A Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér blogja

2020. július 9., csütörtök

Helytörténeti kalandozások 148.

Hermann László, a győri zenei élet egyik felvirágoztatója

Hermann László hegedűművész, zeneszerző, hosszabb időn keresztül a győri zeneiskola agilis igazgatója (1919-1945), kiemelkedő zenepedagógus, zenei szakíró, a Győri Ének- és Zeneegylet zenekarának karmestere (1922-1945), Győr város zenei életének meghatározó személyisége volt.

Székesfehérváron született 1890. június 26-án. Édesapja Hermann Ede zenetanár, édesanyja Udvardy Emerika. Hegedű- és zeneelméleti tanulmányait édesapja irányítása mellett kezdte meg. A fő hangszerét illető további tanulást magánnövendékként Kemény Rezsőnél, a Zeneakadémia hegedűprofesszoránál folytatta. Zongoraórákat Schwarzbach Flóránál, orgona- és szolfézsórákat dr. Kneifel Ferencnél, a székesfehérvári bazilika karnagyánál, illetve Kersch Ferencnél, az esztergomi főszékesegyház regens chori-jánál vett.

A középiskola után Hermann László a Zeneakadémia három szakára nyert párhuzamosan felvételt: zeneszerzésből Herzfeld Viktor, hegedűből Kemény Rezső, orgonából Koessler János osztályába járt. A nyári szünetek alatt mesterkurzusokon vett részt: Richard Kügele kontrapunkt tanfolyamait látogatta. 1909-ben szerezte meg diplomáját az orgonaszakon. Ez az év számos zenei eseményt tartogatott számára: Vecsey Ferenc, a világhírű magyar hegedűművész meghívására Fenyőházán intenzív kamarazenei tevékenységet folytatott a Vecsey vonósnégyes brácsásaként. A világ legnagyobb dalénekesnőjének, a svéd Svärdström Valborgnak (1879-1972) az énekét is kísérhette hegedűn, illetve önálló hangversenyeivel szerzett hírnevet.

A Zeneakadémia növendékhangversenyein kitűnt tehetségével (Pesti Hírlap, 1910. május 5.):

1910-ben Budapesten, a Zeneakadémián tartott Goldmark jubileumon a Goldmark koncertet adta elő, amelyet a legnagyobb állami jutalomdíjjal értékeltek. Ezen kívül pályadíjat nyert a frankensteini filharmóniai nagy hangversenyen előadott „Lied des fahrenden Sängers” című művel. Nem csupán mint zenei előadóművész és zeneszerző szerzett nevet magának, hanem a zeneirodalom terén is: munkatársa lett a Zene című rangos folyóiratnak.

A zeneszerzés szakon 1910-ben végzett állami jutalomdíjjal, hegedűművész-tanári diplomáját 1911-ben, középiskolai énektanári oklevelét pedig 1912-ben szerezte meg. Még felsőfokú tanulmányai ideje alatt elkezdett tanítani. 1910-ben a Szatmár-Németi Dal- és Zeneegylet (Rákóczi u. 14.) meghívta zeneiskolája igazgatójának, ahol az intézmény újjászervezése mellett megalakította annak zenekarát is.

Szatmár-Németi, 1910-es évek:

Szatmári zeneiskola-igazgató (1910-1913)

Bemutatkozó hangversenye (Szatmár és Vidéke, 1910. szeptember 27.):

Szatmári működése idején zeneszerzői sikereiről is több alkalommal beszámoltak a lapok. Az egyik cikk, amely mint komponistát méltatja (Szamos, 1912. február 18).

Hermann László hangversenye:

Zenei vonalon élénk társadalmi életet élt. A szatmáriak a „tenyerükön hordták”, nagy szeretet vette körül, ezért is lepte meg a helyieket, amikor értesültek, hogy szülővárosa, Székesfehérvár hívására feladja itt betöltött állását.

