackovits Emőke, Halász Péter és Lantosné Imre Mária visszaemlékezései.

A következő három fejezet a Kárpátalja, a Felvidék, ill. a Délvidék címet kapta – jelölve Teodóz Atya érdeklődésének további három fontos földrajzi irányát. A Felvidékkel kapcsolatos féltucatnyi emlékezés nemcsak azt mutatja, hogy a bencés szerzetes-tanár számára milyen fontos volt Mátyusföld vagy Zoboralja; de azt is bizonyítja, hogy milyen fontos volt Ő az ott élők számára. Hogy mennyit tett az ottani archaikus hagyományok életben tartásáért, hogyan ösztönözte – saját példájával, személyes részvételével is – a helybelieket azok tudatos ápolására. E szempontból különösen fontosnak tartom Fölnézünk a Felvidékre című írását, mely egy 2005-ben a nyitrai egyetemen tartott előadásának szerkesztett változata, és amely e kötetben olvasható először; ugyanúgy, miként a Fölnézünk Kárpátaljára című írása is!

Teodóz Atya kiváló „zenész” is volt: orgonista, karvezető, ének- és zenetanár; így nem meglepő, hogy külön fejezetet kaptak a kötetben az egykori tanítványok visszaemlékezései is. Húsz írás életművének e szeletét emeli ki, mutatja be; de kiderül belőlük az is: nemcsak egy kiváló zenepedagógust, de egy nagyszerű embert is megismerhettek személyében, aki nemcsak szakmai ismeretekre, de örök emberi értékekre is tanította őket – és maradt velük később is kapcsolatban, tanította nem ritkán gyermekeiket is.

A Folia selecta címet viselő fejezet 14 emlékező írásából számos további érdekességet tudunk meg az Ünnepeltről: megismerhetjük pl. a kunszigeti Húsvét hajnali Krisztuskeresés hagyományának lelkes ápolóját – négy évtizeden keresztül volt aktív résztvevője e népi vallásos hagyománynak –, a véneki plébánost – egy bő évtizedig e tisztet is betöltötte –, vagy éppen a nyári néprajzi táborok lelkes, a résztvevők körében hosszú ideig emlegetett előadóját.

Külön fejezetet kaptak az Egri fertálymesterek emlékezései, hiszen nekik lelki vezetőjük volt évekig; kedveltségét jelzi, hogy tiszteletbeli egri fertálymesterré is megválasztották. A fejezet írásait olvasva egy dologra mindenképpen érdemes figyelnünk: Teodóz Atya bemutatóinak többsége utal két ugyancsak bencés szerzetes-tanár testvérére, a Templeton-díjas Szaniszló Atyára és a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumot egykoron igazgató Zénó Atyára, valamint Édesanyjukra, a száz esztendőt megélt Etelka nénire is.

A Requiescat in pace fejezet a Teodóz Atya koporsójánál, valamint a győri bencés templomban tartott gyász-istentiszteleten elhangzott búcsúztatókat tartalmazza; míg a kötetet lezáró életrajzi vázlat – kitérve a publikációkra, valamint a kitüntetésekre is – Medgyesy S. Norbert szorgalmát dicséri.

Összességében azt mondhatom: egy változatos tartalmú, nagyon értékes kötet A Vándorapostol, melyet jó szívvel ajánlhatok nem csupán a Teodóz Atyát ismerők és tisztelők, de az Őt megismerni szándékozók figyelmébe is!

 Horváth József

Digitális képeslap-gyűjteményünkből 52.

Baross út

az 1900-as évekből származó képeslapokon.

A képeslapok teljes gyűjteménye megtekinthető, letölthető Digitális Könyvtárunkból.

Programjaink a hétre

Felhőhegyi Balázs: A Szfinx hét kapuja. Könyvbemutató

Május 9-én (kedden) 17 órakor a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében (Győr, Baross Gábor út 4., II. emelet) kerül sor Felhőhegyi Balázs A Szfinx hét kapuja című  misztikusfejlődésregényének bemutatójára.  Beszélgetőtárs: Szabados Éva.

A főhős megpróbáltatásokat ígérő útján vajon - Mit rejtenek az út kapui? Milyen árat követel az Évmilliók városába való belépés? Mit ér a látás, mit ér a hallás, mi rejlik a halálfélelem mélyén? A belépés díjtalan.  Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Életünk utcái, terei… 1. Helytörténeti előadássorozat

Május 10-én (szerda) 17 órakor új, helytörténeti előadássorozat indul a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében (Győr, Baross Gábor út 4., II. emelet). Az Életünk utcái, terei tematikus sorozat első előadása Gyárváros kialakulásáról és iparáról szól. Orbánné dr. Horváth Márta helytörténész előadását Kozma Endre, a Régi Győr közösségi oldal szerkesztőjének vetítése egészíti ki gyűjteményének ritka, gyárvárosi darabjaiból. A belépés díjtalan. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! 

A Győri Sportélet Büszkeségei

2017.május 11.-én csütörtökön 17 órától A Csay Renáta sportolói relikviáiból rendezett kiállítás nyílik. A megnyitón Csay Renáta tizennyolcszoros maratoni kajakvilágbajnokkal  beszélget Nagy Roland sportújságíró.

Helyszín: Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Központi Könyvtár Olimpiatörténeti Kiállítás, klub (Győr, Herman Ottó út 22. Tel.:96/516-675)

A Hahó Együttes koncertezik a Kisfaludy Könyvtában

Május 12-én (pénteken) 16.30-kor a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében (Győr, Baross G. út 4., II. emelet) a Hahó Együttes  gyermekeknek szóló koncertjét hallgathatják meg. A rendezvény díjmentesen látogató, mindenkit szeretettel látunk! 

Az együttes 2010-óta szórakoztatja-neveli az óvodás és kisiskolás korú gyermekeket. Az együttest egyebek mellett az ökológiai gondolkodásra nevelés is jellemzi. Legismertebb daluk talán a Földlakó. 

Anyák napjára

Móra Ferenc: Anyának

Álmomban az éjszaka

aranykertben jártam.

Aranykertben aranyfán

aranyrigót láttam.

Aranyrigó énekét

a szívembe zártam.

Ahány levél lengedez

szélringatta ágon,

ahány harmatcsepp ragyog

fűszálon, virágon,

Édesanyám, fejedre

annyi áldás szálljon.