Sűrű év volt ez, ekkor jelent meg egy önálló műve is a budapesti Zenetudományi Könyvtár sorozatában a csodálatos hegedűművészről és zenei lángészről: N. Paganiniről (1782-1840). Könyvéhez a magyar zenei élet legkimagaslóbb alakja, dr. Hubay Jenő (1858-1937) írt előszót, aki Paganini személyének méltatása után rátért a mű ajánlására (sorai megjelentek: Szatmár és Vidéke, 1913. május 27., részlet):

Dr. Hubay Jenő előszava:

Ez időben látott napvilágot egy másik cikk is a kötetről, amely a Paganini és Hermann László temperamentuma közötti rokon vonásokra mutatott rá.

Heti Szemle, 1913. június 4. (részlet):

A székesfehérvári zeneiskola igazgatója (1913-1919)

Székesfehérvár, képeslap:

A Székesfehérvári Zenekedvelők Egyesülete 1913-ban felkérte, hogy álljon a frissen alapított zeneiskolája élére, annak első igazgatójaként. Hermann elfogadta az ajánlatot, amit a Fejér Megyei Napló 1913. április 30-i száma örömmel adott hírül a következőképpen: „Hermann László országos magyar királyi zeneakadémiát végzett és államilag képesített okleveles zenetanárt, hegedűművészt, zeneszerzőt, okleveles középiskolai énektanárt, orgonistát, a Szatmári Zeneiskola székesfehérvári származású igazgatóját hívta meg, aki a megbízást elfogadta.”

A zeneiskola első tantestülete 1913-ban (az igazgatóval együtt) mindössze öt főből állt, a zenei intézmény 107 növendékkel kezdte meg működését, zongora, hegedű és magánének szakokon. Később megalakult a gordonka-, fuvolatanszak, a zeneszerzés és az egyetemes zenetörténet (fakultatív melléktárgyként) szintén helyet kapott a tanmenetben. Hermann László széles körű képzettsége hasznosnak bizonyult az intézmény számára: hegedűt, zongorát, zeneszerzést, zeneelméletet, összhangzattant és egyetemes zenetörténetet egyaránt tanított. A fiatal igazgató tevékenységét az I. világháború eseményei erősen hátráltatták, de fáradhatatlan vitalitással, kitűnő szervezőkészséggel oldotta meg feladatait: eredményesen vezette az iskolát, tanított, közben dirigálta a Zenekedvelők Egyesületének szimfonikus zenekarát, szervezte a hangversenyéletet, és rendszeresen fellépett hegedűsként, zongoristaként.

A proletárdiktatúra bukása után távozni kényszerült, ezzel a székesfehérvári időszak egy időre lezárult számára. Új kihívások vártak rá: a Győri Ének- és Zeneegylet Zeneiskolája hívta meg igazgatónak. Távozásakor a székesfehérvári zeneiskola növendékeinek száma már 400 volt, ami azt jelenti, hogy vezetésének gyümölcsöző hat éve alatt megnégyszereződött az induló létszám.

Zenei tudásának széles körű értékelését mutatja, hogy más intézmények is (mint például a veszprémi, hódmezővásárhelyi és rimaszombati iskolák) tanácsadóként igénybe vették szakértelmét. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium később (1925) vele dolgoztatta ki a zeneiskolák tantervét.

Győr, 1917 körül:

A győri zeneiskola igazgatója (1919-1945)

Győr szabad királyi városi és Győr-Moson-Pozsony k. e. e. megyei Fejek. Győr, 1931.:

A Győri Ének- és Zeneegylet a Deutsch Gyula halálával megüresedett iskolaigazgatói állásra Hermann László kiváló zenepedagógust és hegedűművészt hívta meg, aki ekkor már nem csak muzsikusként, de iskolaszervezőként is nevet szerzett magának. Zenei képességei országos viszonylatban elismertek voltak.

A felkérést elfogadva 1919. szeptember 1-től vezette a győri zeneiskolát, amelyet céltudatos irányítással magas nívóra emelt. Első intézkedései között elkészítette az intézet új szervezeti szabályzatát és tantervét az országos zeneművészeti főiskola oktatási anyagának és irányelveinek figyelembe vételével.

A zeneiskola tantestülete a működése kezdetén úgyszólván teljesen kicserélődött, tagjai lettek: Weisz Emma, Szanyi Irma és Grätz Lujza (zongora), Vajda Ella (hegedű), Neumann Gerhardné (ének) és Thost Emil helyőrségi karnagy (gordonka).

A Győrben eltöltött negyedszázad alatt Hermann László több munkaterületen működött: vezette az intézményt, tanított, zenekart vezényelt, vonósnégyest, kamarazenekart hozott létre, melyekben játszott is, megalapította a híressé vált Győri Triót, Collegium Musicum hangversenysorozatot indított, zenetörténeti előadásokat tartott. A város zenekultúrájának fejlesztésében élenjáró szerepe volt.

A Győri Ének- és Zeneegylet iskolaépülete ,Czuczor Gergely u. 13. (Dr. Felpéczi Petz Lajos: Győr város zenei élete, 1497-1926. Győr, 1930.):

Az iskola alaprajza (Dr. Felpéczi Petz Lajos: Győr város zenei élete, 1497-1926. Győr, 1930.):

Vonósnégyest alapított

Hermann László egyik kedvelt műfaja volt a kamarazene, ezért Győrbe érkezése után hamarosan létrehozott egy vonósnégyes társaságot (Hermann-Lakatos-Thost-Vajda), amely november 10-én nagy sikerrel megtartotta első hangversenyét.

A Dunántúli Hírlap, 1919. október 11-én megjelent számában előre „beharangozták” a kamarazenei társaság várható hangversenyeit:

Az alábbi írásban már a vonósnégyes értékelése olvasható (Dunántúli Hírlap, 1920. február 13., részlet):

A vonósnégyes tagjai (különböző okokból) időről időre cserélődtek (pl. Thost Emil 1923-ban váratlanul elhunyt), Hermann volt a biztos pont. Előfordult, hogy díjazásukat felajánlották az iskola növendékeinek jutalmazására.

Hermann L. (1. hegedű) – Gerő Frigyes (2. hegedű) – Szmazsenka Herbert (mélyhegedű) – Solcz János (gordonka) vonósnégyes társaság (1925):

Scholcz János (1903-1993), a későbbi világhírű csellóművész így emlékezett vissza erre az időre (Kisalföld, 1971. június 22., részlet):

A Hermann-Gerő-Szmazsenka-Helényi vonósnégyes társaság (1926):

A Hermann-Gerő-Ámon-Helényi vonósnégyes társaság, zongora: H. Szanyi Irma (1928):

A zenekultúra helyi fejlesztése és ápolása az 1920-as években ugrásszerűen megnőtt. Hermann László vezetésével a kamaraegyüttes sorra tartotta egyre színvonalasabb koncertjeit, a zeneegylet is igyekezett a közönség növekvő igényeinek eleget tenni.

A zeneegylet szimfonikus zenekarának karnagya

1922-ben Fuchs Kristóf karnagy lemondott, és a gazdátlanná vált zenekar vezetésére a Zeneegylet elnöksége ideiglenesen Hermann László igazgatót kérte fel (több mint húsz évig maradt aztán az együttes karnagya).

A Győri Ének- és Zeneegylet zenekara (1926):

Magyarság, 1928. február 5.:

Magyarság, 1931. április 2.:

Sikeres zeneegyleti hangversenyek, rendezvények

Nemzeti Újság, 1925. november 28.:

Zene 16. (1935):

Magyarság, 1935. december 1.:

Megalapította a Győri Triót

A helyi zenekultúra elmélyítéséhez hozzájáruló Győri Triót az 1920-as években alapította Hermann László későbbi feleségével, Szanyi Irma zongoraművésznővel és Helényi Gyula gordonkaművésszel. A trió negyedszázad alatt 740 alkalommal játszott közönség előtt, koncertjeit a magyar és a bécsi rádió többször is élőben közvetítette.

Győri Hírlap, 1934. május 26.:

Helényi Gyula, a Győri Trió gordonkaművésze:

Bécsben sem csupán a rádióban szerepeltek (Magyarság, 1937. január 17.):

Győri Nemzeti Hírlap, 1939. április 19.:

Kamarazenekart létesített

1925 áprilisában Hermann László és Goldsand Pál a zeneegylet választmányának ajánlatot tett kamarazenekar létesítésére, amit örömmel fogadtak, és minden eszközt rendelkezésre bocsátottak (helyiség, kotta, hangszerek stb.). A zeneegylet zenekari tagjaiból összeállított kis együttes a zeneestélyek műsorainak változatosabbá tételét, illetve a zenekari irodalom könnyebb fajsúlyú műveinek bemutatását célozta. A befolyt jövedelem fele a zeneegyletet illette. Hermann igazgató és Szanyi tanárnő a zeneestélyek jövedelméből rájuk eső részről önzetlenül lemondtak az egylet javára.

Zene 15. (1934):

A Collegium Musicum című sorozat

A zene népszerűsítése érdekében 1938-ban indította Hermann László ezt az ismeretterjesztő sorozatot, amely műsoros előadás keretében tájékoztatott a különféle hangszerek keletkezéséről, fejlődéséről. A közönség mindjárt kezdetben örömteli érdeklődéssel fogadta a kezdeményezést.

Győri Nemzeti Hírlap, 1938. december 11.:

Győri Nemzeti Hírlap, 1940. május 10. (részlet):

Zenei témájú előadásokat tartott

Magyarság, 1931.január 18.:

A győri Kisfaludy Irodalmi Kör ülésén tartott előadásáról tájékoztat az alábbi cikk (Győri Nemzeti Hírlap, 1937. március 23., részlet):

Elsőrangú zenepedagógus

Kiváló tanári munkáját olyan később világhírig jutó tanítványok fémjelezték, mint Albert Ferenc, Varga Tibor és Metzker Károly hegedűművészek, valamint Maros Rudolf és Halmos László zeneszerzők.

Közülük az alábbiakban olvasható három növendékének elindulását felidéző cikk, illetve művészi pályájuk rövid összefoglalása (Magyarság, 1935. február 13.):

Albert Ferenc

Albert Ferenc (1918-1999) hegedűművész, zeneszerző, karmester a győri zeneiskolából „csodahegedűsként” indult, és meghódította a világot. Fiatalon megnyerte a genfi hegedűversenyt.

Magyar Nemzeti Filmalap – Filmarchívum:

Sikeres hangversenykörutakat tett Európa számos országában, majd Amerika városaiban. A Chicago Conservatory College főigazgatója, professzora, a Sherwood Szimfonikus Zenekar karmestere volt – csupán néhány fontos pozícióját említve.

Hermann László tanítványa volt, évtizedekkel később azt mondta, „a felejthetetlen Laci bácsinak” köszönheti a legtöbbet, a szigorúságának, ahogy százszor is eljátszatott vele egy-egy apró részt, amíg tökéletesnek nem találta.

Részlet egy vele készített interjúból (Fejér Megyei Hírlap, 1988. január 12.):

Varga Tibor

Győri Nemzeti Hírlap, 1939. június 8.:

Varga Tibor (1921-2003) hegedűművész már gyerekfejjel, tízévesen külföldön is sikeresen koncertezett.

Budapesten végezte a Zeneakadémiát, 1949-től harmincöt éven át a detmoldi Zeneakadémia tanára. Az 1954-ben alakított Varga Tibor Kamarazenekarával világsikereket ért el, létrehozta a Sioni Zeneakadémiát (1963), a Sioni Nemzetközi Fesztivált (1964), amelynek keretében megrendezik a Varga Tibor Nemzetközi Hegedűversenyt (1967).

A győri Széchenyi István Egyetem Zeneművészeti Intézete Varga Tibor nevét vette fel (2006).

Metzker Károly

Győri Nemzeti Hírlap, 1939. június 10.:

Metzker Károly nyilatkozata (Kisalföld, 1988. május 27., részlet):

Metzker Károly (1925-) hegedűművész Győrből indult, Hermann László tanítványaként.

10 éves kora óta városunkban muzsikált. 1946 óta a győri Zenekonzervatórium, majd 1954-től a Zeneművészeti Szakiskola tanára és a helyi zeneiskolák tanáraiból alakult „Musica Antiqua” kamarazenekar vezetője, a Győri Filharmonikusok koncertmestere volt 1965-ig, az NSZK-ba településéig. 1965-től a ludwigshafeni Pfalzorchester 1. koncertmestere, 1978 óta a mannheimi Kurpfälzisches Kammerorchester koncertmestere, egyben rendszeres szólistája is. Nyugat-Európa majdnem minden országában koncerteztek. 1972 óta a Mannheim-Heidelbergi Zeneművészeti Főiskola hegedűtanára. Rádió- és lemezfelvételeken egyaránt szerepel. 65 évesen mint koncertmester nyugdíjba vonult, de a főiskolán továbbra is tanított. Úgy emlegették, mint a „virtuóz hegedűművek egyik leghivatottabb magyar előadóművészét”.

Hermann tevékenysége a Győri Szabadegyetemen

Hermann László itt is rendszeresen tartott zenetörténeti előadásokat, illetve zenélt a Szabadegyetem rendezvényein, ünnepélyein.

Zene 14. (1933):

Győri Szemle, 1936:

A Zeneiskolák Országos Szövetségének alelnöke

Magyarság, 1934. december 29.:

A Szövetség alelnökeként Hermann László kezdeményezte a zeneiskolák növendékei közötti országos tanulói versenyeket.

Magyarság, 1936. április 29.:

Győrben a II. világháború visszavetette a kulturális életet, a zene iránti érdeklődést, a rendezvények látogatottsága egyre gyérebbé vált, csupán a szórakoztatva tanító Collegium Musicum előadással kombinált hangversenyei maradtak továbbra is népszerűek. A zeneiskolai növendékek száma is csökkenő tendenciát mutatott. Az egyesület és intézményei továbbra is mindent elkövettek a város zenei életének élénkítésére.

1940 nyarán (június 22-23., 29-30.) Győrött rendezte meg a Magyar Dalos Egyesületek Országos Szövetsége XXVI. országos jellegű dalosversenyét és ünnepét. Hermann László zeneiskolai igazgató volt a helyi rendezőbizottság ügyvezető elnöke, akit érdemei elismeréséül ezüst elnöki díszjelvénnyel és szövetségi díszplakettel tüntetett ki az ünnepi közgyűlés.

A Magyar Dalos Egyesületek Országos Szövetsége fennállásának 75. évfordulója alkalmából a győri zeneegylet igazgatóját, Hermann Lászlót jubileumi emlékéremmel díjazta. A zeneegylet 200. növendékhangversenye alkalmából Hermann Lászlónak a zeneoktatás és a győri zenekultúra terén kifejtett érdemeit magasztalta az egyik helyi lap.

Győri Nemzeti Hírlap, 1942. június 19. (részlet):

1939 és 1944 között a háború miatt több tanár megvált a zeneiskolától, a megmaradt és részben kiegészült tanári kar Hermann László igazgatóval az élen heroikus küzdelemmel folytatta a munkát.

1944. júliusban és szeptemberben bombatalálat érte az épületet, az egyleti tevékenység szünetelt, az oktatás a csekély számú bejáró tanuló továbbképzésére korlátozódott. 1945-ben Hermann László és felesége nyugatra távozott (hónapokkal később visszatértek).

1946-ban a Vallás- és Közoktatási Minisztérium létrehozta a Győri Állami Zenekonzervatóriumot (alapfelszerelésének magját a Győri Ének- és Zeneegylet zeneiskolai felszerelése alkotta), az új intézmény igazgatója dr. Kiss Lajos lett.

Újra Székesfehérváron

A II. világháború után Hermann visszatért szülővárosába, Székesfehérvárra, ahol 1946. december 1-től az Állami Zenekonzervatórium tanára, majd 1948. november 3-tól 1950. március 26-ig az iskola megbízott igazgatója volt. Munkájáért állami és városi szinten több elismerést kapott, ilyen volt „A Szocialista Kultúráért” kitüntetés, illetve a Városi Tanács oklevele.

Nyugállományban is aktívan

1956. augusztus 26-án nyugállományba vonult, de továbbra is mozgalmas életet folytatott, vezette a Zeneoktatói Munkaközösséget, tanított Várpalotán, írt és zenét szerzett.

Győrrel sem szakadt meg a kapcsolata. A zeneiskola több rendezvényén aktív szerepet vállalt. Felszólalt az 1962-ben jubiláló győri zeneiskola ünnepségén, a Győri Ének- és Zeneegylet egykori zongoraművész tanárnője, Szanyi Irma emlékére „Szanyi Irma emlékdíjat” alapított, az ifjú zenebarátok körének H. Szanyi Irma tagozatának foglalkozásán beszélgetett a zenetanulás jelentőségéről a kör tagjaival, zenei versenyeken díjakat adott át stb.

Publikációi, zeneszerzői életműve

Öt könyve jelent meg (köztük a már említett Paganiniről szóló, valamint A fúvószenekar és hangszerei, illetve a csak külföldön kiadott A hegedű című írása), ezen túl hozzávetőleg 150 kisebb cikket, tanulmányt publikált. Zeneszerzői művei mintegy 100 darabot tesznek ki, vannak közöttük zenekari művek, dalok és kórusművek, zongora- és hegedűdarabok (ezek közül számos pedagógiai célt szolgált), kamaraművek, illetve nagyjából 30 átirat.

Hattyúdala a fehérvári Ybl Miklós Gimnázium részére írt kórusmű volt, amelynek szövegrészlete mintha közelgő halálát vetítette volna előre:

„Ki nyugtot óhajt, harcra kél,

Kivívánk a szép tusát,
S most béke boldogít.”

1966. június 19-én fejezte be tevékeny életét, a veszprémi temetőben helyezték örök nyugalomra. Hermann László emlékét méltó módon megőrizte szülővárosa: a Székesfehérvári Állami Zeneiskola 1992. február 21-én felvette a nevét. Egykori győri tanítványa, Albert Ferenc megrendelésére Tóvári Tóth István Munkácsy-díjas festőművész elkészítette Hermann László portréját. A zeneiskola névadóján ünnepélyes keretek között leplezték le a festményt, majd színvonalas hangversenyt adtak a műveiből, illetve egy emlékkiállítást rendeztek egykori személyes tárgyaiból, műveinek nyomtatott és kéziratos példányaiból, valamint egyéb dokumentumokból.

Győrben a Liszt Ferenc Zeneiskolában – életműve előtt tisztelegve – Hermann László nívódíjat alapítottak (1967), melyet a hegedű szakon tanuló legkiválóbb növendékek nyerhetnek el, illetve hegedűverseny viseli a nevét.

Vargáné Blága Borbála

Felhasznált irodalom:
Dr. Felpéczi Petz Lajos: Győr város zenei élete, 1497-1926. Győr, 1930.
Dr. Lengyel Alfréd: A győri zeneoktatás száz éve. Győr, 1962.
Győr szabad királyi városi és Győr-Moson-Pozsony k. e. e. megyei Fejek. Győr, 1931.
Aranyérmet kaptak a győri zeneiskola kitűnő tanulói. In: Kisalföld, 6. évf. 145. sz. (1961. június 22.). p. 4.
Felszabadulási verseny a győri zeneiskolában. In: Kisalföld, 11. évf. 78. sz. (1966.ápr 2.), p. 6.
[Hermann Lászlóról] In: Szatmárvármegye, 6. évf. 48. sz. (1910.11.27.), p. 3.
Ifjú zenészek sikerei. In: Kisalföld, 42. évf. 55. sz. (1987. márc. 6.)
Pesti János: Hermann László. In: Fejér Megyei Hírlap, 22. évf. 156. sz. (1966. júl. 3.), p. 9.
Uzsoki A.: Jelentés a Győr-Sopron megyei múzeumi szervezet 1963. évi működéséről. In: Arrabona – Múzeumi Közlemények 6. Győr, 1964. 389. p.
Varga Lajos: Vonzódás a hagyományokhoz. In: Kisalföld, 41. évf. 157. sz. (1985. júl. 6.), p.5.
Zenei nívódíjak. In: Kisalföld, 12. évf. 38. sz. (1967. febr. 14.), p. 6.
hermannzenesuli.hu